Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Zentai, János: Adatok Ormánság néprajzi határának megállapításához

ORMÁNSÁG NÉPRAJZI HATÁRA 79 ség közel kétszáz éves anyaga, több mint 22 000 adat képezi az elemzés alapját. Az Ormánságon kívüli adatok szükségesek az ellenbizonyításhoz is, de meg azért is, mert a vizsgált területen — mint népünknél általában — az uxorilokális rendszer uralkodik, tehát a házasságok kodifikálása a menyasszony lakhelyén történik. így a helyi anyakönyvekben csak a helyben született menyasszonyok és a helyből nősülő vőlegények házasságkötési adatai állapíthatók meg. A máshonnan nősülő férfiaké menyasszonyaik lakhelyén. Vagyis ha az ormánsági házassági kapcsolatokat ismerni akarjuk, szükséges azon községek anyakönyvi adatai is, ahonnét nősültek. Sajnálatos hiányosságként kell megállapítani, hogy a visszamenőleges időpont kezdete községenként eléggé változó. Az anyakönyvezést — különösen a házasságokét — nem egy időpontban kezdték. Néhány drávamenti községben hiányoznak a régebbi adatok, mert itt a második világháború során, az ú. n. drávai harcok alatt — sok egyébbel együtt — az összes anyakönyv is megsemmisült. E községek adatait az állami levéltárban elhelyezett másodpéldányokból lehetett pótolni. Sajnos, ezek csak 1827-től vannak meg 1895-ig, a polgári anyakönyvezés bevezetéséiig. E fallivalk esetéiben 1895 óta az állami anyakönyvek adatait kellett igénybe venni. Némely községben mutatkozik az a hiány is, hogy egyes lelkészek a házasulandók lakhelyeit nem jegyezték be az anyakönyvbe. Sajnos így az adatok egyes esetekben csak kb. 90 %-os érvényűek. Régebbi időre — ami lényegesen fontos volna — ez úton visszamenni nem lehet. Mária Terézia uralkodása idején az összes baranyai református egyház anyakönyveit, irattárát hatalmi szóval bevonták; ezeknek később teljesen nyoma veszett, máig sem sikerült rájuk bukkanni. Az Adattár tartalmazza azí egyes községek háZclS Sei gait, helyesebben férjhezmeneteleit, a helybeli legrégebbi anyakönyvezéstől 1940-ig, húsz éves csoportosítással. Továbbra nincs szükség az adatokat szerepeltetni, mert eddigre a hagyományok már teljesen felbomlottak. Az utolsó évhuszad is inkább csak ez utóbbi bizonyítását szolgálja. Minthogy a házassági kapcsolatok községenként szerepelnek, figyelemmel követhető azok esetleges irányváltozásai. Megállapítható továbbá az adatokból az egyes községekben az endogámia és exogámia egymásközti aránya is. Az egyes községeknél először az ormánsági községeket sorolom fel betűrendben; azokat is, amelyek ottani anyakönyvi adatai itt most feldolgozásra nem kerültek. Ez után következik az Ormánsággal szomszédos táj (amelytől el kell különíteni) külön-külön a drávavölgyi és a hegyföldi falvak. Helyszűke miatt a többi — ezeken kívüli — érintett falut egyenként nem sorolom fel, ezek adatait összesítve a következő csoportosítással közlöm: egyéb baranyai falvakba, az ország egyéb községeibe és végül a Drávaszög, ahol van, ehhez csatlakozva a szlavóniai őstelepülésű református magyar községekbe, történt férjhezmenéseket. (Mint látni fogjuk, egyik-másik községnél ezek elég jelentős adatokkal szerepelnek.)* Az Adattár adataiból összesített táblázaton nyugatról kelet felé felsorolt községek közé húzott vastag vonal jelzi az Ormánság vélt határát. Látjuk, hogy kelet felé haladva az Ormánságon kívüli területtel kötött házasságok száma lassú ütemben emelkedik, ez természetes is, de a vélt határ előtti három községnél — Terehegy, Ipacsfa, Drávaszabolcs — ugrásszerűen felszökik, sőt az ormánsági községekkel kötött házasságok száma fölé emelkedik. Talán még szemléltetőbben mutatja az 1. sz. térkép. A három község ezek szerint gyanús, helyzete közelebbi vizsgálatot kíván. Szűkítsük le most vizsgálatunkat a határmenti néhány községre, hogy pontosabb képet kapjunk. Képzeljük el a vélt határt egy szilárd vonalnak. Mentén — mindkét felén — tüntessük fel elsősorban a hatánmenti községeket. Ez lenne az első övezet. Rövidség okáért adjuk az ormánsági oldalnak a -j-, az Ormánságon kívülinek a — jelzést. Az első övezetbe a közvetlen határmenti községek kerüljenek. Tehát így +±-be Diósvdszló, Márfa, Terehegy, Ipacsfa, Drávaszabolcs; —I-foe: Gordisa, Harkány, Csarnóta, Szava. A következő övezetbe az előző övezetek közvetlen szomszédai: -4-11: Rádfalva, Kováeshida, Drávapalkonya; —II-be: Garé, Turony, Máriagyüd, Matty. A -f-III: Drávaszerdahely, Drávaesehi (sematikus ábrázolása a 2. sz. térképen). Mint látni fogjuk ennyi elég lesz a bizonyításra. Vegyük ezt most az I. táblához hasonlóan kimutaitáslba is, (II. táblázat.) ítit imár (mellőzzük a házasságkötések községenkénti részletezését, csak azt jelöljük számban és %-ban mennyi az ormánsági (röv. o) és mennyi az Ormánságon kívüli (röv. ok) területtel kötött házasság, öszszehasonlítási alapul csak a két területet vettük: Ormánság és Ormánságon kívüli, — ez utóbbi megegyezik az egyes községek adatlapjain Dráva völgy és Hegyföld elnevezés alatt összesített adatokkal. Vagyis az a terület, illetve lakosság, amely közvetlen érintkezésben van egymással, illetve melyek között keressük az elhatároló vonalat. Az e területen kívüli közsé* Ez úton mondok köszönetet Mándoki Lászlónak a siklósi, Zentani Tündének a vajszlói anyakönyvben szereplő baranyahídvégi adatoknak felhasználás végett való szíves átengedéséért.