Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Danó, Imre: A termelőszövetkezetek néprajzának kutatása

72 DANKÓ IMRE vagy annak valamilyen részlete, csökevényes formája valamilyen egyedi ok következtében. A népviselet kérdésénél fontosabb, jellemzőbb az a ruházatbeli átalakulás, ami a munkáséletforma terjedésének egyik jele és abban mutatkozik meg, hogy termelőszövetkezeti parasztságunknál kialakult a viselőruha és a munkaruha elkülönülő csoportja. Munkaruha régebben is volt ugyan, de az általában elhasznált viselő ruhából állt. Ezzel szemben ma egyenesen munraruhának vásárolt, készített ruhák terjednek el. Igen jelentős azután az a népnyelvi változás, ami a termelőszövetkezeti mozgalom kiterjedésével párhuzamosan ment végbe és még ma is, napjainkban is folyik. lEnnek az a lényege, hogy a tájnyelv minden vonatkozásában (hangtanilag, szótanilag és mondattanilag is) háttérbe szorul, kiküszöbölődik. Parasztságunknál a köznyelv gyors és rendkívül nagyerejű terjedésének lehetünk tanúi. Kihat ez bizonyos terminusokra is. Például szegényedik a toponimikai készlet, ugyanakkor bizonyos szaknyelvi gazdagodás és osztottság jelentkezik, a mezőgazdasági munka szakosodásának, tanult mesterséggé válásának megfelelőén. Mindez azt a nagyfokú integrációt is mutatja, amin parasztságunk, egész népünk, sőt az egész emberiség átmegy. Ennek az integrációnak legerőteljesebb jelei talán a folklór területén láthatóak. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban egy sereg régebbi folklóralkalom megszűnt. A nagyfokú civilizálódással, az iskolázás hatására a folklór minden hagyományos műfaja egyre szűkülő területre szorul vissza. Ezzel szemben új folklóralkalmak keletkeznek, de ezek jelentősége meg sem közelíti a régebbiekét. A folklór területén nagyon jól látszik, hogy a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan a népi művészet elhal. Ezt igazolja különben a termelőszövetkezetek szervezett kultúrélete is, ahol a parasztság eredeti kultúráját már csak tánccsoportok, énekkarok, zenekarok előadásai képviselik. A népművészet megnyilvánulásait tudatosan hagyománynak tudják és aszerint is kezelik. Ehelyett mindjobban terjed, általánosul a művelődés keretében a parasztág részesedése a magas, a mű-művészetben. Ezen alapvető kutatási területeken kívül fel kell figyelnünk néhány olyan egyedi megnyilvánulásra is, amely egy-egy szövetkezetre jellemző. Minden szövetkezetnek van több-kevesebb hagyománya ma már. Ezek egyike-másika kötelező erejű. Ezeknek a hagyományoknak az eredetét, életét, továbbfejlődését fel kell tárnunk, figyelemmel kell kísérnünk. Több termelőszövetkezetben az általánostól eltérő munkaszervezet alakult ki. Nemcsak az eltérő munkaszervezet kell, hogy érdekelje a néprajztudományt, hanem az vagy azok az okok is, amik kialakították, életbentartják, esetleg továbbfejlesztik. De nemcsak a munkaszervezet lehet az általánostól eltérő, hanem a szövetkezet termelési gyakorlata is. Különösen érdekesek azok a tényezők, amelyek a termelőszövetkezetek termelésének szakosodását idézik elő. Ezen tényezőknek csak egy része gazdasági vonatkozású, számos népletbeli ok is található közöttük. Mindennek természetszerűleg életmódalakító hatása És véigeziötre vizsgálnunk /kell (magának a 'termelőszövetkezeti népéletnek megjelenési formáit is. Ezek a legkülönfélébbek lehetnek és esetenként változhatnak. Például minden szövetkezetben alakultak ki közösségi alkalmak. Sok helyen a termelőszövetkezet keretein belül ünneplik meg a nagy családi eseményeket: a névadást, a házasságkötést, a temetést. De több közbülső állomást is: belépést a termelőszövetkezetbe, személyazonossági igazolványkapást, sorozást, bevonulást, nyaralást, üdülést, külföldi utazást stb. Általában két lényeges sajátossága mutatkozik meg leginkább: a szervezettség és a munkáséletforma térhódítása. A közgyűlések között is különös jelentőséggel bír a zárszámadó közgyűlés, amit rendszerint az egész tagságra kiterjedő vacsora, estély követ. Visszatérve még egy kissé a közgyűlések, azt is megemlíhetjük, hogy kissé a közgyűlésekhez azt is megemlíthetjük, hogy ezeken nyilvánul meg leginkább a már említett szervezettség és munkáséletf orma térhódítása mellett az úgynevezet »szövetkezeti demokrácia« is. Ez az összefoglaló fogalom sokmindent rejt magában. Legértékesebb része talán az a tudatbeli átalakulás, amin parasztságunk átmenve bírál, öszötönöz, tanácsot ad, lehurrog és felemel; egyszóval tanújelét adja annak, hogy nem az enyém, hanem a mienk kategóriában gondolkodik és a termelőszövetkezet ügyeit sajátjának tudja. A termelőszövetkezeti parasztság néprajzi kutatásának módszeréről szólva meg kell mondanunk, hogy furcsa ellentmondásként a szervezettségről, a munkáséletforima terjedéséről, a fogyasztóvá válásról és a civilizáció vívmányainak terjedéséről, valamint a művelődés előrehaladásáról mondottakkal, továbbra is a szóbeli nyilatkozatok, az elmondások a lényegesek. A termelőszövetkezeti néprajzkutatást igen jelentős mértékben támogathatja az üzemgazdaságtan ismerete, a közgazdasági adatok, összetevők megismerete, egyes megállapításokat ellenőrizhet, exakttá tehet a statisztika és még egy sereg más vizsgálati módszer, tudományági ismeret, de mindezek az életmódbeli, a tudatbeli változásokat csak részben, egyes oldalukról megvilágítva látják. Az életformaváltozás egészét azonban csak a közvetlen, egyéni megnyilatkozásokban