Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Természettudomány - Horvát, A. O.: A Mecsek hegység növényföldrajza. I.

30 HORVÁT lelhető fel keveiVe homoktól mentes agyagmárgával ós fokozódó mésztairtal'ömiraal. A tfelsőmalmban a titoni emeletben koivás-tűzköves, tiszta mészkővel zárul a mecseki liász. A liászrétegek főleg a déli oldalon, a Keleti Mecsekben játszanak nagyobb szerepet. A Mecsek hegységben iá fcrétaiidőszakban traehidolerit keletkezett. Ennek tufas, breccias rétegei váltakoznak homokos mészkővel, márgtával. Főleg a Keleti-Mecsek középső részein találhatók ezek a rétegek. A Föld harmadkoirában, a mecseki neogónben a közép-miocén belvéti emelete szárazföldi jellegű durva kavics-, konglomerátum- és homokkőösszlettel kezdődik. Ez édesvízi képződmény. Majd a tenge

ir előnyamiúlásával homokos agyagmárga, homok, (agyagrétegek és lajtaimészkő található a tartania! emeietbe-n. A szarmata emelet márgapala-, durrva mészikő-, meszes homokkő lés mészimárga-rétegekből álil. A- pannóniai eimielet pedig durva és finomabb hoimolk-, homokkő-, fehér agyagmárga- és agyagrétegékből tevődik össze. A völgyek vízfolyásai mentén sokféle holocén eredetű rétegek találhatók. {Szabó, 1957.) 2. Az éghajlat jelentősége (Makroklíma) A Mecsek kontinentális, atlanti és mediterrán éghajlati tényezők hatása alatt áll (Simor, 1935, 1938, Bacsó, 1948, Szántó, 1949, Bacsó — Kakas — Takács, 1953). Ezek közül az éghajlati elemiek köziül a Földközi-tengeri klíma hatása különösen kimagasló a Mecsekben. A bioklímát a növényzettel és növénytakaróval egyaránt szépen lehet szemléltetni. így a déli oldal meleg mikroklímájában mészkő talajon elmek a következő mediterrán és részben preglaciális reliktum fajok: Orchis simia, Paeonia officinalis ssp. banatica, Inula spiraeifolia a Mecsekben. A Szársomlyón, Vadlány felett pedig a következő eumediterrán, preglaciális reliktumok találhatók, melyeknek legközelebbi termőhelye az Adriánál van: Colchicum hungaricum és Trigonella gladiata. A déli oldal nevezetesebb szubmediterrán és kontinentális növénytársulásai : bokorerdő (Cotino-Quercetum), molyhos (=fmészfcedvelő) tölgyes (Orno-Quercetum), a kopárokon pedig hegyi sztyeprétek (pusztafüves lejtők) találhatók (Diplachno-Festucetum sulcatae Ъагапуаènse). A klímát diagrammal szemléltetem. Walter (1956) szerint a klímadiiagrammban a csapadék és a hőmérséklet jut kifejezésre, az éghajlatban a levegőnedvesség és a szél kisebb jelentőségű, ezért a diagrammban nem érvényesül. Táblázatok helyett az áttekintő diaA. OLIVÉR gramm sokkal tanulságosabb. A diagrammon az afocisszán leolvashatók januártól decemberig a hónapok. Az ordiinátán pedig láthatók a hőmérséklet és a csapadék havi középértékei. Egy mértékegység a hőmérsékletben 10 С foknak, a csapadékban 20cmim-nék felel meg. Szárazság esetén a csapadékgörbe a hőmérsékleti görbe alá száll. A hőmérséklet görbéje megadja egyúttal bemtfoglaltan az elpárologtatásit is, inert hiszen magas hőmérséklet és alacsony csapadíékérték együtt adja az aszályt. Nedves, humid 'évszakokban a hőmérséklet görbéje a csapadékgörbe alatt van. Emellett még szükséges a téli idő adatait is a diagrammra vinni. Vonalkázva tüntetjük fel a szárazsági időszakot, a 0 pont alatti hőmérsékletű hónapokat pedig (sok évi átlag alapján) feketével jelöljük. Az abszolút minimumokat 0 alatt ferdén vonalkázva ábrázoljuk. A fekete színnel jelzett hónapokban átlagosan lehet fagyra számíítani, a vonalkázott hónapokban pedig esetleges a fagyveszély. Ezenkívül még pontozott vonallal a csapadék egységeket a 10 foknak megfelelő egységenként 20 mim-es skálán kívül még 30 mm-es skálával is ábrázoljuk. Ez főleg ott kívánatos, ahol a szárazság ideje gyengén fejlett, kissé mutatkozik (pl. Magyarországon). A Mecsekre megadva az értékeket, összehasonlításra alkalmas a Délnyugat-Dunántúlról Szentgotthárd, az Alföldről pedig Türkévé adatainak az összevetése. PÉCS 1. ábra. Pécs klimadiagraimnrja A mellékelt diagrammon jól látszik, hogy a Mecsek mezoklímáját viszonylag enyhe tél, korai, tavaszi esőmaxiimum, eléggé csapadékos