Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: Az ex libris története Pécsett

Á2 ËX LIBRIS TÖRTÉNETE PÉCSETT 319 megmunkálása a mesterség ismeretén kívül a művészi alázatot ás kifejezésre juttatja Kós lapjain. Az anyag (iránti tisztelet és a mívesség csábító vonzása, a művészi léhatőségek kiaknázásaira irányuló törekvés jellemzi Kós fiatal tanítványainak, Varga Péternek és Gellért Istvánnak lapjait is. Varga iszellemets ötlettel metszette linóba Horváth Pál könyvjegyét (22. kép). Játékosan bánik a betűvel, a tulajdonos nevét variálja, ímegikeveri, imajd újból sorba állítja öklöt. Kazlaiba, hiányt betűikkel megrakott kocsi, előtte megtorpanó mese-paripa. Kedvesen dekoratív kalligráfia. 22. kép Gellért István (linóleum) 1965. 23. kép Korda Béla (PVC) 1965. Kós Lajos lapjait is szellemes ötletesség, egyéni változatosság jellemzi. Sokáig a reklámgrafikában dolgozott ós ennek tanulsága kiisgimfikáiin is érződik. Néhol a játékos könynyedség, az egy vonal lendületével létrejött fonma természetessége, 'másutt a gyeirimekrajzofcrá emlékeztető naiv szemléletmód jellemző lapjaira. Hollós ex librise (20. kép) a gunnyasztó fekete (madár képét idézi. Világító fémysávok áradnak sugarasain szét és emberi arc körvonalait bontakoztatja ki. Finoman metszett orrvomal s mint szájban a fogak, sorakoznak a fehér betűk. Szimultán ábrázolt holló, ember és napsugár — a különböző részelemek azonban együttesen haltnak. Fekete-fehér tömör folthatású egységes grafikai megfogalmazás, rendkívül kifejező asszociatív tartalommal rendelkezik. A linóleum, de főleg a faduc műves 24. kép Korda Béla (PVC) 1964.