Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: A magyarhertelendi női fazekasság

130 DANKÖ IMRE tésnél az első égetés után, amiilkoir az edény lehűlt, rövid ideig viizbe áztatták s aztán ismét szárították és azután égették másodszor. A készítményeiket kezdetleges díszítéssel látták el. A száradásra kitett edények falába kihegyezett fapálícikával vonaliakat karcoltak, vagy egy fából készült, derelyemetszőhöz hasonló faeszközzel apró vonalakból álló sorokat nyomtak bélé. Olykor-olykor pontdíszítós is előfordult. Ezek a mélyített, nyomott díszek aztán a maguk érdes szélével, eredeti, durva mivoltukban maradtak meg az edényekéin az égetés után. Festést néni alkalmaztak, a földfestékeket nem isnuarték. A imagyarhertelendi női fazekasság fő készítménye a korsó volt. A ^fazekasság« elnevezés nem is volt használatos köztük, ima nem is ismierik. Nyilvánvaló ugyan, hogy a koriakon kívül más edénykószíitményeik is voltak, de azok is formában és funkcióban leginkább a vizeskoirsókhoz (hasonlítottak. Ezek azonban nem voltak jellemzőek. A korsókészítés annyira általános és jellemző erre a fazekasságra, hogy a vele kapcsolatos elnevezések zöme is magában foglalja a korsó szót. A fazekassággal foglalkozó családokat korsósoknak, a kemencét korsóégetőnek, vagy csak rövidem égetőnek, az agyagbányászóhelyet korsóföldnek nevezték. Kétféle korsót készítettek. A kétfajta korsó csupán egy apró részletben különbözik egymástól. A korsók többsége úgynevezett gallér nélkül készült; simanyakú. Ez az ősibb, a kezdetlegesebb és egyben a jellegzetes magyarherteleindi forma. A korsó nyakára ledolgozott fiülrész, a gallér, az ilyen korsók nyakának, szájának fallisztikus külsőt adott. A gallér nem más, mint a fül felső végének a korsó nyakán, kevéssel a száj alatt való széles, pereniszerű kiképzése. A galléros korsók az újabbkeletűek, amit az is bizonyít, hogy kizárólagosan korongon készültek, felületük simább és ami talán legfontosabb, más hegyháti fazekasífailvakban is ismertek. Például Kisvaszaron a legutóbbi időkig is készítettek. De általánosak más dunántúli fazékasközpontoklban is. Például a hedrehelyi gölöncsérek készítményei között is vannak velük rokon típusok.

27 27 Knézy id. m. 23.: »Mezei korsó«. »Nyomott forma, széles, kevésbé gömbalakú, füle kihúzott, szája peremesen képzett a fül enyhén gallérosán képzett. 23. ábra.« És: 30. p. »A korsók közül legtöbbet a tulajdonképpeni korsókból a mázatlan »mezei korsók«, »cserkorsók«-ból készítetitek, kerek szájjal, szűrő nélkül derékszögben hajtott füllel, imely a szájtól indul s a szájnál tányérszerű kiképzést ad. A fülön egy kis szúrt lyuk van. A korsó hasa gömbszerű és rajta fámkszagga tóval szurkált csiga vonalasán körbefutó díszítés van.« 5. kép. Spirális technikával készült korsó. Készítési ideje 1850—1860. A pécsi JPM tulajdona, ltsz.: 67.31.1. Jól látható a szabálytalan forma, a kezdetleges kiképzés, a gyönge anyag ós égetés. A korsó szájrésze jellegzetesen 'hertetendi forma. A fül gallérrészét a készítő a nyakra ledolgozta. 6. kép. Kézzel formált korsó. Készítési ideje 1850—1860. A JPM tulajdona, ltsz.: 67.31.2. Az előbbinél erősebb megtartású, fogaskerék lenyomattal díszített korsó. A kézi formálás a nyakrészen különösen jól látható.