Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Muzeológia - Mándoki, László: Néprajzi kiállításaink

MÁNDÖKI: 21. kép »Mongol tájak — mongol emberek« A vándorkiállítás címtablója. A későbbiekben hosszabb (két hét) — rövidebb (négy nap) időkre — s ebben benne van a rendezés és bontás is! — kaptunk helyiséget, gyakorlatilag azonban mégiscsak az a helyzet, hogy a Baranyai Vasárnapok-ra rendezett kiállításainkat a rendezvény napján látogatják, a többi nyitvatartási napok pedig csakugyan feleslegesek. Egy kiállítás költsége és munkaráfordítása gyakorlatilag egyenlő — akár egy napig, akár egy hónapig áll a kiállítás, hatékonysága azonban mindenképpen csak a látogatók számában mérhető. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy hiába van egy kiállításnak egy nap alatt 3000, vagy 5000 látogatója, a kiállítás hatása a semmivel egyenlő, ha a látogatóknak nincs megfelelő helyük a bemutatott anyag szemlélésére, a nagy tömeg miatt nem látják kellően a kiállítást, és ha a kiállítás számára kijelölt helyiség áteresztő képessége rossz, a jelzett nézőszám mellett egy-két percig tartózkodhattak csupán a (kiürített tan-) teremben . . .

u Meg kell jegyeznünk, hogy az első, általunk kezdeményezett kiállítás tapsztalatai után azt a következtetést szűrtük le, hogy csak abban az esetben rendezzünk kiállítást (s csak e célra alkalmas helyiségben!), ha a látogatottság folyamatossága biztosított, s nem rajtunk múlott, hogy elveink ellenére további kiállítások készülteik — hasonló (rossz) féltételek mellett. . . (12. kép.) Természetesen legsikeresebb kiállításaink azok voltak, amelyeket megfelelő előkészítéssel és a kellő anyagi eszközök birtokában készítettünk. A Néprajzi Osztály földszinti nagyterme sok ki11 Mindazokat, akik lelkesedtek az egy napig álló kiállítások látogatóinak ezres nagyságrendű számain (tréfás hangon, de komoly elkeseredéssel) azzal szoktuk lehűteni, hogy ikarikírozzuk a kérdést: Ha országút mellett állítottuk volna fel a kiállítást és száguldó autóbuszokról »nézik«, akár százezer látogatónk is lehetett volna egy nap alatt... KIÁLLÍTÁSAINK 303 22. kép »Mongol tájak — mongol emberek« A vándorkiállítás 4. tablója. ) állításnak adott otthont (s ad ma is: lásd 15. képünket) : ideális hely kiskiállítások számára (5,5X10,5 méter, egyik falán ablaksor, három lámpatestben kilenc fénycső adja a műfényt, s legutóbb fűtése is megoldódott). Népművelési tevékenységünk fokozódásával e terem szinte állandóan foglalt: képző- és iparművészeti, természettudományi és könyvtörténeti stb. kiállítások váltják a néprajziakat, ami azért is jó, mert a legeltérőbb érdeklődésű látogatókat egyaránt »beszoktatják« Osztályunk épületébe, s tölbbék közlött ennek köszönlhető a pécsi múzeumok országosan is számottevő nézőszáma. Az utóbbi fcót esztendő itt •megrendezésre került néprajzi kiállításaiból hármat mutatunk be 13—15. képünkön.

12 A fellendült népművelési tevékenység fokozta a múzeumok iránti érdeklődést, s ez újra visszahatott: 1964-től vándorkiállításokat is rendeztünk, amelyeket a Megyei Könyvtár mellett működő Mozgó Művelődési Ház forgalmazott,

13 a múzeumi törzsgyűjteményi anyagot azonban az idén bevontuk, s ezzel az állandó néprajzi kiállítás propagandáját szolgáló, annak kivonatát ké12 Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a 15. képen — s később (részleteiben) a 21— 22. képen — látható Mongol tájak — mongol emberek c. kiállítás tulajdonképpen szükségimegoldásként került bemutatásra Pécsett: egy az idei Múzeumi Hónapra tervezett, de technikai okokból elmaradt kiállítás (Uj szerzeményeink és a JPM néprajzi tárgy- és fotogyűjtemenye) helyett bővítettük ki hasonló című, nyolc tablóból álló vándorkiállításunkat, s két hét alatt 1700 látogatója volt! A kiállítások sikerét (sok más mellett) a jó időzítés biztosítja. A jelen esetben ugyanis — tudomásunk nem volt róla! — éppen ekkor (októberben) tanulták az általános iskolák VII. osztályai Ázsia, s ezen belül a Mongol Népköztársaság földirajzát, és a sajtópropaganda hatására valamennyi pécsi iskola VII. osztályai meglátogatták kiállításunkat. 13 Erre nézve lásd Dankó Imre: Vándorkiállításainkról с írását — JPMÉ 1964: 359—64.