Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: Sinkó András művészetéről

SINKÓ ANDRÁS MŰVÉSZETÉRŐL 277 14 Párizs, 1928—30. A jobb megélhetés reményéiben, valamint fejlődésének további előmozdítására 1928 nyarán Párizsba ment. Tanulni szeretett volna és érvényesülni. Baráti meghívásra Liszkai Kováts Zoltán, Hiesz Géza és Konrád Ignác társaságába került. Szállodában lakott és tulajdonképpen örökké idegen maradt számára Párizs. A barátokon, a múzeumon és a kerten kívül nem is létezett számára más, a kör ezzel bezárult körötte. Egy műkereskedő időnként megvásárolta egy-egy állatfiguráját és ezeket bronzban sokszorosítva árusította. Sinkó festő-barátja, Konrád Ignác műtermében nyugodt körülmények között dolgozhatott. Konrád egy versenyistálló-tulajdonos megbízásálból állandó szerződéssel naturalista lóportrékat festett és gyakran tartózkodott Párizsitól távol. Két és fél évet töltött Franciaországban. Vallomása szerint két művész gyakorolt rá maradandó hatást, vagy inkább megerősítette őt a már kialakult elképzeléseiben, művészi elveiben : Barrière és Pompon. Ällatszofor ászok voltak, Pompom

17 poroeMnfiiguráit a sèvres-i gyár forgalmazta. Naturalisztikus vázlat alapján tudatos stilizálással egyszerűsített és szakított az addig szinte törvényszerűen hagyományos felfogással, amely a rokokó könnyedségét követelte meg a porcelánplasztikától. Művei zártak, tömbszerűen, ugyanakkor porcelánszerűék maradtak. A szobrász Sinkó lelki alakulására, további művészi fejlődésére azonban mégis inkább szülőföldje hagyott maradandó nyomot. A Louvre csak erősebbé, öntudatosabbá tette Sinkó magától való hajlandóságát: valami megható szerénységet, a plasztikai formák gyengéd érzékenységét és az odaadó szeretetet, mely azt akarja, hogy a művészetét is szeressék. De félénk és tartózkodó lévén szívesen menekült az emberek közül; szívesen vonult el skatulájával, szobrász szerszámaival akár Budapesten, akár Párizsban az állatok közé, mert úgy vélte, hogy talán szebbek és jobbak azok az embernél. . . így nem véletlen, hogy hazajöttekor, mint az állatok szobrászát ismerték meg. Valójában pedig Sinkó egyforma érdeklődéssel mintázott mindent; Az az idő, amit Párizs egyik állatkertjében, a Jardin d-'acclimationban töltött, főképp arra szolgált, hogy visszavonulva egyedül, számot vessen önmagával.™ 1930 telén látogatóiba jött haza Budapestre. Eljegyezte volt sziékelyudvarihelyi mesterének, HaUbrich Jakabnak a leányát, majdani élettársát. Nom is ment vissza többé Párizsba, fttbon folytatta tovább azt a munkát, amit Párizsban megkezdett. Kijárt a kertibe és emellett főként gyermekportrékat .mintázott. Hárman társultak, így műteremhez jutott, ahol nyugodt körülmények között dolgozhatott. Amikor Pécsre leiköltözött, minden eddigi munkáját Pesten hagyta. A közös 17 Francois Pompon (1855—1933) szobrász és kőfaragó, 15 évig dolgozott Rodin mellett. Zárt formába liompomált, álilatszobrai révén vált ismertté. 18 (Miartyn Ferenc: Sinkó. Pécs város Majorossy Imre Múzeumának 1941. évi Értesítője 99—102. o,