Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez
222 KOVÁTS VALÉRIA A Feridun kódex egyik kiemelkedően szép iminiatúrája a két egymás mellett lévő lapon, két különálló, de tartalmában egymással összefüggő ostromábrázolás, amely nemcsak az utolsó lényeges események megörökítése miatt, hanem kutatásaink, topográfiai és építéstörténeti szempontjából is jelentős. Ennél a miniatúránál a sajátos török . látásmód erőteljesem érvényesül, s nyugati előkép a részleteik rajzánál sem mutatható !ki. (9. kép.) 135 A fenti miniatúra nemcsak várálbrázolásának azonos volta 136 miatt, hanem az eseménysorozat bemutatásával szervesen kapcsolódik a Chester Beatty Library 413. sz. kódexének 1 ' 17 miniatúráihoz. Ezek az eseményeik színes bemutatását, képekben történő megfogalmazását segítették elő. E kódexben a szigeti erősség ábrázolásánál két típust találunk. Ezek közül az egyik a fent említett Feridun kódex kettős ostrom ábrázolásával azonos. Ennél a belső vár a külső vár szögletélbe kerül, az egykori valóságos helyének megfelelően. A másik típusnál az erősség rendszer dél felől kerül bemutatásra, s itt a belső vár a külső vár északi részének központi térségét foglalja el. E miniatúrák elemzésénél megállapítható, hogy a részletek aprólékos, pontos rajzánál hű képet kapunk, annak ellenére, hogy a török mesterek helyenként az egykori topográfiai rendet nem tartották szem előtt. 118 A XVI. sz.-i legnevesebb török kódexek egyike, a Hűnar-name Sziget vára 1566. évi ostromát is megörökítette. Bár a szövegrész nem foglalkozik részletesen az ostrommal, az illusztrációk közül kettő az erősség elfoglalásálhoz kapcsolódik. Az egyiken a 4 várból álló Sziget nem az egykori valóságos képe szerint került bemutatásra; a török mester azzal akarta érzékeltetni az erősség főbb vonásait, hogy hatalmas víztenger közepén álló, 4 különálló isckibáatyás vár (képében rajzolta meg a földből és gerendából rótt, vízzel körülvett erősséget. 139 Remélhetően a következő esztendőikben e török miniatúrákról részletes tájékoztatást adhatunk. 1 '' 0 E közleményben csak mint forrásanyagot mutattuk be néhány vonással. A szigetvári vár, s az egykori magyar erősség kutatásához nagy segítséget nyújtott több XVIII. sz.-i szigeti térkép. Ezeket főleg a bécsi Kriegsarchiv őrizte meg. 1 '' 1 E térképek nagy része L. Anguissola hely színr aj zára vezethetők vissza, tehát a visszafoglalás után közvetlenül, helyszíni terepfelvétel alapján készített állapotból indulnak ki. Az egyes felvételiekéin és tervéken keresztül figyelemmel kísérhetjük a vár és a városi település továíbbi, XVIII. sz.-i változásait. Nyomom követhetjük a ; várudvar északnyugati térségében az egykori belső és külső vár között húzódó vizesárok csonka formában való továbbélését, s végül megszűnését. 142 A Szigetvárra vonatkozó rendkívül gazdag és változatos térképanyag részletes ismertetését szintén a későbbiekben kívánjuk megvalósítani. * A régészeti feltárás kezdésekor 1959-ben Leandro Anguissola 1689-iből való helyszínrajzának fotómásolatát ismertük, de Schels tanulmányát csak néhány esztendő múlva volt módunkban megszerezni. Ezért e kutatási eredmények ismerete nélkül mi magunk is kénytelenek voltunk azt a kutatási folyamatot végigkísérni, melyet Schels már 1827-iben megoldott. Anguissola helyszínrajzát Szigetvár ma is álló várára vonatkoztattuk, összehasonlítottuk a kettőt egymással. Megállapítottuk, hogy a helyszínrajz a váron végzett helyszíni vizsgálataink eredményével megegyezően a vár török hódoltság alatt kialakított formájának alaprajzát mutatja be. Mind a váron, mind a helyszínrajzon azonosak azok a helyek, ahol a visszafoglalás után az átalakításiak megváltoztatták a hóidoiltságkori vár arculatát. A helyszínrajzon a legnagyobb, vagyis az északnyugati bástya udvar előtti térségben egy ellentett irányú L alakú sötétebb színű csíkra lettünk figyelmesek, melynek észak-dél-i szakaszán, kelet-nyugat irányban híd szerű jelzés volt látható. Az első tájékozódást megnehezítette a rendelkezésünkre álló fotómásolat szürke tónusa, ugyanis ebiből nehéz volt az eredeti, különböző színekkél jelzett helyszínrajzra egyértelműen következtetni. A vár négy földgátjának a színe és szélessége teljesen megegyezett fotómásolatunkon a jelmagyarázat nélkül felrajzolt L alakú csíkkal. Az egyezés ellenére már a kiinduláskor nem földsáncnak fogtuk fel ezt, hanem ároknak, ugyanis indokolatlan lett volna az átépített 4 sarokbástyás vár északnyugati térségéből egy részt földgáttal is elválasztani, amikor már a külső földgátak összefüggnék. Tehát védelmi szempontból ennek a földsáncnak nem lett volna semimi jelentősége. Az általunk feltételezett árok mellett szólt a hídszerű jelzés is, s ez értelmét vesztette volna földgát esetén. Az általunk ároknak elfogadott ellentett L alakú jelölés vált a kiindulópontunkká, ugyanis helyszínen végzett vizsgálat segítségével megállapítottuk, hogy a várudvarnak a helyszínrajzzal egyező szakaszán az árok nyoma kivehető, enyhe földsüppedés formájában. Az árok további nyomát is megfigyelhettük a nyugati kötőgáton kívül eső nyugati területen, ugyanis itt hasonlóan, mint a várudvarban, a kelet-nyugat irányú földsüppedés folytatódott nyugat felé, vagyis a hosszú csíkban mutatkozó ároknyomot az észak-dél irányú földgát kettévágta. A helyszínrajz már ezt az állapotot rögzítette, olymódon, hogy a ma is látható nyugati szakaszát az ároknak már nem tüntette fel, csak a keleti szakaszát, a kötőgáton belülit, vagyis a
