Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

A KÓLÉSZÓ 197 26. kép. Szigony. 25. kép. Tapogató kas. a szigony közvetlen beleszúrható, sokszor két, •három méterről kell belehajítaná. A szigonyt úgy kell tartam, hogy az ágai vonala haránt érjék a halat, így nagyobb a találat valószínűsége meszszebbrol is. Legbiztosabb a szigonyozás, ha a hal közel van a víz színéhez. Egészen sekély víz bajos lenne utánaimenni megkeresni, tehát madzagot köt a nyél végére, kezéhez erősíti, így az eldobott szigonyt ennél fogva visszahúzhatja. A szigonyt kovácsok szokták készíteni. Kólészónk ezeket úgy örökölte, nem tudja ki is készítette azokat. Ma már nem csinálják. A szögönyözés-Kiek két alkalmas időpontja van: kora tavasz, szinte még tél utója, amikor a csuka ivik, és késő nyár, a ződrohadás (ziö'ldrothadás) ideje. A csuka enyhe tél végén már február utolján ivik. '(Innét: Mátyás-napi csuka.) Sokszor a szotyé (zajló jégdarabok, -táblák) között is. Ilyenkor az egyébként nagyon fürge ragadozó teljes figyelmét a fajifenintartási ténykedés köti le, nem elég óvatos. A csomóban gomolygó —• hentörgö — halakat aránylag könnyű megszigonyozind. Reggel 8, 9 óra közlött és esteszinben (alkonyatkor) van ennek a legmegfelelőbb időszaka. Zöldrothadás : M y ári áradáskor a víz elborít egyes területeklet. Az áradással mindig kerülnek oda halak is. Az elárasztott fű a nyári melegben rothadásnak indul az állott víziben: bűzlik. A hal ilyenkor az oxágiénhiányos vízben aléltan pipál, könnyű szigonyvégre kapni. Az eredményes szigonyozás jó szemm'el való becslést, célzó képességet, gyakorlott mozdulatokat követel meg. Nem mindig jön a hal olyan kézre, illetve közelíthető mag úgy, hogy 27. kép. Kólószónk szigomyozik.