Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Néprajztudomány - Knézy, Judit: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Kapoli tárgyai
KAPOLI TÁRGYAK 147 téglalap formájú rész sarkai jobban legömbölyítettek, és simább átmenetű a nyakrész. A 28/'C. D. E-nél a felső rész körlappá alakult, s az alsó fekvő téglalap trapézszerű lett, s hogy könnyedebbé tegye Kapoli, különféle hullámvonalakkal, ívekkel profilálta. A 28/F látszólag a 28/B formához áll legközelebb, csak hogy az előbbinél az ülőke és a támla összhangja megvalósult már a szétálló lábvégektől kezdve fokozatosan szűkül össze a támla nyakáig és ott ismét kiszélesedik, de körlap alakúain, és egyensúlyozza az ülőke kerek végét. (27. ábra.) A támlában a 28/G-nél sikerült Kapolinak a legkönnyedebb formát létrehozni és így a szék egyes részeinek összhangja még tökéleteseb mint a 28/F-nél. A támlák díszített felületének beosztása is változáson ment keresztül, a 23-iík ábra mutatja a kiindulópontot: a felső részen szervetlenül áll egymás mellett a juhász és a két asszimetrikusan elhelyezkedő virág, az alsó mezőben is egészen levegősen kezeli a rendelkezésre álló elemeket. A következő típust a 24-es ábra mutatja, ennél a széktámla felső körlapja a tükrösök felnagyított másolatát adja a díszítésben, az ez alatti kissé nyomott trapézszerű mező másodlagosnak tűnik a szépen kidolgozott uralkodó körlap alakú mezőhöz képest. A 25. ábránál már kissé megnyúlik az alsó mező felfelé és majdnem egyenrangúnak tűnik a felső körlap alakú mezővel. Míg a 26. és 27-es ábránál megváltoztatja a tükrös formát Kapoli azaz egy-egy körívvel lecsípett belőle az alsó mező számára s így az nyomott trapézból felül szép ívvel záruló háromszögszerű formájú lett és így a körív szervesen hozzákapcsolta a felső mezőhöz. Az alsó mező megnyújtásával a benne komponállt részeik egyenrangúvá váltak a felső részével. A térbeosztás fejlődésével a térkitöltő elemek is előnyükre bonyolódtak, mert az ábrázolt alakok kiemelését is szolgálták olyan módon, hogy a terek teljes kitöltésével a szimmetria látszatát keltették. A maga módján azonban mindegyik széket a legkezdetáibbtől a legutóbb készített darabig külön-ikülön művészi és páratlan alkotásoknak tekinthetjük. Kapoli már érett faragó volt, mikor ezekkel a formákkal és beosztásokkal kísérletezett. A székek után ismertetett padszék is egyedülálló munka. Formája elég általános, de a díszítésében sok az egyéni. A padszékek-támlájának felső keretlécét szokták a paraszti gyakorlatban csak díszíteni, mint a legszembetűnőbb részt 37 , Kapoli azonban az egész támlarészt díszíti, sőt az ülőkére is tett valami rá jellemzőt, egy karcolt díszsort. Ceilléry Klára szíves közlése. KAPOLI EMBERALAKJAIRÓL ËS MOTÍVUMAIRÓL A dunántúli pásztorművészet utolsó fejlődési szakaszára is jellemző bizonyos lényegkiemelő törekvés. Ez a vonása nem egyformán érvényesül minden ábrázolt jelenségére. Azokat a vonásokat, amelyek a faragó életére legjellemzőbbek, illetve amelyeket a legfontosabbnak tart magára és környezetére nézve, azt egész részletekbe menően »igaz« vonásokkal ruház fel. Például a juhász nemcsak kampósbottal van jellemezve, hanem viselete is jellemzi. Ugyanígy más a vadász és a betyár ruhája, pedig mindketten puskát viselnek. A juhászt még az is jellemzi sokszor, hogy kos vagy bárány van mellette, ritkábban kutya. Tehát amit egy emberre nézve fontosnak tart a foglalkozása, illetve ennek tárgyi dokumentumai és a ruhája, aminek a paraszt illetve a pásztortársadalomban is megkülönböztető szerepe volt. Érdekes példája a lényegkiemelő törekvésnek Kapolinál Rákóczi és Zrínyi alakja. 38 Egyik kürtjén három huszárruhás, lovonülő embert ábrázol, kettőt huszártiszti, egyet meg közrlegényi ruhában (fekete, ill. piros nadrággal érzékelteti). A két tisztiruhás alá van írva Rákóczi és Zrínyi neve, a közlegény alá meg az, hogy magyar huszár. Még az állatok ábrázolásában is elég erős a lényegkiemelő törekvés, ami egyrészt abból következik, hogy az embert is jellemzik illetve a foglalkozását (kutya, birka, disznó, ökör), másrészt meg természetismereten alapulnak pl. a fácán a földön jár, a kánya a fán van. A lényeges vonások kiemelése azt jelenti, hogy akiknek készíti saját körében a tárgyakat, tudják, milyen alakot, milyen állatot ábrázolnak, mert azonos hagyomány, azonos közösség alapján gondolkoznak. A virágok esetében kicsit másképp áll a helyzet. A virágok és levelek, mint térkitöltő elemek másodlagosak a többi motívumhoz képest. Másrészt a vájrágábrázolásnak régebbi hagyományai 38 Itt vitatkoznunk kell Domanovszky azon megállapításával, hogy »... Egyetlen kürtöt ismerünk, amelyen ... a felirat szeriint Rákóczit ábrázolja. Töríténelimünk nagyjainak ábrázolásával... nem foglalkozott.« (i. m. 17. p.) — Domanovszky vizsgálta is állítólag a Rippl-Rónai Múzeum anyagát, több tárgyfotót közöl is belőle és leírást, csak az kerülte el a figyelmet, hogy ittlétekor három kürt is volt id. Kapolitól, amelyen Rákóczi alakja szerepelt (10.070es, 9660-as, 9120-as it. számú), egy kürtön Zrínyi (9120). Egy azóta bekerült (1957-ben) boton szerepel Kossuth, Rákóczi és Zrínyi mellképe karcolva az agancsnyélen (57.05.1-es lt. ez.) és egy széken (57.72.1es liez.) lovon ülő Rákóczi van faragva a székhát felső köralakú mezőjébe. Nyilván még sok Kapoli tárgy van, amelyen ez a nagy mester »történelmünk nagyjait«, de legalább is Rákóczit ábrázolta, csak ezeknek még nem vagyunk birtokában.
