Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Székely, György: A pécsi és óbudai egyetemalapítások helye a középeurópai egyetemalapítási hullámokban

172 SZÉKELY GYÖRGY ideológiai szerepe — ha más miértekkel és eltérő irányokban is — a magyar politikai fejlődésre is éreztette fontos hatását. Bécs egyetemének magyarországi hallgatói köz^ egy világi értelmiségi és egy egyházi pályát villantunk csupán meg. Erdélyi Jakab (Jacobus de Septemcastris) 1392-ben bukkant fel a bécsi egyetemen, ahol 1397-ben a magisteri fokozatot nyerte el, 1397/98-ban bölcsészetkari tanácsos, 1397/99-ben bölcsészetkari vizsgáló volt, 1398/99ben előadásokat tartott Libri physicorum, 1399ben De coelo et mundo tárgykörből. Erdélyi Jakab személyét későbbi pályáján azonosíthatjuk a szász jobbágyivaidók Polkyscher (Bulkisser, Bolkyscher) Jakab arcium liberalium magisterrel, aki 1405-ben Kolozsvár új típusú tanácsának esküdtje volt, 1408-ban pedig a tisztázatlan értelmű száműzöttek testvériségének (f raternitas exulum) tagja és a plébániatemplom megádományozója. A főtéren szerzett magának házat. Ö maga 1423-ig, családja 1499-ben is szerepel még. Polkyscher Jakab fia lehetett Kolozsvári Mester János kapitány (Johannes filius Magistri Jacobi in Klusvár), az 1437. évi kolozsvári felkelővezér. A bécsi egyetem érdekes magyar vonatkozását jegyezte fel Johannes Nider domonkosrendi hittudós, az egyetem professzora: a bécsi egyetemen a trivium után már »fertőzött lélekkel« hallgatta egy ideig a teológia előadását egy magyarországi pap, bölcsész baccalaureus, aki páratlan titkos eretnekként szerepel, a vallás ellentmondásait kutatta, természetfilozófiai bizonyítástól tette függővé a hittételek érvényét, de a huszitákitól, valdenséktől is eltért

92

. A magyar hallgatók Krakkóban — ahol a humanizmus 1439 óta terjedőben volt — is hallhattak új módon csengő szavalkat a társadalmi kérdésekről. Ludziskoi János, a Padovában tanult lengyel orvosdoktor 1447чЬеп mint az egye92 Schrauf, Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen (Bp. 1892) 14, 158—159.; Aschbach: i. m. 166, 168, 605.; Jakab, Elek: Oklevéltár Kolozsvár története I. kötetéhez (Buda, 1870) 75, 85, 100, 159. sz.; Csánki, Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V. (Bp. 1913) 316.; Makkai, László: Társadalom és nemzetiség a középkori Kolozsváron (Kolozsvár 1943) 41—45.; Szűcs, Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp. 1955) 325, 327—328.; Gr. Kemény, Joseph: Archivarische Nebenarbeiten (Magazin für Geschichte, Literatur und alle Denk- und Merkwürdigkeiten Siebenbürgens II. B. Kronstadt, 1846) 367.; Thienemann, Tivadar: A szabadgoindolkodás első nyomai a magvar középkorban (Minerva, 1922) 236— 2*9. torn rektora üdvözölvén a koronázására érkező Jagelló Kázmér királyt, beszédében a lengyel parasztok ügyét védelmezte: »Valóban a földművelő jobbágyok a legsúlyosabban el vannak nyomva ama szolgaságban, jobban, mint egykor Izrael fiai a fáraótól Egyiptomban, jobban, mint a vásárolt szolgák vagy a csatában elfogottak és szolgaságba hurcoltak«. Azt kívánta Ludzislkoi János a királytól, hogy »a földművelő jobbágyak szolgaságát, amely minden rossz közül a legvégső büntetés, amely szabadok számára minden kínnál súlyosabb, törölje el, és vezesse be a szabadságolt a királyság keresztény lakosai számára, világos ugyanis, hogy a természet minden. embert egyenlőnek szült«

93

. A huszita Prága után a korai humanizmus Krakkója is hozzájárult a haladó gondolatok plámtálásához sok egyetemre járt magyar és magyarországi ifjú tudatába, hiszen ezek a gondolatok a hazai problémáikra is válaszoltak. A nagyarányú, növekvő külföldi egyetemjárás annak is következménye, hogy a hazai egyetemek sorra elhaltak. Megmaradtak ugyanakkor az egykori egyetemi székhelyek domonkosrendi teológiai iskolái. Ilyennek lehetett hallgatója Veresmarti Hippolit »pécsi tanuló és declinista«, aki 1431/32

J

ben »in scola Quinqueecclesiensi« készítette kéziratát »Diota sanctorum patrum de sollempnitatibus missarum« cimen

9

'

1

. Mátyás Budáján biztosan ismerjük a teológia domonkosrendi jeliegét. Ez persze azt is jelentette, hogy egyetemek hijján a kor haladó tudományos áramlatai nem az oktatási intézményekben találtak jellegzetes talajt, szemben a XIV. század viszonyaival. A magyar felsőoktatás fényes üstököse, a középkori pécsi egyetem végeredményben nemcsak korszerű, a társadalom új igényeiből született intézmény volt, de fennállását jelentékeny áramlatok jellemzik, főleg pedig nagyjelentőségű folyamat kezdőpontja volt. Az egymást követő rövidéletű egyetemek (Pécs, Óbuda, Pozsony)

95 és a nagyarányú, sokirányú külföldi egyetemjárás együttesen mutatják a folytonos egyetemszükségletet, a középkori Magyarország népeinek kulturális erejét, a 600 éves magyar felsőoktatás terebélyes fájának mély gyökereit. 93 Krakkó, Jagelló Könyvtár, 126. sz. kézirat, 110 s. köv.; Codex epistolaris saeculi decimi quiniti. Tomus III. (kiadta Lewicki, A. Krakow 1894) 14—16.; Morawski: i. m. I. 63, 103—4, 137—8, 220.; Gieysztor—

Herbst—Lesnodorski: i. m. 43.; Lepszy: i. m. 27. 94 Jakubovich, Emil: Két magyar glosszás bécsi kódex (Magyar Nyelv, 1927) 35.; Horváth: i. m. 55. 95 V. ö. Bónis, György, Századok, 1966. 513.; Bónis: Repertórium ... 4—5.