Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése

166 PETROVICH EDE moveálás szertartásait. Ezt a cikket a Pécsi Figyelő is leközölte

48

, de jegyzetben sajnálkozását fejezte ki, hogy a szerző nem közölte az érdekes cikk forrását. Utóbbiról nem sikerült megállapítanunk, honnan vette értesülését, Haas nyilván Kollerból merített, itt azonban szó sincs promóveálásról. A püspök itt csak egy erkölcsi bizonyítványt állít ki nevezettről, aki egyébként artium baccalarius, és őt egy iskola vezetésére alkalmasnak nyilvánítja

39

. A levél tehát nem hozható föl a pécsi egyetem létezése mellett. e) Oláh Miklós hallgatása. Oláh Miklós 1516-ban lett Szathmáry pécsi püspök titkára és valószínűleg 1522-ig tartózkodott a városban. Hungária с később írt munkájában így emlékezik Pécsről: *Hinc occurrunt Quinqueecclesiae, quarum arx in radice Mecsek momtis ardui, cuius latéra et verticem procera cingunt robora, est condita sedes Episcopi Quinqueecclesiensis. Haec tam templo cathedrali D. Petri, quam aedificiis per Georgium Zathmarum, eius loci tunc Episcopum, qui postea Strigoniensis Archiepiscopus fuit, summae pietatis et iustitiae rectique consilii atque non parvae eruditiomis virum magno arcis décore exstructis inclyta est. Ad septemtrionale latus templi est collegiatum sacellum D. Virgini auratae sacrum, in quo sepulchrum visitur Nicolai olim Episcopi Quinqueecclesiensis, exepli veri Episcopi. Huic affixum est cilicium, vestis pilis contexta, quam vivus deferebat.«

50 A leírásból nyilvánvaló, hogy Oláh nem rajzolt Pécsről kimerítő, hű képet, nem emlékezett meg a város többi épületeiről, Handó György kanonok első nyilvános könyvtáráról, a városban élő szerzetesekről. Emlékeiből csak az maradt meg, ami volt főnökére, Szathmáry Györgyre és névrokona. Miklós, egykori pécsi püspökre vonatkozott. Ezért említette csak ímeg a székesegyházon kívül Szathmáry építkezéseit és Miklós püspök jánbor életét vezetőövével együtt. Hallgatása tehát az egyetemről, illetve a pécsi schola maior létezéséről nem jelentheti okvetlenül az iskola megszűntét. 4. A megszűnés, » Az előzőekben fölvonultatott források alapvető kérdésünkre: létezett-e Pécsett a XV. század második felében egyetem, két, egymással ellentétes nézetnek szolgálnak alapul. Igali Fábián és Mátyás király nyilatkozataiból az következik, hogy nem létezett. A schola maior pedig arról tanúskodik, hogy a régi egyetem nem szűnt meg, ha48 Pécsi Figyelő. 1882. mára 18. J. M . .. y: Antal deák egyetemi promóciója. 89 Koller: i. m. IV. 298. p. 50 Nicolaus Oláh: História regni Hungáriáé. 1758. Liber XV. 161. nem módosított formában tovább élt. Miben állt ez a módosítás? Mátyás király kijelentése feltétlenül igaz abban az értelemben, hogy 1465-ben Pécsett nem volt olyan egyetem, melyet az akkori idők egyetemnek tartottak. Pécsett nem volt négy fakultásos, külföldi neves tanárokkal (gondoljunk Pozsonyra) díszeskedő, nagyobb apparátussal (gondoljunk Mátyás király tervrajzaira) dolgozó, a klasszikus irodalmat és a modern tudományokat -(sebészet, matematika, fizika, csillagászat) behatóbban művelő egyetem. Pécsett az egyeteni valóságos, négy fakultásos, középkori egyetemnek indult. A teológiai tanszak kikapcsolása ellenére is joggal volt nevezhető egyetemnek, mert a tényleges elindulás idején még megvolt minden remény, hogy az orvosi kar is kialakul. Sőt az sincs kizárva, hogy közben ilyen kar is létesült, mert a hallgatók már érintett viszályát leíró 1402. évi forrás László fia Lukács esetében először egy, majd később több orvos vizsgálta meg a beteget. De ez egyetlen adaton és a belőle vont szellős következetetésen kívül semmivel sem tudjuk bizonyítani az orvosi fakultás létezését. Nézetünk szerint éppen az orvosi kar elmaradása okozta az egyetem elsorvadását, illetve a bölcseleti kar megizmosodását. Mert az egyetem csonkasága és később a török hatalom erősödése következtében elmaradtak a külföldi tanárok (az első években 3 külföldi tanárról tudunk), Pécs elvesztette hírszerző vonzó erejét, nem tudott megalakulni az universitas magistrorum ép úgy, mint a különböző nációkba tömörült idegen tanulók universitas scholarium-a sem. Az itt beiratkozott tanulók végeredményben a jogi tanulmányokon kívül csak az előkészítő tudományokat tudták elsajátítani a többi fakultások elé. A stúdium generale jellege tehát elhomályosult de annál jobban lépett előtérbe a schola maior, a bölcseleti és jugtudományokkal foglalkozó főiskola. Ennek következtében az eredeti egyetem elvesztette még egyetem nevét is. Nézetünk szerint ez a változás már 1402-ben kezdődött el, amikor egyetemünket még mind a két szóval jelölték, és 1431-ben már befejeződött, amikor azt már egyszerűen schola-nak nevezték. Hogy a jogi oktatás még ebben a korban is folytatódott, arra bizonyíték az az aránylag sok pap, akik e korban a decretoruni doctor címet viselték. Ez a schola maior nem volt kizárólagos pap-képző iskola, melynek tanuló-létszáma sohasem lehetett akkora, mint aminőre következtetni lehet Gregóriácz és Istvánfy megjegyzéseiből. A hallgatók zömét világi ifjak alkották, akik itt nyerték el a reneszánszkorbain már megkövetelt műveltség elemeit. Ha schola maiornak ezt az értelmezését elfogadjuk, könnyebben meg tudjuk érteni, miért volt szükség Pécsett 1467. körül egy nyilvános könyvtárra; miatt írhatta Gregóriiáncz: annyi ta-