Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Természettudomány - Horvát, A. O.: A Mecsek hegység növényföldrajza. I.

32 HORVÁT A. A növényzet A Mecsek hegység növényföldraj zilag az eddigi felfogás szerint a magyar flóratairtoniáiny (Pannonicum) dunántúli flóravidékén (Transdanubicum) belül mtrat mecseki flórajánás (Mecsekicum, Mecsekense, Sopianicum) foglal helyet. Soó (I960) újabban az lillyr flóxtatiartomany flóravidokéndk veszi (Praeillyricum). Délkeletem határos az 'aliföldi fiór&ividékkei. Északnyugatra határos a Délkelet^dunánMli flónajiánásolklkal. Ezek részletes ismertetésével imasutt már több ízben foglalkoztam (Horvát, 1949). A Mecsek hegységet a Mecsek alja választja el a Vffláinyi-heigységtal. Ez a inapos, löszdomboltíklal 'tarkít otlt táj délen csatlakozik a Mecsekihez, míg északnyugatról a Zselic és Hegyhát, keletről pedig a Szekszárdi dombok löszhalmai veszik körül. Mindezeknek a löszös balomtájakmak a flóráján jól látszik, hogy a Mecsekről népesedtek be. Maga a Mecseik növényföldraj zilag jól elkülöníthető a Nyugati-Mecsekre vagy Jakabhegyre, (melynek déli, permi homokkőből álló része floirisztikiaiiag és vegetáció tekintetében is más jellegű, mint a pécsi Mecsek déli oldala. Viszont a Jlakalbhegy északi, triászkorú kagylós mészkőből álló oldala és a pécsi Mecsek északi oldala növényföldraj zilag azonos táj. A Keleti Mecsek főleg jurakoirú mészkőből és tra'chydolarditből álló hegyeinek növényföldrajzi jellege sok tekintetben hasonló, főleg az északi oldalon, a (Mecsekhez. Míg a pécsi Mecsek déli oldala, mely tria szik oirú kagylós (mészkőből áll és elég meredek déli lejtésű, inkább a villányi Szárso'mlyóhoz hasonlít tfloiriszitifcáilag, mint a Keleti Mecsekhez. Mindezeknek a tájiaknak növényföldrajzi jellemzéséit és a flóra analízist bővebben megadtam miár (Horvát, 1942). A mecseki flóra elemzését legújabban Borhidi A. (1956) végezte el, aki a somogyi, zalai és iviasi tájaiknál a síksági és vizi fajokat is hozza, de a Mecseknél nem. Külső Somogy pedig nincs eléggé kikutatva, tehát a ifajszám eimeilkedése várható. A Mecsek hegység növényzetét 1942-ben megírtam. Az akíkoir közölt fajok, az edényes viirágtalanok és virágosak a keverékfajokkal (39) együttesen 1479-ire rúgtak. Ebből a számból le kell vennli kb. száz fajit, mart ezek csak a Mecsek hegység 'déli síkságán élnek. Viszont több régi, ímeg nem erősített vagy kihalt fajt is törölnünk kell a listából. Viszont hetven fajjal növekedett az elniúilt kélt évtized alatt a mecseki flóra listája, részben behurcolt fajokkal, részben a két évtizede szorgalmasan folyó kutatómunka következtében. így tehát 1330-ra tehető a Mecseik hegységben vadon termő fajok száma. A mecseki flóra összefoglaló pótláA. OLIVÉR sát 1956-ban közöltem. Azóta újabb fájókkal növekedett a flóránk állománya (Aegilops cylindrica (!), Asperula rivális, Asplenium lepidum, Asplenophyllitis kümmerlei, Cardamine amara, Chenopodium strictum (!), schraderianum (!), ficifolium '(Î), Eranthis hiemalis -\~, Erodium ciconium -f-, Erucastrum gallicum (!), Euphorbia rnaculata (!), Festuca dalmatica, Fraxinus angustifolia, Fumaria parviflora o, -f-, Galium pumilum o, -{-, boréale, Geranium Ъоhemicum (!), Helianthus decapetalus ((!), Helmiathia humifusa (!), Impatiens parviflora (!), Juncus tenuis, Lunaria pachyrrhiza o, Medicago orbicularis, Orobanche cumana (!), nana, Panicum philadelphicum (!), Pyrola secunda, Pyrus mecsekensis, Ribes silvestre, Sedum neglectum ssp. sopianae, Spergula pentandra o, -f-, Vaccinium vitis — idaea, Viola stagninu, Woljfia arrhiza (!). (!): behurcolt fajok — o: régi, megerősített adat, -4-: még nem közölt adat.) A Mecsek változatos és gazdag flórája vonzza a belföldi és külföldi botanikusokat egyaránt. A magyar bcltanlikusdk jó része ismételten kutatott a Mecsekben. A külföldiek közüli az elmúlt években a tiranai, bulkaresti, kolozsvári, prágai, kcirnilki egyetem és a pozsonyi növényi öldnajzi kutatóintézet floristái, a brnoii, olcmouci és trapavai múzeumok kutatói és cönológusai jiárltiak a Mecsekben, miint a szerző vendégei. \(Horvát A. O., 1943, 1944, 1949,1956.) Annák idején (1942) ismerte

ttern azokat a növényfajiokat, mélyek csak a Mecsek környékén élnék. Azóta több faj az ország más részén is előkerült és így már nem kizárólagosan a mecseki flóra jellemző faja. Ilyen például: a Polystichum setiferum, mely őshonosán Délkelet Dunántúl és a Bakony több pontján tereim. A Ruscus hypoglossumot a íNyugati Bakonyban is megtalálták. Ami nam is olyan meglepő, mert összeköti a pozsonyi régen isimert termőhelyet a délkelet dunántúliakkal, sőt ez az új adat megerősíti Clusius 400 év előtti Vas-megyei adatát is. Vasból vagy kipusztult, vagy lappang valahol és felfedezésre vár. Ophrys cornuta a könyvem megjelenése óta a már nálam is említett lalföldi előfordulását ki kell egészíteni a budai termőhelyével. A régi, veszprémi, 100 éves adat még mindig ninds megerősítve. Végül a Doromcum orientale, (caucasicum) előkerült iBaliatoinedierícsről, Keszthely mellett. Viszont az Aremonia agrimonioides csak a Mecsekből, a Zselicből és Zalából ismert hazáink terüleitéről, mivel a magyar középhegységi adata bizonytalan értékű. Máriagyűdmél, Siklósnál 'és Szársomlyón pedig könyveim megjelenése óta új bogláiklaiflaljlt mutattunk ki, mely az országban csak itt él (Ranunculus psïlostaehys). Ujabb floirisztikai felfedezésekről az alábbiakban olvashatunk.