Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése

158 PETROVICH EDE Galvano az 1372. szeptember 12-én neki megítélt hatalmas fizetés ellenére már 1374 nyarán a bolognai egyetemen kívánt elhelyezkedni. És kívánsága teljesült is. Tudva azt, hogy az egyetem lelke, Vilmos pécsi püspök 1374 őszén meghalt, indokolt a gyanú, hogy Galvanó pécsi tanárkodása szorosan Vilmos püspök személyéhez kötődött. Amikor Galvanó látta, hogy jóakarója a végéhez közeledik, elkívánkozott Pécsről, bizonyára neim a fizetése miatt, hanem azért, mert nem látta biztosítottnak az egyetem jövőjét. Ezt a föltevést valószínűsítik az egyetemnek már az alapítás idején fölmerült financiális problémái (pápa nem egyezett bele abba, hogy a költségeket az egyház fedezze, hanem azt kívánta, hogy azokat a király más forrásokból biztosítsa), valamint a következőkben ismertetendő nagy per 1375-ben, mely mögött gazdasági érdekek összeütközése húzódik. Tagadhatatlan, hogy Galvanót és Vilmos püspököt bensőséges barátság fűzhette egymáshoz és hogy a püspök halála csak siettethette Galvanó távozását. De ennek olka az lehetett, hogy Pécs nem tudta pótolni Galvamónak régi otthonát. Bármily optimisztikusan ítéljük is meg Pécs akkori kulturális és gazdasági helyzetét, ez nem állt azon a szinten, melyen állt Pádua, ahonnan Galvanó Pécsre jött, és Bologna, ahová visszaköltözött. Egyébként is Galvanó távozása sem vonhatta magával az egyetem megszűnését. Mert a jelek szerint voltak akkor már mások is, akik az egyetemi kathedrán Galvanót ha nem is pótolni, de helyettesíteni tudták. Gondolunk itt Pál szebemi prépostra,

15 akit külön pápai engedély alapján 1369-iben Pécsett avatott doktorrá Cató bácsi .répost. Ez a dototoiravatás mintha arra irányult volna, hogy Pál az újonnan alapított egyetem kánonjogi tanára legyen. És gondolunk arra a Rudolfra, akit még Vilmos püspök szemelhetett iki a pécsi egyetem jogi karára tanárnak. A későbbi adatok különben is cáfolják az egyetem 1373. évi megszűnését. Ъ) Az 1375. évi nagy per Egyetemünk vergődésére enged következtetni az a hatalmaskodás, mely a püspöki javak körül folyt és XI. Gergely pápa 1376. jam. 16-án kelt és az esztergomi érsekhez intézett leiratából tárul elénk.

10 A pápai irat szerint Alsáni Bálint püspök fölpanaszolta, hogy minden rendű és rangú emberek, köztük az egyetem is, megrohanták a püspöki javakat és azokat lefoglalták. Szószerint: »Noinnulli Archiepiseopii, Episeopí aliique ecclesiarum Prelata et Olerici ac ecclesiasticae per15 Roma. Vat. Levéltár Reg. Aven. 170. 541. Békefi: i. m. 126. p. 16 Roma. Vat. Levéltár Reg. Vat. 289. 498. Koller József: História episcopatus Quinqueecclesiaruim. Pozsony. III. 1874. 182. p. sonae, tam religiosae quam saeculares, necnon Duces, Marehiones, Comités. Barones, Milites, Nobiles et laid, Coimmunia Civitatum, Universitatum, Oppidorum, Castrorum, Villarum et aliorum locorum et aliae singulares persomes Civitatum et Diocesium et aliarum partium diversarum occuparunt et occupari fecerunt castra, villas et alia loca, terras, donius, possessiones, iura et iurisdictioines, necnon fructus, census, redditus et proventus et nonnulla alia bona mobilia et immobilia, spiritualia et temporalia ad mensam suam episcopalem spectantia ... « A pápa 1376. jan. 16-án felelt a panaszra, amikor hét oklevelet állított ki az egyházmegyét érintő különböző ügyekről. Ezek között főként három érdemel tüzetesebb figyelmet: 1. szigorúan eltiltotta a püspöki javak lefoglalását; 2. megerősítette a pécsi káptalant összes eddigi jogaiban és kiváltságaiban; 3. a pécsi egyetem tanárait és hallgatóit újból fölmentette a helybenlakás kötelezettsége alól,

17 azaz nevzettek tovább is élvezhették egyházi javadalmaikat annak ellenére, hogy nem állomáshelyükön, hanem Pécsett az egyetemnél tartózkodtak. A három azonos keltű, de különböző szervekhez (püspök, káptalan, egyetem) intézett irat mintha egymással összefüggne és azonos okra volna visszavezetendő. Az embernek az a benyomása a három irat olvasásakor, hogy amíg Vilmos püspök élt, az általa foganatosított intézkedések biztosították az egyetem anyagi létföltételeit. De amikor a püspök behunyta szemét, azok, akik a tanároknak és hallgatóknak juttatott egyházi javak miatt anyagi kárt szenvedtek, visszakövetelték a lekötött javakat, talán azon a címen is, hogy az 1367-ben 5 évre adott riesidenciamentesség már lejárt. E pernek az egyetemmel való kapcsolatát valószínűsítette, hogy a prágai egyetem okmányai között két pápai bullával

18 (VI. Orbán 1383., IX. Bonifác 1397. évi bullája) is találkoztunk, melyeknek szövege eltekintve a különböző nevektől szórói-szóra egyezik a pécsi per szövegével. Azonban a három iratnak ilyen rekonstruálása ellen tiltakozik az, hogy a többi négy okirat nem tükrözi az említett viharos hangulatot és nem hozható összefüggésbe az egyetemmel. Súlyosábban esik latba és nemcsak a per hátterét, hanem magát az okiratot is gyanússá teszi a hatalmaskodók fölsorolása. Az még csak elhihető, hogy néhány püspök rossz néven vette az egyetemre beiratkozott papjaitól állomáshelyük elhagyását, de az már nem valószínű, hogy a hatalmaskodók között őrgrófok, városok, egyetemek is lettek volna. Kételyünk eloszlatása végett 17 Koller: i. m. 178. p. 18 Mon. hisitorica Univ. Carolo—Ferdinandeae. Tam. II. Album seu Matricula. Prága. 1834. 271. és 346. p.