Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

214 KOVÄTS VALÉRIA A metszetek által feltüntetett 3 bástyát, valamint az 1689-ből való helyszínrajz egyetlen nagy bástyáját nem tudta összeegyeztetni, ebben az írott források zavarhatták meg.

56 Schels helyszínrajzában Anguissola után az északnyugati térséget alapformájában meghagyta, de az északnyugati bástya mellé nyugat felé még egy kisebb bástyát is feltüntetett. A külső vár belső téreloiszitását szintén a hódoltságkori helyszínrajz után kísérelte meg, míg a belső várnál az írott forrásokra támaszkodott. Schels az erősség környezetének bemutatását a metszetek, valamint Anguissola helyszínrajzának kombinációja által valósította meg. Sziget külső erôseégrendszerémék Schels által vázolt, s bemutatott «m ód jávai nem áll módunkban jelenleg foglalkozni, s a török csapatok vár körüli elhelyezkedésének, s a hadállások feltüntetésének ismertetését ezúttal mellőznünk kell. Meg kell állapítanunk, hogy Schels érdeme azon felül, hogy elsőnek dolgozta fel Szigetvár 1566. évi ostromát az, hogy módszerében helyesen járt el a források együttes alkalmazásával, azok kiválasztásával. Mindaz nem von le munkája értékéből, hogy a belső várat nyugat és észak irányban nem tudta megfelelően körülhatárolni. Elkerülte figyelmét az általa használt metszetanyagban rejlő lehetőség, ugyanis csak az ábrázolásoknál feltüntetett belső várat kellett volna alaprajzban feltüntetni, s az írott forrásokkal megegyező képet kapott volna.

67 Az Óvárosinál isimét azonos az eredmény, mivel Schels figyelmét elkerülte, hogy Anguissola helyszínrajzán a város 3 bástyája nem ó-olasz bástya-típust mutat, míg a metszeteken mindenütt ezt a bástyafarmát látjuk. A metszetek készítőinek annyiban igazuk volt ezeknek a bástyáknak a megrajzolásánál, hogy a kor hadászati fejlettségéhez igazodva, ó-olasz típusúaknak kellett volna a szigeti erősség Óvárosában lévő bástyáinak lenniök.

58 Viszont éppen Anguissola helyszínrajza a bizonyíték, hogy ezek sohasem voltak szögletes bástyák, hanem kerek kisméretű bástyák. Ezt a formájukat a hódoltság végéig megőrizték. Ha szögletes, nagyméretű, vagyis ó-olasz bástyatípusban készültek volna, vagy ilyen formára alakították volna ki az ostrom előtti időszakban, akkor valamilyen módon megőrizték volna némi szögletességet, vagy nagyobb kiterjedést a hódoltság időszakában is. mint ahogy a külső vár egykori ó-olasz bástyás formáját a hódoltság korában épített kő és téglabástyáik végükkel lecsapott formájuk ellenére is, mind a mai napig szemléletesen mutatják. Lehetséges, hogy Sohelsnek elkerülte figyelmét a magyar várak tarthatatlan állapotáról, korszerűtlen voltáról ránk maradt forrásanyag.

50 Ha Szigetvár esetében a nagyszámú, panaszoshangú leírást és jelentést számba vesszük, amelyek mind elítélik a vár siralmas állapotát,

60 akkor megértjük, hogy miért nem készült el az Óváros bástyáinak korszerű ó-olasz bástyás megerősítése. A Schels által rekonstruált helyszínrajzon feltüntetett külső vár, valamint Hammerschmied rajza, s az Anguissola térkép egymással azonos területét a ma is álló szigeti vár idéli és keleti térségére vonatkoztathatjuk, beleértve a várudvar délkeleti-délnyugati, valamint északkeleti bástyáját is, akkor mindez fedi egymást. Az egykori Óvárost és a külső várat összekötő híd Anguissola helyszínrajza szerint került felraj zoláséria Schelsnêl, s ez pontosan fedia mai városcentrumot és a várat összekötő utcát, s megegyezik a XVI. századi kútfőikkel. A vizesárok helyéinek meghatározásánál Schels ahhoz a területhatárhoz jutott, mint Hammerschmied. Bár az utóbbinak rajzán a vizesárok nincs feltüntetve, de a két váregység a külső, valamint a belső vár egymással érintkező határvonala egybeesik a Schels által készített rajzon feltntetett vizesárok vonalával. Ha Anguissola térképen felrajzolt árok segítségével a mai várudvar területére vonatkoztathatjuk ezt, s akkor térbelileg is pontosan körülhatárolható az egykori vizesárok. Ha a mái vár északnyugati térségére vonatkoztatjuk Schels belső vár rekonstrukciós alaprajzát, — ez nem okoz problémát, — hiszen a hódoltságkori állapotokat bérmutató térképből inult ki, eszerint a maii várudvar északnyugati térsége az északnyugati bástyával együtt lenne ez egykori belsővár területe, ínég egy, általa feltételezett nyugati bástyával együtt. Schels munkája alapján már 1827-ben megoldott volt az egykori vizesárok helyének meghatározása, a belsővár külső szélének, északnyugati, nyugati határának kivételével a szigeti erősség mind a 4 várának helye pontosan azonosítható volt. A Schels által megkezdett szigetvári történeti kutatás újabb szakaszát Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek^ с munkájának megjelenése jelentette. E 100 évvel ezelőtt készült, a maga korában kitűnő, nagy anyagismeretre támaszkodó munka részletesen tárgyalja az 1566. évi ostromot, s igen körültekintően írja le a várat. Salamon Schelsnél kevesebb forrásra támaszkodva írta meg az ostrom történetét. Schels munkáját ismerte ugyan, mint ez az előszóból kiderül,

62 de ismeretlen okból kifolyólag Schels rekonstrukciós helyszínrajzát eredeti XVII. sz-i rajznak tekintette, s munkájában bár lényegesen leegyszerűsítve használta fel, s kevesebb magyarázattal látta el, számára ez tulajdonképpen forrásanyagot jelentett.

63 Munkája az azonos topográfiai rend ellenére neim másolata az osztrák katonaíró művének, a források anyagainak mind vizuálisabb módon történő bemutatására törekszik. Rendet akar teremteni köztük, s az ellentmondá-