Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Kapoli tárgyai

L3Ô KNÈZY JUDIT ben kifejtett propaganda, a buzsáki faragóiskola

9

, a múzeumok gyűjtőmunkája, kiállítások, műgyűjtők. Id Kapoli Antal is belekerül ebbe a sodrásba, de már érett gondolatkörrel és 'kész faragóművészkéint. Nála a faragóiművészet ilyen kultusza legfeljebb a variáló kedvét éltette és késztette technikáinak, motívumainak és főként térbeosztásának tökéletesítésére. Fia, bár hasonlóan tehetséges, már anyagi alapját, talaját, légkörét veszített, de »felülről« mesterségesen élesztett pásztorművészet művelője, bizonyos mértékben eltávolodva annak gondolatkörétől, szóbeli élő hogymányától és pótolva azt a díszítések túlzsiúfolásával, túlszínezésével stb. Id. Kapoli Antal (továbbiakban csak Kapoli) működése a pásztorgenerációk hosszú sora által kialakított és hordozott sajátos pásztorművészetnek arra a szakaszára esett, amikor a spanyolozási eljárást háttérbe szorítja a karcolozás és fokozatosan kiteljesedik a domború faragásos technika

10

. Ezekhez elszórtan kisplasztikái jellegű törekvések is csatlakoznak

11

. Kapoli karcolozásban és domború faragásban alkot nagyot, vannak azonban kisplasztikái törekvést mutató alkotásai is (koslfejek). Ebben a korszakválfásban a faragás ornamentikájában is változás van: egyrészt új elemek bevételében: pásztorok, betyárok, nők, vadászok, másrészt a díszítés zsúfolásában, majd az egyes díszítőelemek, főként az alakok egymástól való elhatárolásában

12

. Mindezt átvette és továbbfejlesztette Kapoli, s mivel az általa átvetit hagyomány művelőit, névszerint, hatásfok szeriint nem ismerjük alaposan, a pásztorművészet utolsó íeivirágzási szakaszában Kapolit iskolateremtő egyéniségként tartják számon. Ezt egyrészt, ismert tehetsége, hatása és némi erőszakolt propaganda (egy buzsáki faragóislkola) eredménye is magyarázza. Ezek ultán rátérünk a rendelkezésünkre álló Kapoli anyag szorosabb értelemben vett vizsgálására és ismertetésére. Az anyag összegyűjtésében jelentős érdemei voltak Gönczi Ferencnek, a Somogymegyeíi Múzeum Egyesület ügyvezető igazgatójának, aki bár kissé későn, 1928-ban készített és szétküldött körlevelében felhívta a figyelmet a pásztorfaragások gyűjtésére, ezenkívül többízben járt személyesen fSomogylhárságyon (1928,1929, H930, 1934, 1936, 1940 és 1942)

13

. Csak kevés az anyagra vonatkozó adata. A ké9 Vajkai Aurél: Balatonmellek. Bp. 1964. 244. p. 10 Domanovszky i. m. 6—7. p. 11 Vajkai 1 ím. 178. p. beszél kisplasztikád műveikről a népi faragásban, mint egy őzfej, kosfej. 12 Domanovszky i. m. 16. p., valamint Manga János: Egy dunántúli faragópásztor. Bp. 1954. 9. p. 13 K. Á. L. 10/52 1928—404g. (Kaposvári Aillami Levéltár.) szí tő neve, vétel ideje, a tárgy irodalmi neve és rajza és a gyűjtő neve szerepelnek csak leginkább a leírókartonokon. Szerencsére ezt a hiányosságot pótolja Madarassy László gyűjtéséből származó feldolgozás az 1930-as évek elején

14

. Az anyag másik része dr. Takáts Gyula gyűjtéséből származik. Néhány olyan tárggyal is kiegészítette az együttest, amelyek eddig nem voltak képviselve, (»hcsszú furugla«, »tilinkó«, »héber«, gyufatairtó, fogas, padszék, pipatartó, kosfej.) Ö már korszerű tárgygyűjtési módszer alapján áll, és értékes főként életrajzi adatokkal egészíti ki Madarassy már említett adatailt

15

. Az anyagból hiányoznak egyes tárgykörök, amelyeket említenek az eddigi feldolgozások: bárányrovások, viráglajtorják, roíkkalfa, késnyelek, borotvatok, álló tükör, foszforos gyufát tartó doboz, tükörfa, szappantartó, paprikataritó

10

, a (meglévő tárgyakból sem lehetne a gyűjtemény alapján művészetének egészét, fejlődését megrajzolni, mivel 'nincsenek itáirgyaáink feltételezett fejlődési szakaszainak minden korszakából, 19Ö0 előtti időkből pedig egyáltalán nincsenek. Az első datált kürt 1914-ből való, az első datált bot 1922-ből. A legmegnyugtatóbb módon a faragott székek alapján lehet fejlődésrajzot adni. A tárgyak bemutatási sorrendjét nagy vonalaikban 1. anyaguk szerint: kobak, szaru, fa, 2. díszítési technikájuk, 3. tárgykörük, ahol lehet időrend szerint adjuk. Természetesen az átfedéseket nem lehet teljesen elkerülni. A tárgyleírásban a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében megjelent népművészeti cikkek már hagyományos rendszerét követem

17

. A készítés, illetve a díszítés technikáját az egyes tárgykörök előtt elöljáróban közöljük, hogy ne kelljen sokat isimételni. Ezenkívül ahol lehet a népi, illetve Kapoli által megadott elnevezéseket minid a tárgy-, mind a 'motívum-neveknél közöljük. I. DÍSZTÖKBÓL KÉSZÜLT TÁRGYAK A kobakot a faragópásztor imaga neveli. Szentgyörgynap előtt elülteti, s ha kikel, lécállványra futtatja. Mikor gyümölcse öklömnyi, léckalickába teszi, hogy nyaka legyen. Ha megérett, füstön pirosítja, dróttal kiveszi belőle a magot és a hártyát. Kapoli Antal kobakjait hegyes »kisbizsók14 Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok. Bp. é. n. 69—86. p. 15 dr. Takáts Gyula kéziratos gyűjtése БА 2219. 8. p. és a leíró kartonok adatai. 16 V. ö. Madarassy és dr. Takáts előbb említett műveivel és dr. Várkonyi Imre: Büssü nyelvjárása с disszertációja 179. p. 17 Füzes Endre: A JPM szaru sótartói. JiPM Evkönyve 1960. 278. p., u. ő. A JPM ivópoharad. JPM Évkönyve 1962. 327—340. p. Mándoki László: Pásztor »íaragóiskóla«. JPM Évkönyve 1963. 327—340. p.