Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Horvát, A. Olivér: A Mecsek hegység növényvföldrajza. II.

52 HORVÁT A. OLIVÉR A Mecsek környéken a hőmérsékleti viszony ck kczép-európai-szubmediterrán jellegűek, tehát magasabb a januári átlag, mint a Balkán keleti felében és nem olyanok a szélsőségek, mint ott, de kevésbé meleg a január és kevésbé tengeri a kiegyenlítettség, mint az Adriai-tenger közeiélben. A csapadék eloszlása is közép-európai-szubmediterrán — kontinentális jellegű olyan módon, hogy a menyisége a szubmediterrán és kontinentális tájaik csapadék menyisége között áll kettős, tavaszi és őszi maximummal, de időnként nyári közép-európai csapadékos évekkel, máskor pedig kontinentális jelegű aszállyal. Talajunk főleg barna erdőtalaj, ami a gyertyánostölgyes övnek felel meg, de van egy kevés reliktum terra rossa talajuník is a mediterrán klímájú harmadkor maradványaként, a táj délkeleti felében pedig az Alföld és az emberi kultúra hatásaiképpen csernozjem -'barna erdőtalaj mutatkozik. Homckíkövön, északi kitettségben vian podzolosodó talajunk is, mint a Balkán nyugati részén és végül extrazonalisan rendzina. barnarendzina, rendzinából barna erdőtalajba átmenő talajunk is van a Quercion pubescentis nem klímatogén jellegű társulásban, valamint itt-ott bükkösökben, szurdokerdő fragmentumokban és kis foltokban a hársas törmeléklejtő erdőikben. A Mecsek környék a harmadkorból több melegkedvelő fajt őrzött meg a Balkánhoz hasonlólag, mint az ország északibb része (Paeonia officinalis ssp. banatica, Orchis simia, Digitalis ferruginea, Ruscus aculeatus, Helleborus odorus, Colchicum hungaricum, Trigonella gladiata, Asperula taurina). Valószínűleg nálunk a déli oldalakon nem sztyepp, hanem erdővel kevert sztyepp lehetett, amit a csarnótai interglaciális madármaradványok gyomor vizsgálati eredményei is igazolnak. (KRETZÖI M.) A Mecsek környék a gyertyános-tölgyes övbe tartozik, de extrazonalisan megvan a molyhos tölgy szubmediterrán öve és ugyancsak extrazonalisan fellelhető a bükkös is, tehát kontinentális-szubmediterrán-közép-európai jellegű átmeneti övben van a Mecsek környék. I. HORVÁT (1962) hasonló tárgykörű tanulmányáról már írtam referátumot; így ismétlések elkerülése végett ebből a tanulmányból az új gondolatokat említem meg. Érdekes, hogy a Balkán florisztifcailag érdekesebb fajai: Lamium orvala, Vicia oroboides, Erythronium dens canis Baranyát nem érik el, de a Zselicben Baranya mostani határán a bőszénfai v. á. mellett, a gálosfai wFarkaslafca« erdőig eljut az Erythronium dens canis és a Vicia oroboides. A Mecsek kiöirtnyék zionádás, klíimatogén, temporalis társulásai legjobban megfelelnek a Carpiniün bt uli illyrico-podolicum öv növényasszociációinak. Délkelet-Európa északnyugati részében, Észak-Horvátországban és Boszniában közép-európai jellegű lombhullató erdők találhatók. Ez megmutatkozik a gyertyán igen bőséges jelenlétével. Ezt a gyertyános-tölgyest I. HORVÁT szembehelyezi a fa- és cserjefajokban gazdag szubmediterrán tengerpart közelében lévő erdőkkel és a szerbiai és bulgáriai sötétlombú cseresekkel, annál is inkább, mert a horvátországi gyertyános-tölgyesek kocsánytalan tölgyből és gyertyánból álló erdői halványzöld lombúak és derűs, barátságos benyomást keltenek. Ugyanígy a Mecsekben a molyhos tölgyes erdők gazdag fa- és cserjeszinttel tűnnek ki és főleg a Keleti-Mecsekben a részben ültetett cseres-tölgyesek sötét, bőrnemű levelei olyan lonnbkoronát adnak, mely légi felvételekről is kitűnik sötét árnyalatával. A horvátországi gyertyános-tölgyesekben és ugyanígy a mecsekiekben is viszonylag optimálisan fejlődnek a névadó fafajok (kocsánytalan tölgy és gyertyán), gazdag a cserjeszint, de még inkább a gyepszíint. A közép-európai gyertyános-tölgyesek fajai meli&tt még balkáni fajok is fellelhetők ezekben az erdőkben. 1963-ban növényföldrajzi tanulmányúton voltam Horvátország gyertyános-tölgyeseinek megfelelő szélességi övben Belgrád és Neuchatel között, de délebbre is behatoltam Olaszországban a magasabb tengerszint feletti bükk övben. Itt is azt tapasztaltam például az Abruzzok közelében Capracottánál a bükkösökben, hogy a közép-európai bükkerdők fajai mellett a Mecsekkel közös balkáni elemek és magasabb fekvésnek megfelelő flóraelemek is fellelhetők voltak. Egyébként Velence—Trieszt vonalától délre már elmarad a gyertyános-tölgyes öv, sőt ugyanezt lehet elmondani már Dél-Svájcról is. Az is mutatja a mecseki és közép-európai gyertyános-tölgyesekkel való rokonságot, hogy a gyertyánostölgyes övben a réteken Arrhenatherion-növénytársulások találhatók. Horvátország keleti részében az illyr-kczép-európai Querco-Carpinetum croalicum átmegy a kontinentális-kelet-balkáni Quercetum farnetto-cerris társulásiba. Az átmenet lassú, fokozatos és párhuzamos vele a klírxií és a talaj változása. Ez a jelenség megmutatkozik azután a növénytermesztésiben és a mezőgazdaságban is. Tehát szoros összefüggés állapítható meg a vegetáció, a klimatikus viszonyok, a pedológiai adottságok és a kultúrtáj geográfiai képét megszabó termesztett növényzet között. A Mecsek környék éppen az I. HORVÁT térképén látható gyertyános-tölgyes és magyar (szerb) — és csertölgyes öve átmeneti zónájának a közelében van, ettől az átmenetó övvonaltól északnyugatra, de még a gyertyános-tölgyes övben.