Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

SZIGETVÁR ERŐSSÉG-RENDSZERE 225 (A4 = B5), a negyedik (A6 = В8) délen állt, az ezt megelőzően ^említett harmadik {A3 = B4) fekvését nem jelöli meg a leltár, de a többiek adatálból és a helyszínből következtetve, északnyugat felé nézhetett. Természetesen az égtájakat nam lehet iránytűpomtasságúmak verarm. Eziekinek a bástyáknak ílyimódon való elrendezése egymagában is kizárja, hogy azok a külső várnak lettek volna tartozékai, amint ezt Németh Bélánál találjuk. Ez esetben egyesek a külső vár azonos tájolású bástyáinak helyét fednék, maisokkal pedig, mint Németh Béla, nem tudnánk mit kezdeni. Ilyen helyzet mellett a középső vár négy bástyája, az általuk közrefogott belső tér, azaz várudvar, az ennek térségében állott belső várral igazában egybeforrt. Egymástól való megkülönböztetésük azonban mindkettő kialakulására, s egymáshoz való viszonyukra vet világot. A várszerkezetnek ez a két tagja tehát önmagában önálló kis erősség, ahol feledésbe megy a történeti kialakulás, a »középső vár« elnevezés, fedi ezt is, önmagába olvasztja a »belső vár« megjelölés, most már csak a külső várral való kapcsolatában. A leltár taglalása közben azonban, természetesen., megmaradunk annak elkülönítő szóhasználatánál. A belső-külső váregyüttes tehát nem lehetett másutt, mint a mai északnyugati bástyaudvar s előterének térségében, a külső vár szoros szomszédságában. így érthetjük meg azt is, hogy keleti, délkeleti irányban bástyája nem volt, a külső vár felé, amelytől a már említett, széles vizesárok választotta el. Ide nyílott a porta mediae arcis (A5—B6—D6), amely fölött nehéz fegyvereket tartottak, a külső vár felől való őrzésére, s a kapu előtt a vizesárkot átívelő híd oltalmára. A kapu tehát őrtoronyba volt beépítve. Kitűnik a leltárból az is, hogy a nagytorony, azaz a középkori kerek torony három emeletének második és harmadik szintje, s fölöttük a tetőtér is védelmi berendezéssel volt ellátva. A tetőzetnek tehát aligha lehetett »gömbölyű« lezárásia, amint ezt Némeltíh Béla állítja.

33 Ugyanígy puszta elképzelés az is, hogy a torony 9,3 m átmérőjű, s emeleíenkiint 9 m, összesen tehát 27 m magas volt, s még ezen nyugodott a gömbölyű tetőzés. Más helyen ugyan azt mondja Németh Béla, hogy a toronynak nem volt teteje.

34 A leltár szerint az abban feltüntetett mindkét sétáló a középső várban, az egyik a kőből épített bástya mellett, a másik a kapu és a déli bástya között volt felépítve, figyelő őrhelyként, néhány kisebb szakállas ágyúval felszerelve. A lövedékek és a lőpor jelentős részét a csak erre a célra szolgáló lőpor-raktárban (C4 = Dl) őrizték, egy kisebb fegyver-raktárban (D4) kisebb mennyiségű, vegyes hadászért tartottak. Kisebb mennyiségű ágyúgolyó volt felhalmozva a várkapitány-házban is (C5). Jelentős szerepet játszott a raktározásiban, de még inkább az 1566. évi ostrom történetében a domus testudinea néven (D2) említett épület. Ezt hol »pajzsháznak«, hol »páncélos háznak« nievezi Németh Béla,

35 mondván, hogy a »belső vár előtt« állott. A nagy ostrom végső óráiban ennek felrobbantása siettette a tragédia befejezését. Mindkét elnevezés téves. A domius testudinea nem fegyverzetről elnevezett ház, vagy tereim volt, hanem egyszerűen egy téglából, kőből xakott, boltozott épület. Németh Bélát a testudinea szó kettős jelentése tévesztette meg. Mindezek az épületek a középső várban voltak. Ennek ismeretében láthatjuk magunk előtt tisztábban azt a helyzetet is, hogy a doimus testudinea •— Istvánffy szerint — a »belső vár előtt« állott. Közelebbről nem tettünk még említést a külső várról. E tekintetben vitathatatlan s egyöntetű az a megállapítás, hogy ennek térben legnagyobb része a mai nagy várnégyszög volt, a hozzátartozó bástyákkal. A bástyák száma és holfekvése tekintetében azonban más a helyzet. A legmesszebbmenő álláspont itt is Németh Béláé, aki, mint említettük, az 1553. évi leltárból — a két elnézetten kívül — 6 bástyát olvas ki a külső vár sarkain és oldalai mellett. Ezek közt, a mai északnyugati nagy bástya helyére, a leltár kőbástyáját teszi, mint amely egyedül képezte volna itt az egész várszerkezet lezárását. A leltár világosan 4 bástyát sorol fel. Ezek közül vitathatatlan a Görösgal község ós vára felé eső, azaz a mai délnyugati helyét fedő bástya fekvése, ahol egyébként a leltározók munkájukat befejezték. А В jegyzék ezt a nyugat felé eső mondja. (A10 = В16) Ide — az óramutató járásával egyezően — nyilván a szomszédos sarokbástyától (A9 = B15) érkeztek a leltározók. Ez utóbbi fekvése azonos a mai délkeleti bástya helyével. A leltározás irányvonalát tekintve, nem lehet vitás, hogy az A jegyzék kelet felé eső bástyája nem más, mint а В jegyzék kert melletti bástyája, (A7 = Bll) éspedig a mai északkeleti bástya helyén. Ezt Németh Béla, tévesen, a mai délkeleti, azaz a szegletbástya helyével azonosítja, mondván, hogy a közelében kert volt, s 33 Uo. 47. o. 34 Uo. 131. o. 35 Uo. 117., 131., stb. o.