Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

áaő PAPP LÁSZLÓ egykori középső vár — bástyázatának teljesen kőből való átépítése is, aimi által a belső vár bíJstyarendszföre egyíségeis kiképzésit és képet nyeri;: egyetlen bástya benyomását kelthette. Kialakult tehát az a szerkezet és rend, amelyen a nagy ostrom idejéig számottevő változtatást már nem hajtottak végre. Araikor a Sziulejmán halála után trónra lépő Szelim szultán Tahmasz iráná sahhal tudatja a vár elfoglalását, azt így írja le : »... Birodalmunk széléhez közel fekvő várai közül való, Szigetvár néven ismeretes, erős éis szilárd, nagyhírű vár. .. amely négy, egymással összefüggő, erős váriból és kerített erődből áll.. .«^ Szelaniki, az ostromnak — a török történetíróknál szokásos túlzásai ellenére — egyik leghiteleseibb szemtanúja, úgy írja le Szigetet, hogy annak részei: az Üjváros, Óváros, a külső és belső vár. Ostroimtöriténefének különböző helyeiből határozottam kitűnik az egyes részek elkülömítettsége, de nem világos azok összefüggése, eg y imáéhoz kapcsolódása. Samuel Budina, Szelanikíi mellett az ostromeseményeknek kétségtelenül legfontosabb, s közvetlennek tekinthető forrása előadásából ugyanez a vázszerkezet tűnik ki: »arx maioir«, »arx magna«, »arx exterior«, ami alatt egyugyanazon hely értendő és »arx interior«, de — egyetlen helyen — többet is mond. A szeptember 5-i események, azaz a nagy, vagy külső vár elfoglalása, Zrínyi és társainak a belső várba való visszavonulása leírásánál, halbár szűkszavúan, de közelebbről megjelöli a belső vár helyét, akként, hogy az (csak) a nagy vár egyik részén, azaz sarkában volt, s a külső vagy nagy várom kívül semmiféle védőmű, vagy bástya nem védelmezte. — »... Interior quippe arx, tantummodo in una parte, seu angulo magnáe arcis posiitla, nullum propter exteriőreim seu magmám lareeim, muniimem vei propuginaoulum babebát.. ,«

44 (Védőmű alatt itt számottevő bástyázlatot kéli érteni, aimiivel a belső vár, viszonylagosam kisebb terjedelménél fogva sem lehetett ellátva. Ez azonban nem zárja ki alapjának töfobszögű kiképzését.) 43 Török történetírók. II. k. (1521—1566.) Közli és fordította Thury József. Bp., 1896., 402. o. 44 Samuel Budina im. 732. о. — Budina hitelességét Thury, utána Németh kétséglbevonta. Szerintük Budina nem közvetlen forrás, csupán feljegyezte az ostromból miegmeneküLt »Schrenikh« Ferencnek, Zrínyi magyar kamarásának, vagy szolgájának elbeszélését az ostromról, a horvát nyelvű feljegyzésnek pedig csak latin, német és másinyeivű fordításai lettek isiméretesefc, ezek pedig az eredetit nem adták hűen vissza. Úgy gondoljuk, ha az egyes esaménymozzanatok tekintetében lehet is, akár jelentős eltérés az egyes — sajnálatosan nem nagyszámú — források A helyi ismeretek dolgában követlem forrás, Istvánffy Miklós, а várrendszer elemeinek megjelölésénél ugyanazon szavakkal, kifejezésekkel él, mint Budina, — s ez után Petrus Bizarus, Forgách Ferenc és mások, akiknek műveit kétségtelenül ismerte. A vár két szerkezeti ейегаеnek összefüggése azonban sem az 1553., sem pedig a nagy ostrom leíráséból nem tűnik kű nála világos közvetlenséggel, azonban az eseményegymásutánság értelemszerű követése számos adalékhoz juttat bennünket. A többi, az ostroim évével egykorú, forrásértékű adatok e most tárgyalt kérdések tekintetében felvilágosítással nem szolgálnak. Közvetlen írásos bizonyítékok, teljességgel félreérthetetlen várleírás, egykorú helyszínrajz, térkép e tekintetben mindenekelőtt Mirandola tervrajzainak hiánya folytán felmerül a kérdés, hogy a nem sokkal a nagy ostrom után, avagy később keletkezett várábráz oiásök, legalább is lényeges részeikben, az írásos adatok kiegészítéseként, vagy önmagukban, alkaíimasak-e Szigetvár 1566. évi, Zrínyi-kori képének felidézésére , rekonstruálás ár a ? Szigetvár 1566. évi ostroma, török kézre jutása, Zrínyi Miklós és társainak hősi helytállása kezdetitől fogva, s a hódoltság idején túl is sóikat emlegetett, nagy esemény volt. Európaszerte az újságok, röplapok, krónikáik tömege adott hírt, vagy emlékezett a török hódításnak e megrázó fejezetéről, s Szigetvár bekerült a nevezetes európai városokat, várakat ismertető topográfiai művekbe is. A nyomtatványok szövege mellett sűrűn otttaláljuk Szigetvár erősségének, túlinyomórészben rézkarc útján megörökített, képes ábrázolását. Néhány kivételről nem beszélve, az 1566. évi ostrom idejét követően a XVII. század végéig, sőt azon túl is megjelent ábrázolások kiét, ha nagyon szorosam vesszük, — mint látni fogjuk —• egy közös őstől száinmazitiatják eredetüket. A kivételeket vagy a teljes ^ismerethiány, vagy a netán hirtelen jött közlési szükség, avagy a megszakoitt ábrázolásoktól való eltérés, s ennek megfelelő rekonstrukció óhaja szülhette. Hazai gyűjteményeink közül, — mennyiségi sorrendiben — főként a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, a Szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi a XVI—

XVII. századi Szigetvárábrázolásofcnak nagyszámú változatát. között, bármi legyen is ennek oka, éppen a más forrásokkal is egybehangzó előadások hitelességéhez kevés szó férhet. Nem tehetjük félre az olyan adatokait, amelyek a helyszínt írják le, egymáshoz képest akár hiányosan, de. nem ellentmondva. Egyébként amint erre elöljáróban utaltunk, részletező és összehasonlító kritikai elemzés nélkül nehéz a források értékét meghatározni. \