Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

82 1 KISS ATTILA egyelőre még helyileg meglhaltáirozatlan Stridon pusztulása iád támpontot.

3 Még ugyamebben az esztendőben, vagy esetleg a következőben Gratiamus Pannóniában szerződésileg telepítette le Alatheus és Saphrao népeit. A támadást és az ugyanabban a provinciában való letelepítés, illetve letelepedés kifejezetten arra utal, hogy a támadás célja a hunoktól távolfékvőterületen, a birodalom Védelmében való letelepedés 'volt.

4 A provincia az első gótnalán betörést nem sínylette meg különösebb ein; 383-ban a terület jelentős mennyiségű gabonát exportált, s a veszélyekre legjobban reagáló nagybirtokosok birtokaikon tartózkodtak.

5 Ezt követően a 386ös, 387-es, 392-es, egészen Itáliáig előrehiatoló barbár betörésiek gyengítették a provincia erejét,

6 de ezek és Ailatheus és Saphrae betelepedését nem szabad, mint ezt a kortársak és későbbi kutatók tették, a provincia feladásának tekinteni.

7 Ennek többek között a pénzforgalom — az elpusztított iMursát kivéve — 395-ig való töretlen megléte is bizonyítéka.

8 Természetesen a korszakot ennek ellenére nem lehet virágzónak tartani. Ammianus Mareelliinus Pannónia puszuló városairól alkotott képe megfelel egy, az élet minden területén hanyatlóban lévő határmenti provincia helyzetének.

9 A prdvincia viszonyainak további romlását a Tlheodosius ihalálát követő 395-ös nagy barbár betörés jelentette. Ez méreteiben és hatásában is jelentősebb, mélyrehatóbb lehetett, mint a korébbi betörésiek voltak. A betörésben valamennyi haitármenti nép: gótok, szarmaták, quadok, alánok, vandálok, hunok és imarkomannok részvettek. A betörés méreteire jellemző az is, 'hogy még a Palesztinában élő Hieronymus is értesült róla és epistoMjában panaszkodik e népek dulására.

10 A hielyzetet nyilván 'az is nehezítette, ihogy a korábban letelepített és így a birodalomimal »foederati-« viszonyban lévő gő3 Pacati paneg. Theod. (II. Baehrens) 32, 3—4; Liban, or. XXIV. 15; Coll. Avell. 39. 4. CSEL 32, 89; Schmidt (1941) 259; Nagy (1939) 193; Mócsy (1962) 5?8. 4 Iond. Get. 139—142; Paoa't. paneg. Theod. (II. Baahrenis) 32, 3—4; Mócsy (1962) 578. 16—20. 5 Ambrosius ep. 18, 21. (Migne, L. 16, 1019) Valerius Daimatius, Mommsen Gesch. Sehr. II. 150; Mócsy (1962) 579. 26—, 579. 8—. 6 S^rnm. rel. 47 (MGH AA VI. 315); Claudian. paneg. III. cas. Honor. 147—; Zos. IV 42, 5; Ambras, de Obi tu Valentinianii 2, 4, 22 (Migne L. 16, 1427—; Alföldi (1926) 63; Mócsy (1962) 578, 30—50. 7 Ambras, in Lucaë evang. X, 16 (Migne L. 15, 1898); Claudian. bell. Goth. 632—; Alföldi (1926) 66—; Mócsy (1962) 578. 51—79. 8 Alföldi (1923) 13. 9 Ammiainus Marcellinus XXX. 5—6. 10 Hieronymus ep. 60, 16, 2; Nagy T. (1946—47) 252; Mócsy (1962) 36^58. tok és alánok- is , csatliakoztak a betörő bar bárokhoz. E dúlással és az utókorra elsősorban adminisztratív oldalon jelentkező következményeivel állhat összefüggésben, hogy Sirmiumban 3954эет megszűnt a pénzverés.

11 Ez kölcsönösségi alapon a központi adminisztráció és pénzbeli zsoidífizetés megszűnéséhez (vezetett,

12 Ez ugyianakkor még mindig nem jelentette a provincia feladását, hiszen a katonaság még hoszszú évekig a limesen állomásozott.

13 A következő négy esztendőben Stilieho teremtett rendet.

14 Ennek következtében 306-ban sikerült a mairfcomimannotoat Pannónia Prima északi határén, valószínűleg a Camuntum—Brigetáo közötti szakaszon letelepíteni.

15 A viszonyok teljes lecsenidesedésének jeleként lehet tekinteni azt is, hogy Hieronymus 397-ben az elpusztított iStiidon térségben fekvő atyai birtokára »vevőt tudott találni.

10 Mócsy András szerint Stridon valahol délnyugat-iPannoniában. esetleg Dálmatiában keresendő.

17 Véleményeim szerint a tárgyalt város a 379-es betörés alapján inkább a limes mentén feküdhetett. A pannóniai viszonyok rendes mederbe való terelésééirt 'méltán nevezi Claudianus udvari költő Stilichot »pacator Istri«-nek.

18 A provincia belső állapotáról alig tudni valamit. Mindenesetre a limes, 'mely a birodalom és a provincia belső életének zavartalanságát volt hivatva [biztosítani, 099-ben még fennállott.

19 Alarich viszont 401-ben ellenállás nélkül törhetett be Itáliába («per Pannonias ... et per Sirmiuim dextroque latere, quasi viris vacuam imitravit Italdam nulioque penitus obstiinente«), ahol egészein Ravennáig hatolhatott előre.'

20 Ugyanebben az évben a vandálok Észak-Pannonián, Norioumon, Raetián keresztül elindultak nyugat felé, s ekkor csatlakoztak hozzájuk pamnoiniaiak is.

21 Valószínűleg az így beállott véderő, illetve a véderő ellátását biztosító népesség csökkenésével áüülhat kapcsolatban Alarich 'és a nyugatingótok 402-es pannóniai foe11 Alföldi (1923) 15—21. 12 Mócsy (1962) 580. 1—26. 13 Claudian. epith. Pali. 88; Fesc. nupt. Hon. IV. 15: 14 Mócsy (1962) 579, 57. ... 15 Schmidt (1941) 262.16 Hieronymus ep. 66; Mócsy (1962) 579. 59—64. 17 Mócsy (1962) 579. 60—63. 18 Claudianus cos. Stíl. III, 13; Mócsy (1962) 579. 45. 19 Claudian. epith. Pali. 88; Mócsy (1962) 580. 27—, 20 lord. Get. 147; Schmidt (1941) 437; Mócsy (1962) 580. 30—, 21 Claudian bell. Poll. 279, 363—, 380, 414—; Proíkopius b. Vand. I, 3, 22; Schmidt (1942) 13—; Hieronymus ep. 123, 16 (Migne L. 22, 1087); Al-