Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága II.

!4 GEBHARDT ANTAL L. pusillus Latz. — L. erythrocephalus Koch. — A Mecsekben mindkét faj gyakori, de sehol sem lép fel tömegesen. Főleg fakérgek alatt, korhadó tönkökben fordul elő. Egy-egy példányukat a Mánfai-barlangban, a bejárattól 25 m távolságiban, korhadó deszkalap alól is gyűjtöttem. Monotarsoíbius aeruginosus Koch. — Nem ritka. Tubes, Misina, Mánfa, Abaliget. Gryptops hortensis Leach. — A Mecsekben gyakori, csaknem mindenütt fellelhető faj. C. anomalans Newp, — A legnagyobb te " ' tű, Scolopendrára emlékeztető százlábú. Balles, Mélyvölgy, Tubes, Pécsbányatelep. Schendyla nemorenisis Koch. — Zártabb és nyíltabb erdőikben egyaránt előfordul. Pécsibánya, Tubes, Misina, Mélyvölgy. Dignathodon microcephalum (Luc.) Latz. — Mediterrán faj. Hazánk területén a bokorerdők lakója. A Tubes bokorerdőiben gyakori. Scolioplanes acuminatus Leach. — Kövek alatt, földben és avarban elterjedt. Henia illyrica Mein. — Az egész Mecsekben, Főleg a xerotherm tölgyesek talajában gyakori. Pachymerium ferrugineum Koch. — Nagy eltérj edésű faj, a nedves környezet állata. Abaligeten, a mocsaras réteken gyűjtöttem. Clinopodes flavidus Koch. — Geophilus longicornis Leach. — Mindkét faj kövek alatt, földben és avarban gyakori. A Clinopodes flavidus fajt a Mánfai-barlang bejárati sziklafalai alatt összegyűlt humuszban is megtaláltam. * 1. Bokor E.: Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte (Zoolog. Anzeiger, LXI, 1924, p. 111—121.) 2. Bokor E.: A magyar barlangok ízeltlábúi —

Arthropoden der ungarischen Grotten (Barlangkutatás, IX, 1921, p. 1—22, 45—49.) 3. Gebhardt A.: Az Abaligeti-barlang élővilága (Magyar Tudományos Akadémia kiadása, 1934, pp. 1—264.) 4. Gebhardt A.: Die Tierwelt der Mánfaer-Hőhle (Festschrift zum Geburtstage von Professor A Mecsek hegység 51 fajt és változatot számláló soklábú faunájának állatföldrajzi kiértékelése meglehetősen bizonytalan, mert számos — országszerte elterjedt — Myriopoda mellett több —• Dunántúlra, illetőleg Európa déli országaira jellemző —, faj is jelentkezik. Környezeti igényeinek vizsgálata még több nehézséggel "jár. Kétségtelen, hogy többségük nedvességkedvelő, egyes fajaik azonban a xerotherm tölgyeseket kedveli, sőt a sziklás, bokros, meleg terepekei sem kerüli. Elterjedésüket, faj- és egyedsűrűségüket bizonyára két főszempont határozza meg: a mindenkori élethely mikroklímája és a táplálkozásba ológiai viszonyok adottságai. A talaj petrografiai összetétele — jelek szerint —, elterjedésüket nem befolyásolja. Tanulságos példa erre a Hungarosoma Bokori Verh. és az Orobainosoma hungaricum Verh. dunántúli megjelenése. Ez a két faj ugyanis bár a Mecsek hegységben az Abaligeti-barlangban otthonos, a Mánfai-, Meleg'mányi- és az orfűi »Vízfő« barlangokból hiányzik, holott az utóbbi három barlang egymáshoz közel, ugyancsak mészkőbe ágyazott s környezeti viszonyaik is általában hasonlóak. Viszont a Kovácsi-hegy felépítésében a bazalt játssza a főszerepet, mégis az alapkőzetek összetételének eltérése ellenére a két faj ott is előfordul. Természetesen lehetséges, hogy a szóbanlevő fajok rendszeres vizsgálatok során Magyarország egyéb vidékeiről is előkerülnek, de a hivatkozott példa a talaj minőségétől függetlenített elterjedésüket már eddig is meggyőzően igazolja. Dr. Embrik Strand, Vol. Ill, 1937, Riga, p. 217— 240.) 5. Gebhardt A.: Die tiergeographischen Probleme des Mecsekgebirges (Janus Pannonius Múzeum 1956. évkönyve, p. 1—27.) 6. Loksa I.: A Kovácsi-hegy ízeltlábúiról (Allait. Közi. XLVIII, 1—4 füzet, 1961, p. 65—80.) 7. Verhoeff K. W,: Zur Kenin tniss der Diplopodenfauna Ungarns (Allait. Közi. XXV, 1928, p. 182—199.) IRODALOM: