Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez
94 KISS ATTILA gei vannak. Élő népesség esetiében a megfigyelő a három említett tényezőt: biológiai, nyelvi és kuutuirális .meghatározókat egyszerre, egyidőbein tudja megifigyelni. Történeti népesség esetében, s különösen olyan népesség esetében, amelyik történeti ismereteink szerint Valószínűleg más etnikumokba olvadt be, alapvetően az problematikus, hogy a népességet meghatározó nyelvi, kulturális és (biológiai tényezők meddig jelentkeznek egylütt, 'vagyis meddig láhet magáinak a népességnek minit- közösséginek folytonosságáról beszélni, s imifcor kezdődik meg az a fielíapiróziódási (folyamat, amelynek során az egyes elemek egymástól független, időben és térben önálló A kontinuitás kérdésre adandó felelet alapja csak az lehet, hogy (megvizsgáljuk: rendelkezünk-e elegendő forrásadattal a kérdés megválaszJoMsára? A római-kori lakosság népvándorlás-kori életének kérdése Kárpát-medence V— VIII. századi történetének együk specifikus problémáját, egyedi, nem általános kérdését jellenti. Ebből következően a korszak általánosnak tartott kérdéseivel szemtben a forrásoknak is csak egy kis része adhat e kérdésire választ. Egyedi jelenségekre vonatkozó Viszonylag egyedi adatok eleve a megadandó válasz bizonytalanságát okozzák. A kérdést gyakorlati szempontból megvizsgálva, azt kell megnéznünk, hogy az időben ós dkozatilág is kiindulási alapként számontartott késő-római kanra vonatkozó források összegyűjtése hogyan áll: mit tudunk erről a korszakról? A késő-római korszakra vonatkozó kutatások először térben, majd időben való eloszlásának helyzetét vizsgá]fjiu!k ímeg. A kutatás előtt ismeretes az a tény, hogy a megismerési folyamat (/jelen esetben régészeti kutatások) iránya nem mindenkor esik egybe az egykori valósággal (régészéti kultúrák mögött meghúzódó, népességek itársiadadimi és gazdasági életének központjaival). Az ú.n. kontinuitás kérdés szempontjából nem hanyagolható el az a szempont, hogy la XX. századi központok az egykori Pannónia területén (pl. Budapest környéke) nem hogy nem esnek egyibe azokkal a területekkel, ahol a kontinuitás lehetősége felmerül, hanem éppen ott terülnek el, ahol a 'legnagyobb pusztulássál ós népcserével kell számolni. Ha a római-kori lakótelepekre vonatkozóan a régészetileg if eltart, vagy legcsekélyebb, régészetileg megfigyelt jleienséget összegezzük, akkor az állapítható meg, ihogy még a »legjobban kutatott Aquincumnak is csak 2%^a, Gorsium életet kezdenek, és már csak nyomjelzői az egykori egésznek, amikor már csak mozaifcszemdk szerepét töltik be egy létrejövő új egészbein. A jelenség másik vetületeként veítőtiik fel kérdésként anniak maghatározása, hogy az egykori közösség mikor esett szét »néptöredékekre-«, vagy esetileg egyedi elemeire. Pannónia lakossága népJVándoirláskori élete igen 'vitatott kérdés. Ezért e kérdéskörben valószínűleg csak akkor liehet majd egyértelműen választ adni, ha a továbbá vizsgálatok e három meghatározónak időbeni és térbeni elterjedésében egyérteilműen megnyugtató adatokát fognak szolgáltatni. —'Heroulia—Tác 1,5%-a, Savaria 1%-a került csak feltárásira. 122 A táfoorkiujtatások területén többé J kevéslbé hasonló helyzet mutatkozik, itt a problémát tovább fokozza az a tény is, hogy Intercisatól délre ós Brigletiotól nyugatra egyetlen megkutatott tábor sincsen. A villa-lkutatások eredményeit közzétevő monográfia szerint Vas, Zala és Somogy megyében nem került sor villa-jellegű település ásatására. 123 Vagyis az adatok éppen a kontinuitás kérdése szempontjából legjobban érintett területen hiányzanak. A kutatás területi egyenetlenségein (túl az a szempont is figyelmet érdemel, hogy a számszerű különbségek (mellett a provincia belseje felé a feltárt jelenségek feltárásának mennyiségi és minőségi reprezentatív értéke is csökken. 124 A kóső-rómaá kori temetők igen hiányos feltárása, illetve a még ettől is elmaradó közlése sem áll arányban a korszakkal kapcsolatban felmerülő problémákkal. Az anyaggyűjtés időben való egyenetlensége ahiból adódik, hogy a római-kori lakótelepek legkésőbbi része fekszik természetesen a legmagasabb rétegben, s iígy még a legteljesebb feltárások esetén is e rétegek a felszín művelése miatt és egyéb okok miatt gyorsabban elpusztulva, nem adnák választ a telepek legkésőbbi szakaszaira. E problémát az időrend kérdése csak tovább fokozza. A fentii tények figyelembe véve leszögezhető, hogy a kontiunitás kérdés kiinduló pontját jelentő késő-római kor nincs kellőképpen kutat122 Krolovánszky Alán hozzászólása a Magyar Történeti Társulat 1962. november 9—10-én tartott Bp-i I. Várostörténeti Konferencián. 123 Thomas (1964) 12. és térképmelléklet. 124 A provincia belső területeinek csökkent-értékű kutatásának mutatója pl. az a tény is, hogy a tíz Baranya megyei lelőhely közül csak egyetlen alaposabban megkutatott villa van. b) ANYAGGYŰJTÉS
