Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

86 KISS ATTILA vető kérdéseivel foglalkozva 62 az avar-kori em­lékanyag meghatározásakor figyelt fel azon be­iül egy azzal egyidős, de területileg elkülönülő, jiellegzetes emlékcsoportra. 63 A tipológiái ada­tok alapján Alföldi András azt állapította meg, hogy a tárgyak (lelőhelyén, Keszthely—Fenék­az avarnak tartott giriflfes-indás emlékcsoport­tól és eredetüket formailag csak a késő-római ipaiművészetből lehet levezetni. Mivel a tár­gyak keletkezése nem volt vitatható, Alföldi András azt a történeti hipotézist állította fel, hogy a tárgyak lelőhelyén, Keszthely—Fenék­pusztán laz egykori provinci feladása után a római lakosság helyiben élt tovább. E lakosság régészeti emlékanyaga — a szerző megfigyelése szerint — az avar-kori emlék anyaggal olyan széles kapcsolatot mutat, hogy a telep lakossá­gánlak avar-kori élete nem lehet kétséges. Ugyanakkor ennek az emiékanyagnak Keszt­hely—Fenékpusztáról való későbbi eltűnése és időben másutt való megjelenése arra mutat rá. hogy 'a telep az avarok megjelenése után csak egy bizonyos idővel néptelenediett el. Ennek oka Alföldi András szerint az lehetett, hogy az avarok a telep lakóit szolgáikká tették, vagy ez­zel egyidőben áttelepítették őket. 64 Alföldi András régészeti adatok alapján vél­te bébizonyítottnak, hogy a római-kori lakos­ság a provincia feladása után nem vándorolt el maradéktalanul, ós egy adott lakóhelyén leg­kevesebb ISO évvel túlélte a római provincia politikai feladását. A Pécs—Gyárváros-i avar-kori leletanyag kapcsán Alföldi András 1934-Jben ismétéltein foglalkózott a kontinuitás kérdésiével. A koron­gos fibulálknak a fenékpusztai leletekkel való kapcsolatát felismerve vonta le következteté­siéit: a Pécs—Gyánvíáros-i tömető emlékanyaga a nagyszámú párihuzíam alapján az avar-idő­szíak első felében (568—4670) került földbe. A korongos fibulák keresztény szimbolikával való vonatkoziálsai és a fenékpusztai kapcsolatok alapján Atföldi András biztosira vette, hogy a római-kori népesség Pécsett még a VII. szá­zadban is helyben élt. 65 Ezzel a ténnyel hoz­ta kapcsolatba a város középkori latin nevé­nek, Quinque ©celesiae eredetét is, amely véle­ménye szerint ugyanabba a késő-római név­adási Ikörbe tartozik, amelyben <pl. Sirmium ne­vének *Demetrlius, írnájd (Di)-Mitrovica formái is létrejöttek. 66 Pleidell Ambrus 1934-ben írt tanulmányában a középkori magyar városok eredetét vizsgálva R2 Alföldi (1926) 57—101. 63 Alföldi (1926) 31—55. 64 Alföldi (1926) 56. 65 Alföldi (1934) 285—301. 66 Alföldi (1934) 302. vetette fel a kérdést: milyen előzményei voltak e városnak? 67 A száimíbaj'öbető lehetőségek kö­zül a szerző kizárta azt, (hogy azokat állapítás útján néniét telepesek hozták volna létre. A to­vábbi lehetőségeket vizsgálva — A. Dopsch kutatásai nyomán 68 — jutott el annak' a kér­désnek kutatására, bogy volt-e szerepük a ró­mai városoknak a középkori városok létrejöt­tében. A vizsgált kérdésre történeti lés .régészeti adatokra támaszkodó tanulmányában Pleidell Ambrus pozitív választ adott. Véleménye sze­rint »nem lehet kétséges, hogy Pannónia váro­sait a népvándorláskor nem irtottaNki, hanem azok fennmaradtak a magyar imperiümig«. 69 Pleidell Ambrus e tételt, illetve hipotézisét az­zal is bizonyítottnak Vélte, hogy a középkori okileveles források több középkori város lakos­ságának egy résziét latinnák nevezték. Ennek alapján szögezte le, Ihogy »aligha kétséges, hogy Esztergom, Székesfehérvár, Győr és Zágráb vá­rosok legrégibb, a X— XI. század fordulóján fennálló települései {á szerző másiutt Szombat­helyt, Budát, Veszprémet is ideszámítja) szin­tén római eredetű városok, latinoknak neve­zett lakói pedig római népmaradványok voltak, éppenúgy, mint a Dunántúlon elszórt Olasz ne­vű falvak lakosai.« 70 Pleidell Ambrus munkája témájánál fogva elsősorban a városi lakosság és a városok sor­sával foglalkozva, a római-kori városok lakos­ságának az V. századtól a XI. századig való to­tális kontinuitását, hipotézisét állította fel. Pleidell Ambrus munkája a kutatás további sorsára döntő hatást gyakorolt és e középkori történész által felvetett kérdésre a legjobban érintett rómaikori régészeti kutatásnak vála­szolnia kellett. Az e korszakkal foglalkozó ré­gészeti kutatók következő munkáikban e kér­déssel kapcsolatban állásfoglalásra kényszerül­tek. A régészet neszéiről Pleidell Ambrus elméle­tére még ugyanabban az esztendőben megje­lent tanulmányában Nagy Lajos válaszolt. Ta­nulmányában leszögezte, hogy Aquincum és Pest területén a római-kori élet és a hozzá kapcsolódó régészeti kultúra az V. századdal megszűnt, helyén új régészeti kultúra jelent meg. Nagy Lajos véleménye szerint Pleidell Ambrus totális kontinuitás elmélete a mai Bu­dapest térségiében nem állja ki a régészeti ada­tok próbáját. 71 Alföldi András a római-kori helynevek to­vábbélésével kapcsolatban azt állapította meg, (i7 Pleidell (1934) 68 Dopsch (1923) 69 Pleidell (1934) 179. 70 Pleidell (1934) 279. 7i Nagy (1934) , ; ,

Next

/
Thumbnails
Contents