Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez
218 KOVÄTS VALÉRIA Az összegyűjtött írásos anyagot számba véve, s csoportosítva, a következőket állapítottuk meg: Az ostrommal egykorú, nyomtatásiban is fennmaradt tudósítások, híradások 103 alapján a vár topográfiájára vonatkozóan igen keveset lehet megállapítani, imivei az általánosítások körében mozognak az egyes megjegyzések, s ezeket minden vár ostrommal el lehelt mondana. Ezt az egyébként feltűnő forrásanyagot a szigetvári kutatásoknál, — bár a várral kapcsolatos topográfiai, kronológiai munkáiknál kevésbé, — de az ostrom tanulmányozásánál viszont kitűnően lehelt gy ümölcsö zítetná. A vár ostromát leíró történeti müveknél viszont .már más a kép: a rendkívül nagyszámú hazai és nyugati, valamint török krónikáknál a hitelesség igényével fellépő munkák közül hármat találtunk, melyeiket mint elsőrendű forrásokat kell számon tartanunk. Ezek közül az egyik, az ostrom időszakában a várban tartózkodó, a szigeti erősséget jól ismerő Cserenkó Ferencnek Budina Sámuel latin fordításában megjelent emlékirata, 10 '' amelyből nemcsák az ostrom időszakában történt események rajzolódnak ki plasztikusan, hanem az egyes eseményekhez fűződő rövid, néhány szavas megjegyzéseivel is az egykori várról, szerkezeti felépítéséről, védműveiről sokat elárul. A vár kitűnő ismerője, Istvánffy Miklós valószínűleg kora gyermekkora óta megfordult Szigetben. 415 Mint ifjú, itt hosszabb időt töltött Zrínyi Miklós mellett. Történeti munkájának m egyik legkitűnőbb része Szigetvár 1556. 107 és 1566. évi 108 ostromának leírása. Istvánffy ismertetése nélkül a vár topográfiai kérdéseinek leírása sokkal szerényebb lenne. Hitelességéhez nem fér kétség, egyetlen Szigetvárral kapcsolatos munka sincs, amely ezt kétségbevonná, ennek ellenére különféle rekonstrukciók, elképzelések születtek meg, résziben munkájára való hivatkozással. Ez nem Istvánffy félreérthető, vagy nem világos stílusának a következménye, hanem szavainak utólagos félremagyarázása, elferdítése. A többi, forrásértékkel rendelkező egykorú történeti munka 109 más kutatási szempontból tekintve, elsőrendű kútfő lehet, de számunkra Cserenkó és Istvánffy munkája a két alapvető forrás. Egyrészt a többi történeti művek is részben az ő leírásukat használtaik fel, másrészt mindketten történetileg megállapíthatóan hitelles tanúk, akik ismereteiket helyi tapasztalatok alapján írták le. A török források között mint elsőrendű, hiteles leírást kell szániontartanunk Musztafa Szelánikinek 110 az 1566. évi ostrom történetéről szóló beszámolóját. 111 A nagy mesélő, Evlia Cselebi, 112 1664. évi szigetvári leírását 113 sziintén számba kell vennünk, ugyanis más források segítségével városleírásának magvát pontosan kihámozhatjuk. 114 Ahogy a nyugati forrásanyagnál megkülönböztetjük az elsőrendű kútfőket, ugyanúgy a török forrásoknál is. Pecsevi Ibrahimot 115 és Katib Mohamed zaim-ot m Szelániki nemcsak helyismerete révén, hanem beosztása, tudása, jólértesültsége miatt is megelőzi. Ilyen jólértesült, bizalmas beosztású résztvevője volt a szigetvári ostromnak még Ahmed Feridun is, alki Szakolovics Mohamed nagyvezir titkáraként teljesített szolgálatot, s munkájában 1 " Szelánikihez hasonlóan beszámol az ostromról. Bár több török krónika létezéséről van tudomásunk, 118 de közelebbi ismereteik híján ezek forráséírtékéről nem [beszélhetünk. 119 Barabás alapvető munkájának 120 felhasználása mellett, a vár történetére vonatkozó forrásanyag összegyűjtése során néhány alapvető kútfőre is sikerült szert tennünk. Ezelk közül ki kell emelnünk az 1542., 1551., 1553., 1554., esztendőkből való várinventáriumokat, valamint az 1554-ből valló várhelyreállítási javaslatot. ш Ezek felhasználásával a szigeti erősség 1556, az első ostrom előtt kialakult formája, szerkezete világosan kibontakozik. A leltárak segítségével az erősség korábbi időszákára is következtethetünk, ugyanakkor az inventáriumok és az ostroimleírások egybevetésével az 1566-ig bekövetkezett építészeti, terepátalakítási változásokat is nyomon tudjuk követni. A vár régészeti, történeti kutatásainak szempontjából az inventáriumok jelentőségét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy segítségükkel a szigeti erősség harcim egységből álló vára, valamint a 'megerősített városi települése — a belső vár, — középső vár, — külső vár, — és a város, határozott formában tűnik elénk. (6. kép.) A belső vár kőből épített bástyával záródik nyugati irányban. (Az inventáriumok csak ennél a bástyánál nevezik meg az építőanyagot, de egyes felsoroláshoz kapcsolódó megállapításokból következtetni lehet, hogy a többi erődítés földből és fából készített sártapasztásos sánc volt.) A belső várban 'áll a köraliaprajzú téglatorony, mellette néhány lőszer tárolására alkalmas kis épület, s egy leforgatta szárazmalom, valamint pince. A belső váriból kapun keresztül lehet a középső várba jutni, mely L-alakban nyugat-kelet, s észak-dél irányban fogjia közre a belső várat. Ennek északon, nyugaton és délen egy-egy bástyája van. A középső várban még egy konyha s pince található, továbbá a várnagy lakóháza, s a keléül kapuépület felső részién az alvárnagy lakása. A külső várnak 4 bástyája van, északkeleten, a keleti kötőgát középső szakaszán, majd délkeleten és délnyugaton a kötőgátak szögleténél. A külső vár kapuja a délkeleti bástya mellett van. A külső várban az inventáriumok szerint csak egy épületről, a szárazmalomról történik említés.
