Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

156 DÖMÖTÖR SÁNDOR fogta fel, — de (bízott az új születésében«, a nép életerejében. 12 Berze Nagy a nehézségek ellenére is fáradha­tatlanul gyűjtött, nevelt, agitált a nagy mű, a baranyai néphagyotoányok korpuszának, gyűj­teményének létrejötte és sikere érdekében. Az akadályok ellenére is szorgalmasan dolgozott és így érte ed, hogy már 1938-ban lényegiében együtt volt a későbbiek során Sajtó alá kerülő anyag. A megye ehhez az óriási méretű gyűjtő­munkáihoz semmiféle anyagi támogatást nem adott, csupán a íkász iművet adta kii. Azonban ez akkor is nagyon nagy szó volt, — különösen alkkor! i(Még talán ma is az.) Berze Nagy János »Baranyai magyar népha­gyományok« című, 3 kötetes, 1840 oldal terje­delmű műve 1940 végéin jelent meig. A »Dunán­túl« című pécsi napilap 1940 december 25-én egész oldalas tartalmi ismertetésben ad hírt ró­la óriási betűkkel: »Milyen a bar anyai magyar? Három kötetben gyűjtötte össze dr. Berze Nagy János Baranya népi bJagyo>mányait — Hat év munkája az egyedülálló gyűjtemény.« 13 Megje­lenése idején öunda iBéla véleménye szerint »legnagyobb nléphagyoimáiny-gyűjtemiényüink ... nemosiak anyagfcözlés, hanem eredményekben gazdag értékellése is a bemutatott anyagnak.« 14 Szendrey Zsigmond is kiemeli, hogy »ímesefé­léinek közlésmódja igazán mintaszerű, típus­megállapításai és jegyzetei bizonyítékok rá, hogy ma ő a ímesekutatás egyedüli 'magyar mes­tere.« 10 Gundia Béla igen elismerő és tartalmas recenziójáblain azt is megállapította, hogy »kü­lönösen szép eredményék bontakoznak ki előt­tünk akkor, ha a baranyai néphagyományok déleuirópai folklór-kapcsolatát 'keressük.« Ber­ze Nagy János monumentális hagyoimámy-gyűj­teiményére »büszke lehet Baranya megye kö­zönsége, s a iMaigylar iNóprajzi Társaság is, amely őt gyűjteményének tmegljelenése után azonnal tiszteleti tagjának választotta. 16 Amikor a tekintélyt keltő imű megjelent, Mó­ricz Zsigmond a (hozzá (tiszteletpéldányt küldő szerzőnek azt írta: »Kedves Barátom, kapván Baranyai Néphagyományaidlat — sietek gratu­lálni, hogy életed főműve ilyén szép kiadásban .megjelent... Alig várom, hogy hazavigyem Leányfaluba, s már ima éjjel ezzel akarom de­lectálni magam ...« — »Aligha puszta udva­riassági gesztus lejthetett ez a levél Móricztól« 12 BEV. XXV. p. 13 DUNÁNTÚL 1940. december 25. (XXX. évf. 294. isz. 4. p.) « SORSUNK (Pécs) I (1941), 283—287. p. 15 ETHN. LU (1941), 74—75. p. 16 Vö. Berze Nagy: Égigérő fa. 2. Mad. 330. p. — írja Tüskés Tibor, a levél ismertetője. 17 •— »Meglátta Berzle Nagy művének távolabbi je­lentőségét, a népi kultúra megmentéséért végzett munka értelmét és értékét«, bár Berze Nagy — mlint láttuk — csupán a pusztulás ténye el­len szállt szembe gyönyörű (gyűjteményével. Az »Énekszó« névtelen kritikusa a íbaranyai »mentési« módszeriben követendő módszert lát néphagyományaink megmentésére, így ír: »A néphagyományok összegyűjtésének vállalá­sával Baranya megye példát mutatott az egész ország előtt. Kívánatos volna, hogy más (me­gyékben is néprajzilag művelt férfiú kerüljön a itainiítóság élére. Egy etnográfiailag képzett ve­zető tanfelügyelő néhány év alatt kinevelhet .magamak a falusi tanítóik közül olyan gárdát, amellyel hozzáfoghat a megye népi hagyomá­nyainak szakszerű összegyűjtéséhez .. .« 18 Egy imáisik recenzor, Harza László szerint Berze Nagy óriási baranyai gyűjteményéivel »Bara­nya tanítósága megtette azt a lépést, amit mindnyáj umknak meg kel tennünk a nép fe­lé,.. A tanítóság akarva-nemakarva kényszerül a hagyományok gyűjtése köziben belepillantani a népi kultúráiba, kénytelen saját munkája ter­mészetéről folyóan ihagyománygyűjtést végez­10 Ш . . •« A becses folklorisztikai gyűjteménynek nem­csak művelődéspolitikai jelentősége sokatmon­dó, hanem tudományos értéke is. Tanulsága még ma is felmérhetetlen számunkra, bár so­kan emeltek különféle kifogásokat ellene. A megjelenése óta eltelt huszonöt esztendő alatta magyar néprajzi szakirodalom egyik legtöbbet idézett és használt forrásműve lett. Sokoldalú­sága miatt használatára kényszerül mind a ze­nefofliklorista, 'mint a szöveglfolklorista egyaránt. Ahányszor kezébe veszi kedvesen tömzsi köte­teit az elméleti kutató, mindig eszébe jut, hogy miért nincs a többi 18 megyének is ilyen je­lentős és alapos népi hagyomány-gyűjteménye, ilyen gazdag népi-szellemi kincstára? Mennyi­vel könnyebben lehetne véleményt alkotná sok ima még homályos tudományos probléma meg­oldása terén! Miért nem követték a magyar megyék, a magyar tájak Baranya megye veze­tő tanfelügyelőjének heroikus • munkáját a ha­gyománygyűjtés terén? ... És imáért nem köve­tik most, napjainkban az eredményekre vezető példát, amikor rendelkezésre áll a képzett nép­rajzi gyűjtők folyton növekvő hadserege, a mú­zeurríbarátck és a honismereti mozgalom tu­17 Tüskés Tibor: Berze Nagy János. NÉPMÜVE­LÉS VII. (I960), 5. sz. 28. p. Vö. Kolta Ferenc : Mó­ricz Zsigmond levele Berze Nagy Jánosihoz. JE­LENKOR 1958. II. sz. 18 Név nélküli isimertetés: ÉNEKSZÓ 1940. dec— 1941. jan. VIII. évf. 3. sz. 812. p. 39 MAGYAR ÜT X (1941) 25. sz. 6. p. (július 10.)

Next

/
Thumbnails
Contents