Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Dankó, Imre: A Délvidék és a hajdúság

A DÉLVIDÉK ÉS A HAJDÚSÁG 183 mint a dunántúli erősségek, ahol a katonai alkalmazás mellett a nem katona, nem hajdú délszláv elemek le is telepedtek, inkább megmaradtak. A Dunántúl ebben az időben még jobban tele volt szórva apró települ és ekle el, tehát megtelepedésre inkább alkalmas volt, mint a Délalföld akkorra már elpusztított, egyébként is ritkábban települt részei, amiken túl pedig ott állották az erdélyi hegyek. Ezek jól védhető hágóin, mélyen benyúló folyóvölgyein csak ellenőrzötten, engedéllyel lehetett továbbmenni. Ezen messze elkalandozott bevezető tájékoztatás után világosan láthatjuk, hogy a magyar hajdúság keletkezésének, történetének kutatását a Délvidék, közelebbről a Déldunántúl XV—

XVI. századi történetének, gazdasági és társadalmi viszonyainak, néprajzi képének a (kutatásával kell kezdenünk. Elég világosan látta ezt Dudás Gyula, a magyar hajdúság első monográfusa, aki sok délvidéki történeti kérdést is feldolgozott, sajnos legtöbbször anélkül, hogy összefüggésbe hozta volna kutatásait a hajdúk történetével

19

. A délvidéki, déldunántúli hajdúság bemutatását azzal kell kezdenünk, hogy a terjeszkedő törökség mindenütt találkozott a leigázott népek ellenállásával. Ez az ellenállás többrétű volt. Az egyes államok hivatásos katonasága sorra elvéraett, vereséget szenvedett tőlük, s a török hadsereg a XVI. sziázad közepére a világ legerősebb haderejévé fejlődött. A szembenálló államok védekezésre szorultak, támadó tevékenységet álta^ lában nem fejtettek ki. így volt ez a Habsburg birodalom esetében is. A XVI. század közepére nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország megmaradt területeit elővédharcokra kívánják felhasználni Bécs és az örökös tartományok védelmében. A török elleni támadó jellegű küzdelem a népre 'maradt. Mindazon népeknél feltaláltatok a török elleni népi küzdelmek, ahová a törökök eljutottak

20

. Ezek közé a népi küzdelmek közé tartoztak a görög kiejtek, a bolgár hajdútok, a szerb-macedón, albán, horvát és román hajdukok, a lengyel hajdemákok, az orosz kozákok, a dalmata uszkókok, morlakdk és a magyar hajdúk mozgal mai

21

. 111 Dudás Gyula: A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században. Szeged, 1887. 20 Dimitar Angelov: A balkáni népek harca a török hódítók ellen. Tanulmányok a népidemokráciák történetéből. Bp., 1956. I. 37. 21 A görögök egy részében a függetlenség utáni vágy megmaradt és úgy léptek fel, mint a körülfekvő vidék védelmezői. Ezek voltaik az armatolok, de néha ki-kirabolták a lakosságot, mint klephták — írja dr. Schmeider W. F. (ford.: Hornmer József) A görög királyság története с munkájában. Nagy-Becskerek, 1890. 27. Ez a különbségtétel azonban nem felöl meg a valóságnak. Mendelssohn ismertetve a klephták életmódját azt írja róluk, hogy »amit máshol bűnténynek mondanak, az itt kötelesség volt, a hit, a haza védelmének dicsősége magyarázta a klephta hivatását«; Mendelsshon—Bartholdy Károly: Geschichte Griechenland« von der Eroberung Constantinople durch die Türken, i. J. 1453 bis auf unsere Tage. Lipcse, 1870. I. 49—53. — A bolgár hajdútokról lásd: С. Jirecek: Geschichte der Bulgaren. Prag, 1876. L. 449—452. és Todorov Nikola j: Pozsenieto na blgarszkija narod pod turszko robsztov. Szófia, 1953. — A szerb hajdúkokról tudjuk, hogy a »nép egy harmada a hegyek között tengődött, rablásból élt és ezeket hajdúknak nevezték«. Dr. Thirn József: A szerbek története a legrégibb időktől 1848ig. Nagy-Becskerek, 1892. II. 167. — A

z uszkókok katonai értékét igen megbecsülték. 1577. november 2-án Raab Gáspár zenggi kapitány azt jelentette Bécsbe, hogy »Serissa várát a törökök minden követelése ellenére is tartsák meg, mert abban ós Jablanac várában, ha majd uszkókok lakják, nem tud a török térthódítani«. Lopasic: Spomenici hrovatske kraljine. I. 52—-54. — A hajdúság mindmáig legteljesebb monográfiáját a szerb Dr. Dusán Popovi с készítette: О hajduoima címen, két kötetben (Beograd, 1930—31.). Vö.: Georg Rosen: Die Balkan-Haiduken. Leipzig, 1878. és Takáts Sándor: Hajdú, haramia, martalócz. Akadémiai Értesítő, 1908. 333. — A balkáni hajdúság gazdag irodalmából csak a legfontosabbakat említjük meg. Todorov Nikolaj: Polozsennieto na biagarszkija narod pod turszko rabsztov. Szófia, 1953.; Niikolajev Vszevolod: Nagljudeoija na mnozseszitvo redki i zabelezsitelni nesesa, videni v. Grucija, Azija, Judeja, Egipet, Arabija, i drugi csuzsdi sztraná ot Pier Belon dju Man. Szófia, 1953. Vö.: Hajek: Bulgarien unter der TürkenherresebJaft. 1925. — В. Т. Cámpina: Havaselve harca a törökök ellen a XIV—

XV. században és Grecu: Parasztielkelélsek Moldvában és Havaselvén a XV. századig és E. Stânescu: Az 1538-as expedíció és a török uralom trónfosztása Moldvában. Bukarest, 1955. Vö.: P. Constantinescu beszámolója a nemzetközi történész kongresszuson. — Mihály vajda hadai között Szamosközy szerint (Történeti maradványai 1542^1608. Bp., 1880. IV. 102.) 13 ezer dunamélléki hajdú és 2000 kozák volt. — Ateksander Matkovsiki : Haiiduclkenaktion in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Stidostforsungen XXI. München, 1962. 394—402., Toimics Jovan: Szerb mozgalom. Kiássa vár környékén 1603-ban. »Felkelnek a török ellen, két hónapig harcoltak, aztán hazatértek Szent György ünnepét megülni«. Glas srpske Kralljevislke Akademije LV. 1899-^1900., Rothenberg G. E.: Velence és a zengi uszkókok. The Journal of Modern History. Chicago. ХХХШ/2. (1961. jún.) 148—156., Fest Aladár: Az uszkókok és velenczések Fiume történetében. Századak, 1891. VI—

VII. — A hajdúság antifeudális tendenciáit legbeszédesebben a bajdúfdlklór egyes darabjai mutatják meg. A hajdúfolklór vizsgálatánál figyelemmel kell lennünk arra, hogy a hajdú szó, fogalom idők folyamán jelentős jelentésváltozáson is ment át. Nálunk például nincsen érdemleges hajdúfolklór, helyette betyárflolkorunk van; míg a balkáni — délkeleteurópai népeknél a hajdúfoltólór a jelentős. Ez sok esetben XIX. századi történeti eseményekhez, személyekhez kapcsolódik, a balkáni népek töröikelleni felszabadító harcainak időszakából, annak elle-