Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: A magyarhertelendi női fazekasság

128 DANKÖIMRE 1. kép. Kézi korong rekonstrukciós rajza. 2. kép. Metszetrajzok magyarhertelendi korsókról: a) spirális technikával készült, telhát nem korongolt korsó; b) korongolt korsó; c) korsógallér'. 3. kép. Füldíszítések magyarhertelendi korsókról. Hasonlóképpen, más fennálló '.kemencéikben is, nemcsak a tulajdonos, hanem mások is égettek. A tűzrakás, a tüzelés és a 'tüzeléshez szükséges faanyag előteremtése, felvágása a férfiak dolga volt. A tűz ágyát száraz bükk- és tölgyfagallyal vetették meg. Aztán a fűtést bükk- és tölgyhasábclkkal (folytatták. A kemencékben az edényeket egymástól kellő távolságra helyezték el és vigyáziva tették őket egymás fölé, nehogy összeforrjanak. Általában kevés edényt raktak egyszerre a kemencébe. Az, hogy a rossz anyagiból, nem kellő előkészítés után készített fazekasára minősége mégis jó lett, az főleg az égetésnek volt köszönhető. Meglehetősen magas hőfokon, hosszú ideig égették a készítményeket. Nem siettek vele, 3—4 napig is beint 'tartották az edényeket a kívülről gondosan letapasztott kemencében. Minthogy mázat nem használták, általában csak egyszer égettek. A maigyarhertelendi női fazekasság megszűnésének időszakában előfordult, hogy kétszer is égették az edényt, de ez nem vált sohasem általánossá. A kétszeri ege-