Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez
86 KISS ATTILA vető kérdéseivel foglalkozva 62 az avar-kori emlékanyag meghatározásakor figyelt fel azon beiül egy azzal egyidős, de területileg elkülönülő, jiellegzetes emlékcsoportra. 63 A tipológiái adatok alapján Alföldi András azt állapította meg, hogy a tárgyak (lelőhelyén, Keszthely—Fenékaz avarnak tartott giriflfes-indás emlékcsoporttól és eredetüket formailag csak a késő-római ipaiművészetből lehet levezetni. Mivel a tárgyak keletkezése nem volt vitatható, Alföldi András azt a történeti hipotézist állította fel, hogy a tárgyak lelőhelyén, Keszthely—Fenékpusztán laz egykori provinci feladása után a római lakosság helyiben élt tovább. E lakosság régészeti emlékanyaga — a szerző megfigyelése szerint — az avar-kori emlék anyaggal olyan széles kapcsolatot mutat, hogy a telep lakosságánlak avar-kori élete nem lehet kétséges. Ugyanakkor ennek az emiékanyagnak Keszthely—Fenékpusztáról való későbbi eltűnése és időben másutt való megjelenése arra mutat rá. hogy 'a telep az avarok megjelenése után csak egy bizonyos idővel néptelenediett el. Ennek oka Alföldi András szerint az lehetett, hogy az avarok a telep lakóit szolgáikká tették, vagy ezzel egyidőben áttelepítették őket. 64 Alföldi András régészeti adatok alapján vélte bébizonyítottnak, hogy a római-kori lakosság a provincia feladása után nem vándorolt el maradéktalanul, ós egy adott lakóhelyén legkevesebb ISO évvel túlélte a római provincia politikai feladását. A Pécs—Gyárváros-i avar-kori leletanyag kapcsán Alföldi András 1934-Jben ismétéltein foglalkózott a kontinuitás kérdésiével. A korongos fibulálknak a fenékpusztai leletekkel való kapcsolatát felismerve vonta le következtetésiéit: a Pécs—Gyánvíáros-i tömető emlékanyaga a nagyszámú párihuzíam alapján az avar-időszíak első felében (568—4670) került földbe. A korongos fibulák keresztény szimbolikával való vonatkoziálsai és a fenékpusztai kapcsolatok alapján Atföldi András biztosira vette, hogy a római-kori népesség Pécsett még a VII. században is helyben élt. 65 Ezzel a ténnyel hozta kapcsolatba a város középkori latin nevének, Quinque ©celesiae eredetét is, amely véleménye szerint ugyanabba a késő-római névadási Ikörbe tartozik, amelyben <pl. Sirmium nevének *Demetrlius, írnájd (Di)-Mitrovica formái is létrejöttek. 66 Pleidell Ambrus 1934-ben írt tanulmányában a középkori magyar városok eredetét vizsgálva R2 Alföldi (1926) 57—101. 63 Alföldi (1926) 31—55. 64 Alföldi (1926) 56. 65 Alföldi (1934) 285—301. 66 Alföldi (1934) 302. vetette fel a kérdést: milyen előzményei voltak e városnak? 67 A száimíbaj'öbető lehetőségek közül a szerző kizárta azt, (hogy azokat állapítás útján néniét telepesek hozták volna létre. A további lehetőségeket vizsgálva — A. Dopsch kutatásai nyomán 68 — jutott el annak' a kérdésnek kutatására, bogy volt-e szerepük a római városoknak a középkori városok létrejöttében. A vizsgált kérdésre történeti lés .régészeti adatokra támaszkodó tanulmányában Pleidell Ambrus pozitív választ adott. Véleménye szerint »nem lehet kétséges, hogy Pannónia városait a népvándorláskor nem irtottaNki, hanem azok fennmaradtak a magyar imperiümig«. 69 Pleidell Ambrus e tételt, illetve hipotézisét azzal is bizonyítottnak Vélte, hogy a középkori okileveles források több középkori város lakosságának egy résziét latinnák nevezték. Ennek alapján szögezte le, Ihogy »aligha kétséges, hogy Esztergom, Székesfehérvár, Győr és Zágráb városok legrégibb, a X— XI. század fordulóján fennálló települései {á szerző másiutt Szombathelyt, Budát, Veszprémet is ideszámítja) szintén római eredetű városok, latinoknak nevezett lakói pedig római népmaradványok voltak, éppenúgy, mint a Dunántúlon elszórt Olasz nevű falvak lakosai.« 70 Pleidell Ambrus munkája témájánál fogva elsősorban a városi lakosság és a városok sorsával foglalkozva, a római-kori városok lakosságának az V. századtól a XI. századig való totális kontinuitását, hipotézisét állította fel. Pleidell Ambrus munkája a kutatás további sorsára döntő hatást gyakorolt és e középkori történész által felvetett kérdésre a legjobban érintett rómaikori régészeti kutatásnak válaszolnia kellett. Az e korszakkal foglalkozó régészeti kutatók következő munkáikban e kérdéssel kapcsolatban állásfoglalásra kényszerültek. A régészet neszéiről Pleidell Ambrus elméletére még ugyanabban az esztendőben megjelent tanulmányában Nagy Lajos válaszolt. Tanulmányában leszögezte, hogy Aquincum és Pest területén a római-kori élet és a hozzá kapcsolódó régészeti kultúra az V. századdal megszűnt, helyén új régészeti kultúra jelent meg. Nagy Lajos véleménye szerint Pleidell Ambrus totális kontinuitás elmélete a mai Budapest térségiében nem állja ki a régészeti adatok próbáját. 71 Alföldi András a római-kori helynevek továbbélésével kapcsolatban azt állapította meg, (i7 Pleidell (1934) 68 Dopsch (1923) 69 Pleidell (1934) 179. 70 Pleidell (1934) 279. 7i Nagy (1934) , ; ,
