Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből
96 BOSNYÁK SÁNDOR nyú káposztát, mekfordul, aszongya nekik, hogy: — Szairak rád! — Ja, ja — aszongya. — szarok krót, gyüjjön vissza. És mingyá adott neki savanyú káposztát. Bosnyák Sándor 37. A hajós felesége A Zaldunán vain egy papagáj szikla. Az ugyanúgy nézki. mintha egy nagy papgój ülne a Duna közepibe. Jobbrú, balrú elhajóznak mellette. A zeggyik Ihiajós útközbe nagyon összeveszett a feleségive és megharagudott rája. Fokta, beleültette a csónakba, kivitte arra a sziklára és otíthatta. Bosnyák Sándor TRÉFÁS MESÉK ÉS TÖRTÉNETEK 38. A rest macska A zeggyik fijaitalember mifcó mősűni akart, megkérte a lányt, aki tetszett neki je, de a lánynak a zanyja ásat imcmta, hegy: — Odaadom a lányomat, de előre megmondom, hogy a zém lányom nagyon lusta és nem szeretném, hogyha ezer ütmed 'mindég. — Hát ón megfogadom, hogy a lányát sosem véreim meg. Hát így meg is egyeztek, a lányt adatta férjhez, Amikó elmegy a zember legelősző dógozmi, fogja a macskát és megmomgya a macskának, hogy mire megjövök észt és észt csináld meg! Hát este mikó megjön, hát semmi sincs megcsimáva. Eirre fogja a macskát, ráteszi a zasszomnak a hátára és a macskát üti. Persze a macska féltőibe mindég meregeti a körmiéit, bele a zaszszommak a hátába. Ez nagyon fáj nekije. Hál másnap megim elmegy dolgozni. Momgya a zember a macskának : — Miire megjövök, itakairíj össze, vacsorát főzz, minden legyen meg. Hát bizon másnap is mikor megjön, nincs se összetakarítva, se vacsora. Megin fogja a 'macskát, megiin rá a zasszen (hátára, jól összeveri rajta, a macska meg jól összekarmolja a zasszomt. Harmadik nap kimegy, megin memgya a macskának, hogy : — Észt végezd el, mire megjövök, vacsorát főzz., tafcarí j össze ! Hát mikó elmegy, a zasszon gondolkozik, mingyár nekiáll, elkezd takarítani, hogy .a szegény macskát tmegmiemcse, hogy a zura. ne verje meg. Hált mikó meggyön, vacsora van főzve, minden ki van takarítva, a legnagyobb rendbe találta a házat. így lett a lusta asszonyból jó aszszony. 39. A kapanyél is elsül A pap a templomba prédikáta, hogy a Visier ha akarja, a fcapanyél is esül. Másnap a ipar ement vadászni, de köziben a cigány is ott vót Í templomba és hallotta, miikor a pap észt prédikáta. Hát jön egy nyúl, a pap fölfogja, a puskát rálűl, de ebbe a pillanatba a cigány is ráfogj« a kapanyeleit. A nyúl fölbukik, ugye, megdöglik, a cigány odaszalad, ászt momgya, hogy s nyúl a züvé. A pap ászt mongya, hogy: — Nem addig van az, mekemi van puskáim, én lűteim le a nyulat. — Hát 'tisztelendő atyáim, tennap prédikáta a templomba, hogyha a Ziisten akarja, a kapanyéí is esül. Hát én lűlteni le ia nyulat. Hát nem vót mást tenni a papnak, hattá, hegy a cigány ©vigye a nyulat. Bosnyák Sándoi 40. A cigány vendégségben A cigány eimegy vendégségbe a kirájhó. Hát с kiráj meg akarja veindégűmi. Mekkérdi a cigány tú, hogy — imit enne? Ászt momgya, hogy: — Csirke borit és hajm'a hártyát sülve. Hát imiingyár a kiráj kiaggya a parancsot, hogy a cigánynak készícesemek ebédet, hajmahártyáés csiibebőrit sülve. Hát bizony a cigánynak amynyi halj mát köllöt pucúnii, hogy vagonszámra pu< cúták a hajmát, hogy egy étel legyen hajmahártyábú, hogy a cigány jólakhassoin. Bosnyák Sándoi 41. Mit mondanak a békák? — Mit varrsz? Mit varrsz? — Arranyois papucsot, airranyos papucsot. — Kinek? Kinek? — Urraknaknaknafcnaknak, urraknaknaknaknaknak. Bosnyák Sándorné 42. Hideg is, meleg is A zapa és a fiu ementek nádat vágni. Ahogy vágják a nádot, a zapa lehűli a, kézit, melegíti. — Apáim — aszongya — mit csinász? Asziomgya : — Melegítem a kezemet, lehűlöm, ne fázzon. A gyerek hallgatott, neim szót rája. semmit. Este hazamennek, a. zap ja fújja a levest. Nagyon meleg vót a leves. Aszongya a zapjának: — Apám mit csinász? — Fújom a levest — aszongya — hogy ne legyen ojan meleg. — Há hogyan — aszongya — a te szádba hideg is van meg meleg is? Bosnyák Sándor