Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Festőművészek a Zsolnay kerámiagyárban

300 HÁRS ÉVA 10. kép. Rippl Rónai József: Tál az Andrássy készletből (Plat du service de table »Andrássy«) 1898. festőműhely vezetőjét, Farkas Gyulámét ábrázolja, amint éppen tányért fest '(valószíinűleg a Rippl Rónai tervezte feészüet egy darabját). A sárgás alapozású, érdekes terrakotta lapra barna krámkrétával rajzolta a művész a festő aszszony fimiomvcmalú profil arcélét, tányért taritó félaJlakját (9. kép). Érzékeny, tnagy foizbomsáíggal vezetett vonalai oly frissek, mint akármelyik, papMapna hirtelen felvázolt rajza. Ugy kezelte a súlyos kerámia-lapot, mint a sáirgásbarina színű leimezpapírt, amely ne késői pasztelljeit festette. Grandja veit a modeilll fimoim, kicsit zavart mosolyára, a semleges háttér dekoratív kitöltésére. Vajon imi érdekelhette jolbbam a művészit: a tányért festő asszony alakjának, testmozgásainak szép ritmusa, vagy a számára új élmény jelentő, különleges techniíka, a kerámiára Való rajzolás? — Neim tudjuk, csak sejtjük, hogy ez utóbbi is felkelthette kíváncsiságát, mert Parkasné portréja mellett még egy »képet« festett kerámiára. Az ábrázolás tárgya: dunántúli táj, amely ellipszis alakú tálat díszít.

13 Rippl Római sajátságos, 13 Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye, ltsz. 51.5057.1 apró foltokban felrakott technikája párosul itt a szecessziós vonalvezetés ritmikájával. Barna színnel, vékony ecsettel festett, hullámzó vonalaikkal rajzolta meg a dombos tájat, apró, falusi templomot, a mezőn botorkáló két öreg alakját s az egész táj fölé boruló, nagylombú fát. A ritmikus vonalak között a tárgyaik, " élőlények tömegét kobaltkék és zöld színű, lendületesen hullámzó foltokkal, rövid, széles ecsethúzásokkal jelölte. A tál peremén köröskörül díszes tollú pávák sétálnak, szemet szedegetnék. Ez a pereimidíszítés utal arra, hogy Rippl tájképe valtaképpen a tál díszítő élemé. Képet alkotott, de ezt a képiét a tálhoz komponálta, a táil léptékéihez, formai és anyagi viszonylataihoz alakította. A szilnek kezelése, a vonalak ritmusa érzékeny, lágy, festői — mindez segíti az ábrázolás képszerűségét. A Zso'lnay keménycserép szépsége ugyanakkor a cscintszímű mázból plasztikusam kidomborodó szánek anyagszerűségében tükröződik (10. kép). 1898-ban Rosfcovics Ignác festőművész készített Zsolnay Vilmosról két, kerámiára festett portrét. Roskovks ezidőben a királyi vár Szt. István terme részére az árpádházi királyok arckópsorozatát tervezte és művei a Zsol-