Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: A magyarhertelendi női fazekasság

124 DANKÔ IMRE Fïlipovic megállapításait szerencsésen Ibővítlhetjük iái balkáni kerámia másik kiváló szakértőjének, Persida Tomic-nak megállapításával. Szerinte a jugoszláviai népi kerámia három csoportba osztható. Az első csoportot a (korong nélkül, nők által készített kerámiák, főleg tálsizerű tartók, siütőhairaingiok alkotják, Ilyenek, főleg Jugoszlávia déli és délkeleti részén találhatók. A második csoportot a, kézi korongom, férfiaik által készített különböző cserépedények alkotják. Ez a csoport a, Szávától délre elterülő területeiken mindenütt megtalálható. A harmadik csoportba a mázas, lábhajtós korongom készült, foglalkozásszerűen férfiak által csinált kerámiát sorolja. Ez a fajta főleg a Dráva és a Száva közére, a Vajdaságra, Szlovéniára jellemző. Tekintve a foglalkozásszerű készítési módot, a városokiban mindenütt megtalálható. Tomic 'tehát a jugoszláviai népi kerámia meghatározásánál, illetőleg osztályozásánál két alapvető szempontot vesz figyelembe: először a korongot, annak fajtáit, illetve hiányát és másodszor azt, hogy a kerámiáit nő vagy férfi készíti-e. Osztályozását térképen is rögzítette. Ez azt mutatja, hogy területünk, Magyarherteleind, a lábkorong használatával és a foglalkozásszerűen férfiak által készített kerámiaesoporttal szomszédos ós a kézi korong használatainak területe '(második csoport) is közelebb esik hozzá, mint a korong nélküli, női (fazekasság területe.

13 A magyarhertelendi női fazekasságra, mint alaposabban megismerendő témára Mándoki László hívta fel a figyelmemet. 1964-ben, majd 1965-íbein és végül 1967-ben jártam a községben és gyűjtöttem adatokat rá vonatkozóan. Kutatásaim alig jártak eredménnyel, hiszem — mint ahogy kiderült — körülbelül 80 éve kihalt dologról, elhagyott szokásról van szó. Előtteim kevéssel Andrásfalvy Bertalan járt a községben, hasonló céllal, de kutatásait —; látva az adatok majd teljes hiányát — nem folytatta. Kutatásain! során mindenekelőtt 'megismertem azokat az elszórt, csak általánosságban mozgó megjegyzéseket, amelyek a tárgyra vonatkoznak és nem igen különböznek a. Ballagi—Király-íéle orsízágleírástól, amely azt mondja, hogy »Magyarheirtelend falunak asszonyai készítik az úgynevezett bugyogós korsókat«.

14 A magyarbertieleimdi női fazekasságra vonatkozóan a legértékesebb feljegyzést: Thomaier Ignác helybeli plébános tájékoztatása alapján Haas Mihály hagyta hátra. Haas előbb а baranyai fazekasságról írt általában, kiemelve, hogy a Mecsefchegyhatan az agyagedémyfcészítés ne>m »ipar«, hanem valósá13 Persida, Tomié: Naroda keraimika u Jugoslaviji. Etnoiloski Pregled 6—7. (Beograd) 1965. 39—48. A térkép: 41. p. 14 Ballagi Károly—Király Pál: A magyar birodalom leírása. Bp. 1877. 83. gos népfogilalkozás, hiszen »csak magában Nádasd faluiban találtatik 50 fazekas, Vaszarban csaknem minden, lakos (fazekas«.

1

"' Magáról a magyarheirtelendi fazekasságról pedig, amit a hegyháti fazekassághoz számít, ezt írja,: »Érdekes és (idetartozó ez, mit Thomaier Ignácz, magyarherteleindi plébános úr ékképpen ír többek közt ta' gondjára bízott népről: »M. Hertelenden egy különös művészet virágzik, mellybein a' lakosnak a' hajdani hetruskolkkal vetélkednek,, és ez — a,' koirsókésziítés. A' fiatalabb vászoncseléd — asszonyok, leányok — itt korong' segedelmével kisebb nagyobb cserépkorsókat készít, tmelylyek közt az ivóvíz,' vitelére használt keskenyebbek »bugyogós korsó« név alatt nagy földön isímeiretesek. NeVök onnan van, mivel vízimerítéskoir bugyoginak, szájúikon kívül merni lóvén rajtuk szelelő lyuk. Az öblösebb száj- és hasúak közönsége sen vízhordásira szolgálnak. Különös az, begy az e' korsók' készítésére alkalmas föld Bodolán, Heritelendhez egy órányira, ásatik, és ott senkitől nem használtatik, Hertelenden pedig, hová alkalmatlam terhes úton. szállíttatíiik, örömmel földolgoztatik. E' munkára, úgy látszik, éppen csak a,' hertelendi ifejérszeimélyeknek van kizáró szabadalmuk. A' leány, ki azt Hertelenden gyakorolja, alkarhava, ha szinte Bodolara vitetik is, korsókiészítésről többé nem gondolkodik; ellenben hozassék bárhonnan leány férjül íHertelemdbe, korsós házhoz, a' korsógyártást meg kell okvetlenül tanulnia.«

16 Mielőtt bármi többet is mondanánk a magyarhertelendi női fazekasságról, ismerkedjünk meg a község történetével, gazdasági- és, társadalmi, kulturális körülményeivel. Csak ezek ismerete adhat 'felelet

et az itteni női fazekasság kialakulására, eredetének, feininmaradásának összetevőire, megszűnésének okaira. Györffy György 1332-ből isimemi a község első előfordulását Horcholond alakban.

17 Azonban minden bizonnyal tévesen Horváthertelenddel azonosítja, Minthogy Baranyában három Hertelend is ismeretes, ajánlatos a nagy 'helyismerettel rendelkező Németh Bélához fordulni, aki kiadatlan baranyai helynévgyűjteményében, a község történetét is jól öszszefoglalta, Németh szerint Magyarherteleind »község a hegyháton Magyar-Széktől éjszak nyugatra, mely egy dombot kerít be. Eredetére nézve igen régi, már a pápai adóívekben előfordul 1333-ban Horcholond névvel mi azt látszanék mutatni, hogy neve a hordó szóból származik. Valószínűbb azonban, hogy a pápai ív e nevet csak elferdítette, — bár régi okmányok éppen 13 Haas Mihály: Baranya, Pécs 1845. 72. 10 U'O-. 17 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1966. 316. — Vö.: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában. Bp. 1890. II. 490.