Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

SZIGET VÁRÁNAK KUTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ 231 el a két területet az 1550-es évek a várinventáriumai szerint. Feltehető, hogy csekély változtatást esziközölt e két egymással összefüggő területnél Mirandola, de lényeigéiben szer'kezeti felépítésüket nem változtatta meg. Mivel egységesen vizesárok vette mind a kettőt körül, szervesen összetartoztak, az erősség legbelsőbb várrészét alkották, nyilvánvaló, hogy a szóhasználatban belsővárnak nevezték mind a kettőt. Az egymással összetartozó két várat körülfogó vizes árok kutatásnak azért is nagy jelentőséget tulajdonítottunk, mert a feltárt árok segítségével az egyes területek pontosan körülhatárolhatók voltak. A szigetvári várban e kutatást a nagymennyiségű föld felszínre kerülése folytán csak kutatóárokkal végezhettük, de ezzel a módszerrel is megállapítható volt az árok iránya, mélysége és szélessége. Megállapítottuk, hogy a XVI. sz.-ban kiépített vizesárofcnál hasonlóan, mint a kisméretű lovagvár árkánál, az Almás patak által táplált tó vizét észak felől vezették be az árokba, s ez dél felé folyva, majd nyugatra kanyarodva, a váron kívül a mocsárba folyt, s a belsővár külső vár felé eső szélét teljesem közrefogta. Az árok a 15-20 m szélességet eltérte. Mélysége 3,5 m, de helyenként 4 m mélységben volt megtalálható az árclkfenék. Minden kutatóárokból egyöntetűen bizonyítható volt, hogy az árolknak a külső vár felé eső szélét egymás mellé helyeztt, az iszapos földbe hegyes végiével levert cölöpsor alkotta, amelyhez 2—3 m távolságban nagyméretű, szintén függőlegesen lehelyezett tölgyfacölöpöket erősítették az árokszél védésére, a vízmosás ellen.

164 Az ároknak a belső vár felöli oldalán más megerősítési rendszer csatlakozott. Itt az árokszélt hatalmas, az iszapos mederbe hegyével bemélyedő, ferdén lehelyezett tölgyfagerendsor védte. A gerendákat szögletes átmetszetűre faragták, az egymás mellé illesztés végett. (17. kép.) Kutatásaink során a vizesárok feltárásánál feltételeztük a várleltárak, valamint a XVI. sz.-i metszetanyag alapján, hogy a várkapu a belső vár keleti szélénél volt, s az árkon átvezető hídon lehetett a külső várba jutni. IFieitételeztük, hogy Mirandola várépítése során a kapu és a híd helye továbbra is eredeti helyén maradt, ugyanis ennek imáis helyre való helyezése indokolatlan lett volna a vár által biztosított védekezési módozatokat is figyelemlbevéve. Kutatásaink során kiderült, hogy a belső várban történt robbanásás (-ok?) alkalmával a várkapu és közvetlen környéke elunt a föld színéről. Még nyomaiban sem maradt semmi az alapfalból. Ennek ellenére követett útcn mégis sikerült a kapu helyét meghatározni. (18. kép.) A várleltárak alapján a kapu közelében épített »domus castellanus"«-nák, azaz a várnagy házának az alapifalát feltártuk. E négyszög alaprajzú épületnek a vizesárok felöli szélénél 2 m szélességet meghaladó fala bizonyította, hogy ez az épület a belső vár erődítésnek szerves része volt. (19—20. kép.) Ez az épület volt 1566-ban Zrínyi Miklós lakhelye.™ A kirohanás színhelyének, a hídfőnek kutatása során az egyik kutatóárokban megtaláltuk az árokmederbe beépített, cölöpsorral és fonással védett fapülér maradványait. Ennek segítségé^ 18. Romterület az egykori belső vár térségiében. (Kidőlt falomíladékok.) (Nádor Katalin felvételei.)