Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Zentai, János: Adatok Ormánság néprajzi határának megállapításához

ni ZENTAI

JÁNOS lönb a helyzet. A reformáció kezdetén az egész vidék lakossága csatlakozott a kálvinizmushoz, megszűntek a plébániák, a községek legtöbbje önálló anyaegyházzá alakult. Bárhogy nézzük, más elkülönítő okot nem találunk, mint a néprajzi különbözőséget. Ha tehát elfogadjuk néprajzi csoport megállapításának egyik ismérvéül az endogámiát, akkor a három község: Terehegy, Ipacsfa, Drávaszabolcs nem tartozik az Ormánsághoz. Kiss Géza Terehegyet, Ipacsfát nem is sorolta az ormánsági falvak közé. Ellenben Drávaezabolcs ormánsági voltában eddig kétség nem volt. Szava Ormánsághoz való tartozása viszont erősen lehetséges. (Ennek valószínűségét már Kodolányi is megpendítette.) Figyeljünk meg még egy jelenséget. Egy néprajzi csoport sem állandósult képződmény, évszázadok folyamán sokféle hatás éri, sok változáson mehet át. Amit az ormánsági házassági kapcsolatok felvázolásával lerögzítettünk, ez az utóbbi nem egészen két évszázad képe. Ha jól megnézzük a táblázatokat, az egyes községek adatlapjain, észrevehetjük a változásokat is. A házasságok számának erős csökkenése most érdeklődési körünkön kívül marad, ellenben a házassági kapcsolatok irányváltozásait nem árt jobban szemügyre venni. Emeljük ki a három vitás községet, nézzük meg, hogy a XIX. században a házassági kapcsolatokban — földrajzi értelemben — milyen irányú változások tapasztalhatók. Ezt az alábbi grafikon ábrázolja.) A három községet egységként tűntetjük fel, így egymásközti házasságait figyelmen kívül is hagyjuk.) Minthogy egyes községeknél — amint fentebb említettük — hiányoznak az 1827 előtti adatok (legsajnálatosabb, hogy éppen a három vitás község közül kettőben is), azért a grafikonban csak az 1840-ig és ettől következően a húsz éves periódusok szerepelnek. Ebből is kitűnik, hogy a jelen felé közeledve az ormánsági községekkel csökken, az Ormánságon kívüliekkel szaporodik a házasságkötések száma. Vagyis úgy látszik, mintha a XIX. század elejétől fogva Ormánságtól fokozatosan fordulnának a tárgyalt Ormánságon kívüli terület felé. Ezek szerint tehát bebizonyított az ormánsági néprajzi csoport keleti határa? Nem merném határozottan állítani. Továbbra is főkövetelmény a sokoldalú vizsgálat: folklór — jelesen népszokások, ethnográfiai •— pl. viselet, demográfiai — eredet, településtörténet, linguisztiika — nyelvjárás, sőt antropológiai is. I о 8 2DO 490 4вО 47

О 460 450 440 450 4íO 440 400 90 80 70 60 50 АО 30 20 40 о —. 72. SA Ъв 26 145 Л70 1e>S 4вБA HAZASSÁOKÖTeSEK SZAMA De mindezeken felül bizonyosnak látszik: a néprajzi csoportok elhatárolásának egyik krité* riumaként elfogadható a házassági kapcsolatok elve. Ezt vizsgálni érdemes, erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Talán ellenvetésként fel lehetne hozni: ezek csak mennyiségtani képletek, számvetési mutatványok. Csakhogy ezek a számok az élő valóságot tükrözik. A néprajztudomány a matematikát, statisztikát talán keletténél jobban mellőzte eddig, ezért tűnik szokatlannak. Jövőben ezek bizonyító erejéhez valószínűleg többször fogunk fordulni.