Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

226 PAPP LÁSZLÓ innen vette a nevét. A külső védőárk-okon és sáncon túl elterült királyi kertek azonban — amelyektől a bástya nevét kapta — éppen az északibb irányban húzódtak. Utolsóként az A jegyzékben Pécs felé esőnek írt bástya nem lehet más, mint а В jegyzék Liget felé néző bástyája (Ä8 = В12). Helye, az említetiteklből is következtetve, nyilvánvalóan az utóblb említett két bástya között volt, felte­hetően a kelleti földgát közepetájáin ugrott ki ennek vonalából, ahová Németh Béla is, helye­sen, állítja. Amint láttuk, az 1553. évi leltár ugyanazon leltározási helyeknél, nevezetesen a bástyáknál, nem használja következetesen ugyanazon meg­jelöléseket, ami a késői utódok számára zavart okoz, egyben pedig arra mutat, hogy a vár bástyáinak ekkor még nem, vagy csak néhány esetben volt 'meg népi elnevezése. Hasonlóképen, legalábbis első tekintetre, za­vart okozó körülmény, hogy a bástya fogalom megjelölésére a bástya, propugnaculum, fortali­tium szavakat használják. Ebből elhelyezés-, rendeltetésben, vagy minőség, nagyság, fon­tosság tekintetében való különbségre gondol­hatnánk. Ha azonban az egyes helyeket gondo­san számbavesszük, egymással, főként pedig ugyanazon bástyák megjelöléseit egymással ösz­szahasonlítjiuk, rájövünk, hogy a három foga­lomjelölő szót a leltár szabad összevasszíaságá­ban használja, a leltár szerint azok között ér­tékbeli különbség íhincsen. 36 30 E tekintetben eléggé egyöntetű szóhasználatot ismerhetünk fel forrásainkban, s egykorú, vagy közel egykorú íróinknál. Samuel Budina »magnum prapugnaicudum seu muniman maioris arcis«-nak mondja a nagy bástyát, amelyeit »arx interiar«­nafc, belső várnak is említ, de »propugnaculum« nála a Nádasdy bástya is. (L. az 1568. évi bécsi (App. H. 422.) és 1587. évi wittenbergi (RMK 572.­néi említett), latin nyelvű stb. kiadásai után: His­tória Szigetni Toti'us Selavoniiae fortissimi propug­naculi...) Scriptores Rerum Hungarorum Vetus, ac Gemiind ... cum amplissilma praefatrone Matt­hiae Belii... cum et studio Joannis Georgii Schwandtneri Viindoboma, MDCCXLVI.) I. k. 726— 734. o. — A mű elméiből Ikitűnoleg tehát maga Szi­get erőssége is »egész Szlavóniának« legmagyebtb »propugnaculuma.« Hasonló szóhasználatot talá­lunk — mindenkor Szigetvárra értve — Pelrus Bizarusnál (Bellum Pannoiaicum .. (Első kiadásia Basel, 1573.). Schwandtnernél I. k. 659—722. o., Szigetvár leírása 697. s köv. o.),Jstvánffinál, aki pl. a vár 1556. évi ostromának íeírásánál így em­líti az öt bástyát: »... Habet arcem piano loco si­tam, et fossae aqua plenas tripliei ordine, quinque propugnaciilis munitas...« (lm. 235. o.) Jóval később, a már török ké^en levő vár leírá­sánál Eszterházy Pál is így emlékezik: » ... itaque Sziget imunitissima, quatuor .regulanibus laterytis, ac quinto triplicate propugnaculi cincta, tota pa­ludibus imimerta...« (lm. 171. o.) Viszont tudjuk, hogy az általános szóhasználat­ban, erősség-jelentésében, a fortalitium váltakozik a propugnaculum-mal, éppen Eszterházynál is. Az 1553. évi leltár részletes elemzése után vessünk még egy pillantást a már említett, 1542. évi leltárra. Ez jóval kevesebb leltározó he­lyet, ennek megfelelőien kevesebb hadianyagot tüntet fel, mint az egy évtizeddel későbbi lel­tár, a leltározó helyet úgyszólván sommázza. »Felső vár« alatt nyilvánvalóan a szorosabb ér­telemben vett, kerek tornyos régi várat érti, míg a leltár »belső várá«-inak az ott megjelölt »bolt«, (bizonyára a domus testüdinea a leltáro­zó helye, a legkényesebb lőszerfélék raktára. Ez pedig, az 1553. évi leltár szerint, a középső várnak része. Ezzel is megerősíteni kívánjuk azt a néze­tünket, hogy idővei a belső és középső vár fo­galma eggyé vált, s az erősségnek e két tagját együtt jelöli a belső vár elnevezés, a kettő kö­zötti, szemimel sem látható elkülönülés csak vé­letlenül tűnik élő, az élesen szakszerű megkü­lönböztetés során. Az egybeforrt kettős fogalom megjelölésére az ezután következőkben magunk is a »belső vár« elnevezést használjuk. A részletesen tárgyalt leltározás évét követő, 1554. esztendőben újból összeírják a vár tarto­zékait, 37 Ennek az összeírásnak jegyzéke csak négy bástyát sorol fel, a négy jelentősebbet: a kőből épített nyugatit, az északit, amely bizo­nyára a külső vár északkeleti bástyájával azo­nos, a délnyugati oldalon állott görösgalit, a negyediket pedig a malom meZZetíi-nek mondja az összeírás. Ezt a külső vár délkeleti bástyájá­val azonosíthatjuk, miivel a jegyzék észrevehe­tően a sarkokon levő bástyákról beszél, emellett pedig a külső vár délkeleti sarkához valóban közel állott az egyik miallom, amelyről a nagy os'troni idején is szó esett. Ez a kissé elnagyoltnak látszó összeírás vol­taképpen azért érdemel figyelmet, mert felvéte­lének évében is, Kerecsényi László várkapitány­sága alatt, jelentős építkezések folytaik a vár­ban, amikor állítólag két új (?) bástya is épült. Hihetőbb azonban, hogy ezeket csak felújítot­ták. Ugyanezen alkalommal a Szigetvárt járt kül­döttség, a közelmúlt időkben végzett erődítési munkálatok ellenéne, távolról seim volt megelé­gedve a vár állapotával. Ami ennél is több: a vár szerkezetéit, felépítésének módját teljesség­gel] korszerűtlemnek találták, amelynek fenntar­tása esetén a vár könnyen áldozatául eshet a török bármikor várható, erősebb ostromainak. így került Szigetvár is a Haditanács 1556— 1570. év között kialakult várépítési programjá­ba, amelynek lebonyolításához a külföldi, fő­ként olasz mérnökök, tervezők és munkaveze­tők seregét alkalmazták, s amelynek miegvaló­37 Németh Béla im. 131 о.

Next

/
Thumbnails
Contents