Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

SZIGETVÁR ERŐSSÉG-RENDSZERE â.ï? (menete talapján jöttek létre. Egyébként (a 'Valósághoz való közelségük meg neim magyarázható. Bizonyos, hogy illymeimű tériképnek a helyszínen történő készítésére a török alatt, különösen a vár elfoglalását követő időkiben, az akkori Nyugatról jött mérnöknek, iművésznek nem volt módja. De bizonyos az is, hogy a szigetvári eseményekről híint adó nyomtatványok szövegírói és rajzolói számára hozzáférhető volt — akár katonai ardhiivumbian, akár a tervező mérnököknél — az ostromot megelőző évek során végbement, elsősorban a MirandolaAéle tervezések és építkezések rajzamyaga. Ezt haszniállhatlta fel a szigetvári várábrázolások ismertetett 1. típusa őispéldányának készítője, s talán utána a többi rajzoló, rézmetsző, mert, mint mondottuk, a veduták meglepő hasonlósága folytán egy közös előképet kéli feltételeznünk, amelynek csupán utánzott változata a többi. Annak ellenére, hogy a katonai »forráshoz« Mathias Zündt lehetett a legközelebb, megkockáztatjuk azt a véleményt, hogy a jelzett 1. típusbeli ábrázolások őspéidáinyát itáliai grafikus készítette. Erre utalna a korai ábrázolások nagyobb szánna, s az a valószínűség, hogy az olasz mesterek a bazájukíbeli várépítőkkel közvetlenül érintkezhettek. E kérdés mögött nem érdektelen tiörténetirodalmi és művészeti történeti probléma rejlik, felvetít tárgyunk szempontjából azonban annak ügydöntő jelentősége nincsen. A rajzollók, rézmetszők számára, természetesen, csupán a nyers imérnöki felmérés állhatott rendelkezésre. Ennék következtében a várszerkezet egésze és elemei tekintetében vallhatjuk a szóibanlévő ábrázolásokat, lényegükben, hitelesinefc. Az ezeken túlmenő ábrázolások, a variállak felépítése és ainyaigszierűsége, az épületek s azok »elhelyezése«, a külső topográfiai elérnek feltüntetése, a hadállások, harci, stib. jelenetek stb. már valóban az eseményeik helyszínen járt elmandoinak leírása, a híradások tömege, illetve a grafikusok elképzelése alapján ölthetett testet, távolról sem mindenben ihasznavéhetetílenül. Az »egykorú« SzigetivárHábrázolásaknalk egy imásiik típusa — ismereteink szerint — közel egy fél évszázad multán, Wilchelm Dillich: Víngarische Chronica .. .е., Cassélben, 1600. évben megjelent műve képanyagában látott napvilágot. (14. kép.)

55 Míg az eddig tárgyalt típus Szigetet nyugati, e második a keleti oldaláról, mondihatni amanr55 Wilhelm (Schäfer) Dillich (Dilich) (1571. v. 1572. — 1650.) krónikáit, ezíeik előszavában foglalt említés szerint maga illusztrálta. inak tükörképeként ábrázolja. A kép távlata bővebb, mint elődeinél, az erődrendszer köirvonaia, szerkezeti aránya, a bástyák szánna és elhelyezése azonos amazokéval. Az ábrázolásról észlelhető, hogy készítője ismerte a Szigetvárral foglalkozó vár- és ostromleírások sokaságát, viszont a helyszínen nem járt. A valójában sík tájon feklvő erősséget nyugatról, délnyugatról díoimbos környezeltbie teszi. Ezzel talán az innen vagy messzeségben húzódó szerémi hegyeket kívánta jelezni, amiben a kép későbbi másolói általánosan, nem egyszer messze menő túlzással követték. Az előtérben (F) a valóságban Szigetvártól délre 25 kim távolságban folyó Drávát (»Tralb«) tünteti fel, amely egybeolvad a vártól és várostól szinte tengernek feltüntetett tóval és mocsárral. (E, »Ein girolszier Mórást und Teíich«.)

! A betűjel-imiagyaráziat szerint az erősség tlagozódáisá: az egymástól jól elkülönített, két egységből álló vár (A, »Das 'Schloss«), az Óváros <B, »Alte Statt Zigíhet«), raig az ettől délre fekvő Üjváros nem kapott külön megjelölést. Feltűnő az Óvárost a várral összekötő híd iránya, a vár főkapujának a (külső) vár délnyugati bástyája mellett való elhelyezése, ami a kép későbbi változatain is mutatkozik, ellentétben a mintául vett 1. típus főkapuelhelyezésével. Erre a kérdésre még visszatérünk. A rajzoló, resztben újság-, krónikaisimeretei, résziben képzelete alapján, épületeikkel és épületcsoportokkal sűrűn írneigrakta az erősség belső térségeit. Az Óváros nyugati felének közepén feltünteti a premjonítneidk kéttornyú templomát, ez éllé, a térne, díszkutat rajzol. A külső •/ár udvarának közepén egy kéttornyú, templomszleírű épület áll, némileg a 6., 9., 10. képekre emlékeztetően. A kerék kiaputornyos belső vár udvarának közepén elmélkedik a vár történetében kezdettől fogva pusztulásáig, azaz az 1566. évi ostromig, nagy szerepet játszó, hároimeimeletes kerek torony. A Chronica szűkszavú ostroniileíirásához szánt kép az ellenség felvonulását a négy égtáj irányában elhelyezett betűjelzéssel, (D, »Der Túrokén Lageiüstiatt«) kívánja érzékeltetni, északnyugati irányban megjelölvén a mocsárnak azt a helyét, ahol a — Domenico Zénóinál is megrajzolt, helyileg iá történetíróktól különifélek éppen vitatott — ostromiesiemiények egyike is lezaj lód ott. (D, »An diesem ort hat der Feind einen dämm mit wolnisecken und anderer Matery durch den Morast zum Sturm zugerichtet.«) Dillich képét rövidesen a német képmetszés egyik legjielesefob müvelője, Johann Sibmacher (•j-1611. ) veszi át, annak gazdagabb és jobb kivitelű változatával Hieronymus Ortelius Chrono-