Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez
88 KISS ATTILA A belsőnpannoniai erőd-rendszer létrejötte az elnéptelenedést követő betelepítésekhez kapcsolódott. Az így létrejött váirosok '(melyeket a szerző nézete szeriint mem lelhet sem az ókori, sem a középkori érteleimben városnak tartani) kontinuitását, — valószínűleg a forgalom PleidieQI -Amibnus-tféle totális értelmezésében — tagadja. Ezzel szemben a szerző a földrajzi kontinuitást, amelyet a római úthálózat megléte (mozdított elő; építőanyag kontinuitást«, amely esetben az építőanyag jelenléte vonzotta az új megtélepülőket; és 'végül az olyan települések meglétét, •»ahol a lakosság összetételében szinte állandóan változva« a település állandóságát megtartotta, elismerte. 8 ' 1 Radnóti Aladár tételeinek kritikájábain Nagy Tibor hangsúlyozta, hogy Radnóti Aladár Pannónia késŐ4rőmai településtörténetéről szóló leírása, mivel a' rendelkezésre álló régészeti anyag nem elegendő a (kérdések tisztázásához, erősen ihipotetikfus 'jellegű. Ugyaniakkor Nagy Tibor egyértelműen tagadta az ipara centrum értelmében vett római-kori város totális kontinuitását állító elméletet. 85 Pais Dezső а Zala megyei Keszthely, az Esztergom megyei Kesztölc, la Tolna megyei iKesztölcVárdoimb, ós az Al-iDuna menti iKosztölac helynevek eredetét vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogy kapcsolat áll fenn a római castelluimok és az említett Ihelynevék között. Ennek alapján lehetségesnek tartja, »bogy Magyarország bizonyos vidékeim, valamíint az AlDuna ímelléki tájlakon a szliávság ott érlhetett római 'vagy romiainiziált inépeleanekiet«. 86 Simonyi Dezső 195'5-ben megjelent tanulmányában elsősorban a kontinuitás kérdés elvi részével (foglalkozott. Általános történeti (megfigyelésekből kiindulva, tagadta az olyan elmé^ leteket, amelyek egy terület lakossága teljes kihalásának lehetőségét vagy elvándorlását \ételezik fel. A római-kori lakosság továbbélésével kapcsolatiban a szerzőinek nincs Semími kételye. Simonyi Dezső számiára a vulgáris latin nyelv, továbbá a kelta ás germán nyelvek eltűnésének időpontja és módja jelentett problémát. 87 Simonyi Dezső bangsiűlyozta, hogy a régészeti eredmények csak kis körzetre, az egyes ásatások területére szolgáltatnak érvényes adatokat. A római-kori telepek lakossága a telepeiket, lakhelyüket elhagyásira kényszerítő okok megszűnésé után, vagy a telep egy másik részén, rvágy a telep környékén folytatta életét. Az antik értelemben ivett városok kontinuitását 84 Radnóti (1954) 507. 85 Nagy (1954) 510—518. 86 Pais (1955) 144—145. 87 Simonyi (1955) 334—385. a szerző szerint egyetlen kutató sem állította, eziért e kérdést felesleges vitatni. A kontinuitás kérdésében Simonyi Dezső azt hangsúlyozta, hogy a római-kori őslakosság az avarok (megjelenéséig tovább élt, sőt eddig az időpontig több néptöred'éklkel megszaporodva a terület alaplakosságát képezte. 88 Székely György 1957-ben megjelent tanulmányálban foglalkozott a pannóniai, városok kontinuitásának kérdése és a hazái városfejlődés kezdete közötti kapcsolat problémakörével. 89 Munkája bevezetőjében a korábbi kutatás kritikáját adta, s ennek eredményeként csatlakozott Molnár Eriknek a totális városi kontinuitást (tagadó nézeteihez. Székely György gondolatmenetében elfogadta Radnóti Aladár és Nagy Tibor pannóniai városok elnéptelenedési, iltetve új belső-ipaninoniai központokba való tömörüléséről szóló nézetét. A városok sorsáról azt a feltételezést szögezte le, hogy a liimiesHmenti városokban csak csefcélyszáimú helybeni lakosság megmaradása látszik valószínűnek. 90 Ezzel a tétellel Székely György nem kimondva e városok lakatlanná .válása mellett szállt síkra. A városok másik csoportjában a termelőerők alacsonyabb szintjén bizonyos települési folytonosságról lehet beszélni — ez Székely György föltételezése szerint — azt jelenti, Ihogy ezek egymást váltó népek lakhelyei voltak, »tehát különböző nlépek tartottak fenn bizonyos települést-«, 91 viszont »a városok római nevének .(két eset kivételével) eltűnése a latinnyelvű lakosság megmaradását cáfolja.« 92 Székely György hazai •városfejlődés kapcsán azt kultaílJva : 'milyen szerepe volt a középkor számaira a korábbi, irómai-fcori alapinak, arra a megállapításira jutott, hogy a rómakori városok a későbbi fejlődésnek csak passzív alapját '(épület, nyersanyag, úthálózat) jelentették. 93 összefoglalva Székely György kutatásának eredlményeit: a szierző nem tagadta 'bizonyos rómaikori népltörediékék népvámdőrlás-koiri meglétét, de mem fogadta el azok totális kontinuitását, A rómaikori lakosság továbbéléséhez L. Kovrig Ilona tett néhány újabb megjegyzést 1956ban 94 és 1960-ban 95 megjelient tanulmányaiban. A szerző az ú.n. .Keszthely kultúra foglalom korábbi, fcutátókkénit változó értelmezését egyértelműen a Balaton délnyugati oldalán megta88 Simonyi (1955) 338—339. 89 Székely (1957) 90 Székely (1957) 10. 91 Székely (1957) 12. 92 Székely (1957) 9. 93 Székely (1957) 14. 94 Kovrig (1958) 66—74. 95 Kovrig (I960)
