Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Penavin, Olga: Mutatvány a Baranyai-drávaszögi nyelvatlaszból

DRÁVASZÖGI NYELVATLASZ 137 A többes 1. személyben alanyi iragozású felszólító módú alakot hallani: Mekkapájjunk még észt a kis pairadit. Aggyunk oda a hálót. Vegyünk le. A többes 3. személyben a nag -dk: látik, zavarik. A feltételes mód jelen idejében, az egyesszám 1. személyéiben csak -iná mód jel található bármilyen hangrend ű szóban a következő falvakban: Darázs, Vörösimart, Csiúza, Sepse, Kő, Karamcs, Szellős, Várdaróc: színák CNJ szinnák — de: színnek cv színék. (Laskó, Kopács). A főnévi igenév a —v, —d végű igéknél hasonulva él: föirönni, monni, lünni, szinini. A térképlapok A 'térképlapokon az egyes címszavaik egyszerre több jelenség vizsgálatára alkalmasak. Nemcsak lexikai vagy alakítani címszók ezek, hanem egyúttal hangtani jelenségekre is utalnak. A variánsok is megtalálhatók a térképlapokon (a variánsok számának növekedését eredményezhette a köznyelv egyre erősödő hatása, a régi és az új alakok megléte, esetleg más nyelvjárások vagy a szerb—horvát nyelv kölcsönhatása). A térképlapok között vannak hangtani, lexikális, alaktani és összesítő térképlapok. Az öszszesítők csak egy nyelvi jelenség elterjedését mutatják be. Az egyes lapokon maguk a gyűjtési adatok szerepelnek, nem pedig szemléltető jelek, tehát nem interpretált anyag, mert így könnyebb használni az atlaszt és pontosabb képéi adja a nyelvjárásnak. A lapokait nagyjából fogalomkörök szerint csoportosiítoíttam. (48 térképlapot mellékeltem.) ( [ < <( (( Az alkalmazott jelek jegyzéke ) — archaizmus ] — újabb alak > — ritka )> — archaikus, ritka )) — régi, nem élő IRODALOM Bárczi Géza: Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből, Bp. 1947. Benkő Loránd: Magyar nyelvjárástörténet, Bp. 1957, Deme László: Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái, Bp. 1956. Deme László: A nyelvjárási anyag felhasználása és feldolgozása, Bp. 1949. Deme László: A magyar nyelvjárások néhány kérdése, Bp. 1953. Horger Antal: A magyar nyelvjárások, Bp. 1934. Ivic Milka: Pravci u lingvistici, Ljubljana, 1963. Ivic Pavle: Dijalektologija srpskahrvatslkogia jezika, Növi Sad, 1956. Kálmán Béla: A mai magyar nyelvjárások, Bp. 1953. Laziczius Gyula: A magyar nyelvjárások, Bp. 1936. Végh József: örségi és hetési nyelvatlasz, Bp. 1959. Végh József: Tájékoztató az orosz nyelvjárások atlasízáról, Magyar Nyelv LVII. Deme László és Imre Samu: Az ellenőrzés tanulságai a magyar nyelvatlasz munkálataiban, Magyar Nyelv LVII. Baranyai Júlia: Jegyzetek az ormánysági és drávaszögi tájnyelvről, Híd 1961/78. Dijalektoloski atlas govora Madjara и Baranji O. PENAVIN Sakiupljanje dijaliéktoloskog mateirijala je od velike vaznosti posto dijalefcti iz dana u dan postaju síiromasniji, gube svoje speoificnosti. Bez dijalektoloskog matenijala öesito se ne moze razumeti. odredjenia pojiava knjizevinog ili govornog jezika ili neka istoriijska pojava jezika. Ovaj rad predstavlja regionalmi dijalektoloski atlas koji pored tactnog fonetskog pribelezavanja prikaziuje osöbine dijalefcata, obiim upoffcrebe pojedináh jezickih obiilka. odnosno njihovu drustvenu funkciju. U njemu se zeli prikazati jezicka stvarnosit datog trenutka, priblizavanje govornom jeziku, borka sitarih oblikia sa nevűm oblicima i posebain regionalni razvoj.