Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Horvát, A. Olivér: A Mecsek hegység növényvföldrajza. II.

A MECSEK HEGYSÉG NÖVÉNYFÖLDRAJZA II. 31 mérsékelt nyirkos övnek lomboserdői átalakultak molyhos tölgyesekké. Ennek az övnek a klímáját jellemzi a nyári szárazság és a hideg tél, így tehát két ízben is akadálya van a vegetációnak. Nálunk a legmelegebb és legszárazabb termőhelyeken találhatók ennek az övnek a társulásai, keverve száraz, hegyi sztyepprétekkel. A molyhos tölgy öv, mint szubmediterrán társulás, a déli euimediterrán örökzöld erdők és az északi vegyes állományú lombhullató erdők között helyezkedik el. Fajban gazdag és az eddigi társulásokhoz hasonlóan a neki megfelelő vikáriáló társulások öve Amerikáiban is fellelhető. A molyhos tölgyerdő övé Elő-Ázsiától Spanyolországig húzódik. Legszebben van kifejlődve a Földközi-tenger vidékének északi szegélyén. Az Alpoktól északra már nem található meg ez az öv. Ez az erdő-öv nálunk a legszárazabb és legmelegebb, déli kitettségben, mészkő talajon található, határos az elő-ázsiai Bromion (Festucion) övvel és ezzel mozaikszerűen keveredik is. Fák, cserjék, aljnövényzet nagy fajgazdagsága jellemző erre az övre. ösi, száraz gyepek, ahol a réteket nem trágyázták és nem öntötték el vízzel, ott megmaradtak. Egyébként sokfelé, így nálunk is az erdőn belüli füves társulásokban sok a ruderalis elem. Meleg, száraz, tölgyesek övében találhatók a szőlőkultúrák is. 4. A Mecsek vegetációjának, klímájának és talajának összehasonlítása a Balkánéval I. Horvát (1960, 1962) nyomán Délkelet-Európa, melyet a szerző a Balkánnal egynek vesz, eltérőleg a Földközi-tenger térségének többi félszigeteitől, — melyeket magas hegyek különítenek el, — szorosan kapcsolódik nyugaton a Dinaridákhoz, keleten pedig a Kárpátokhoz és a Rlhodopéhoz. A görögországi félsziget pedig teljes egészében egyedülálló módon mediterrán jellegű. A Balkánon a félsziget nyugati felében tengeri, keleti részében kontinentális hatás érvényesül a klímában és vegetációban egyaránt. Ez a nyugati azori ciklon és a keleti, szibériai anticiklon következménye. Az északi rész az Adriai-tengernél jóval melegebb, mint a keleti part a Fekete-tengernél. A januári (tehát nem évi, ez nyomdahiba) átlagos középhőmérséklet a dél-görög szigeteken körülbelül +10 С fok, az észak-horvát szigeteken 4—6, a Fekete-tengernél pedig — 1—0 С folk. Még nagyobbak a szélsőséges hőfokoknál a különbségek, ezért hiányoznak az örökzöldek a keleti részeken. Ez a nagy különbség a Balkán keleti és nyugati részének klímájában még jobban megmutatkozik a csapadékmennyiség eloszlásában. A Dinári Alpokban, hosszában az adriai és jóni tengerparton az évi csapadék 2000 és 5000 mm között van, míg a félsziget belsejében a medencékben és Görögország keleti feliében csak 400 mim a csapadék évi menyisége. A mediterrán tájon a csapadék maximuma télen van, a szubmediterrán vidéken tavasszal és ősszel, a Balkán belsejében nyáron mutatkozik a maximium. Míg a táj belső, keleti felében a kevés csapadék kora nyáron esik le és ezt követi egy három hónapos száraz évszak. A klímának és a vegetációnak szép a kapcsolata a talajokkal is. I. HORVÁT szerint a Quercion ilicis övben terra rossa található, az Ostryon-Carpinion orientális szubmediterrán barna erdőtalajon tenyészik. A félsziget keleti felében gyengén podzolos barna erdőtalajon található a Quercion confertae öv, míg a nyugati részen tipikus podzolos talajon nő a Querco-Carpinetum. A magas hegyi bükkösök többé-kevésiBé podzolos és jelenleg is podzolosodó talajon találhatók, míg az alpesi és szubalpesi övben különböző humusztalajok alakultak ki. A balkán észaiki részén a Nagy Magyar Alföldhöz csatlakozólag termékeny csernozjem talaj található. Vegetáció történetének a megértéséhez a klimatikus és pedológiai ismereteken kívül szükséges még a paleofitológiai viszonyok figyelembe vétele is. Délkelet-Európa gazdag endemikus és reliktumfa jókban. Az erdei fajok eredete visszanyúlik a harmadkorba. Amikor nálunk löszsztyepp volt a Balatonnál és a Kárpátokban szubarfctikus volt a szubalpesi regióban az erdei vegetáció, ugyanakkor Ljubljanánál a virágporelemzés szerint a jelenlegi közép-európai vegetáció dendroflórája volt kielemezhető. A Balkánon ínég a jégkorszakban is 800—1200 m magasságig tűlevelű és lombos fák voltak fellelhetők. És bár a jégkorszak északon és a sok esőzés délen számos érzékeny harmadkori elem pusztulásához vezetett, mégis jóval gazdagabb flóraJkincs maradt meg a Balkánon a harmadkor emlékeképpen, mint Közép- és Észak-Európában. A pleisztocénben arkto-alpesi, az azt követő melegebb időszakban pedig sztyeppfajok vándorolták be. A jégkorszak után azután a Balkánról indult meg a növények visszavándorlása Közép-Európa felé. A szerző Európát örökzöld Quercion ilicis, szubmediterrán Quercion pubescentis, kontinentális Querco-Carpinetum, továbbá Abieto-Fagetum és egyéb zónákra különíti. Ezeket a zónákat azután alzónákra és további kisebb egységekre lehet feloldani. Ezek a szerző szerint klimax-területek. Ezek hasonlóak, de nem egyezőek a SCHMID-féle arealgeografiai zónákkal. Mecseki vonatkozásban a fentieknek az alkalmazása és vonatkoztatása így alakul.