Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

218 PAPP LÁSZLÓ lőszerraktárként, egy negyediket (H) török élelmiszerraktárként jelöl Anguissola felvétele. Az ásatások valamennyinek maradványát nap­világra hozták. A téglala'palapú lőszerraktár­épületek egyikét, amelyet IV. Mohamed pa­rancsária létesítettek, s amely a nyugati pa­lánkfalhoz illeszkedik, már említettük. A nagy várudvar közepe táján feltünteti a térkép Szuflejimán dzisámiját (F, Türkische Masche), eininek előterében pedig egy helyet je­lez <(R: »Ortlh, wo die Türeken dais pulver vergraben halben«). Ezen a helyen a felszabadí­tó katonaság nyilvánvalóan nagy turkálást végzett, majd téglaégető kemencét épített, amelynek maradványát az 1959. évi ásatás fel­tárta. 15 A várudvar közepe 'táján látható kis kör a vár kútját jelzi, amelyet a közelebb múlt évek­ben tömtek be a kaziamatáhelyiiségek akkori használói. E kútról EvHia Gseiebi azt írja, hogy »vize olyan, mint az életvíz«. A délkeleti bástya nyugati sarka előtt kiugró, négyszögletes, lőrésekkel ellátott építmény, (bástya?) a kapubejárat közvetlenebb védelmét szolgálhatta. Anguissola térképén a vár deli oldala mellett elterülő mocsáron át a kaputól a város (»die Statt«) északi kapujához mintegy 90 bécsi öl hosszúságú híd vezet. Köziapetáján kis épület (torony) helyét tüntették fel. E téglálíapalaprajzú Óvárost, amelyet Evlia Cselebi váltakozva »/cözép-ixíros^-nak és »kö­zépső vár«-nlak nevez, a térkép bizonysága sze­rint a visszafoglalás idején, nyugati, déli és ke­leti oldalán szintén palánkfai szegélyezte. Az északi oldalt a mocsár védte. Evlia Cselebi csak a két hosszabbik oldal mellett húzódó falról be­szél, melynek vastagsága szerinte 50 rőf, míg a vár kerülete 1500 lépés. A délkeleti, délnyugati és északkeleti sarkokon egy-egy kisebb méretű, üres, kerek bástya áill, amelyekről Evlia Cse­leibi merni beszél, nyilván feledékenységből. A térkép — a várihoz vezető kapuval együtt — mégy kaput tüntet fel: a keleti »EüntfMreben Thor«-t, a déli »Sicklos Tíhoir«-t, a nyugati »Ba­bolstíh oder Caniseher Tho!r«-t. A kapuk helye fölött kis épületek, nyilván tornyok jelzése lát­ható. Az Óváros térképe feltünteti még, egyebek közt, a város közepém., Ali pasa dzsámiját, a Pécsi kapu előtt a mai ferencesteimplom helyén volt dzsámit, a basa házát (K), a várba ve­zető utca felső végén a török fürdőt (L), amely­nek épületét élelemraktárnak céljára fordította a császári katonaság. Anguissola a térképen feljegyezte, hogy a vá­rosban »még« 200-nál több ház áll. Evlia Cse­lebi szerint, 25 évvel koraibban, 470 volt az »alacsonyahb-miagäsalbb, kert nélküli, szűk fa­házak« száma, amelyek némelyike cseréppel, némelyike fazsindellyel volt fedve. A térkép jól érzékelteti, hogy a várat teljes egészében, az Óvárost ósziaki és nyugati oldala­iról mocsár vette körül, imíg a város másik két oldalát az Almás víziével táplált, széles árok sze­gélyezte. A váirois északkeleti bástyájától kelet­re feltünteti azit a gátat (N), amelynél a nagy mocsárban szétterült folyóvíz az árokba ömlik. A várostól nyugatra pedig látható a Kanizsai kaputól nyugatra vezető utat is hátán vivő szé­les gát, amelynek oly nagy szerepe volt a vár ostr oimainál. Az Óváros helyszínrajzának keleti és déli szé­lén- túl ez a felírás fut végig: »Die ganz abgeb­rändte Vor-Statt«. Figyelemre méltó ez a felírás, mert — újabb dokumentumok esetleges előkerültéiig — egye­dül ez az adat nyújt felvilágosítást a hódoltság­kori »előváros«, amint Evlia Cselebi nevezi: »külváros« fekvéséről, amelyet a török világjá­ró utazó még leírt. Elbeszélése szerint Szihráb Mohamed pasa e külváros köré »erős, töméses palánkerődítményt készíttetett s -mély árkot ásatott, melynek földjét a vár palánkfalába tö­mette«, amelyen lovasok is járhattak. »Hét he­lyen bástyája, szöglete, s itt-ott ágyuja van.« »iKét kapuja közül a Pécsi kapu a kelleti, a Kop­pan kapu a nyugati oldalon nyílik, előttük fa­híddal. A Város kerületét Evlia Cselebi 4000 lé­pés hosszúságúnak mondja, a »Rikíe folyó«-tól táplált, mély árokkal. Szerinte 1100 vörös cse­réptetejű és néhány deszkazsindelyes, alacso­nyabb, magasabb, szép ház állott, ottjártakor, a külvárosiban — amely számot szintén túlzott­nak kell mondanunk, — ezekhez kertek és tá­gas udviarok tartoztak. Tudjuk, hogy a jól megerősített Óvárosban a török elöljárók és katonaság laktak, család jaik­kial, imíg a »külváros« vegyes lakosságú volt. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a vissza­foglaláskor felégetett külvárost, megfelelő ada­tok hiámyábam, helyileg sem lehet azonosnak venni azzal az ÜjuárosHsal, amelyet az 1556. évi, Horváth Máirk4Béle ostromot követően »alapították« a közeli-Mivoli környék szegény­sorsú menekültjei. Ez utóbbinak helyét 'a köz­tudat is az Óváros közvetlen déli szomszédsá­gában ismeri, szemben Németh Bélával, aki — amint erre 'még visszatérünk — a Zrínyi-kori Üjvárast az Óvárostól keletre s nem közvetlen szomszédságában fekvőnek állítja. 16 A hódoltsági külváros fekvésére vonatkozó, pontosabb topográfiái adatok hiányában, ter­mészetesen, annak kiterjedését sem tudjuk meg­15 Kováts Valéria im. Németh Béla im. 228. о.

Next

/
Thumbnails
Contents