Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

154 DÖMÖTÖR SÁNDOR A »-Baranyai magyar néphagyományok« néprajza szakirodalmunk egyik legtöbbet idézett könyve, ami azt mutatja, hogy megjelenése óta értéke nem csökkent, hanem állandóan növekszik. Ha Berze Nagy János a néprajz terén .semmi mást nem alkotott volna, ezzel a könyvvel is halhatatlanná tette volna nevét, <— legalább is addig, míg magyar néprajzzal foglalkozik valaki e földön. Munkája olyan időkben született, amikor a magyar néppel való foglalkozás az úri osztály előtt szégyenletes dolog volt, mert az ország elmaradottságára mutatott reá. Berze Nagy puritán egyénisége váltotta ki Baranya megye egykori vezetőiben azt a dicséretreméltó elhatározást, hogy a pusztuló .magyar néphagyolmányokat »megmentik« az utókor számára. Berze Nagy tápinitíatát dicséri, hogy ennek a nientőimunkának nem hangsúly ózták nacionalista vonásait, a pángermán és a pánszláv inacioinializimus által felkeltett veszély elleni védelemre való berendezkedés fontos mozzanatát. Inkább az urbanizálódás vélt veszélyével, a polgári fennhéjázással hadakoztak a megye ivezetői is. Baranya ímegye közönségének 1933 szeptember '5-én tartott rendes közgyűlésében Fischer Béla alispán azt javasolta, hogy a megye .magyarsága szellemi néprajzának pusztuló-vesző, de imég föllelhető emlékeit adják ki könyvalákban. A lelkesen fogadott javaslat alapján a közgyűlés Berze Nagy János tanfelügyelőt bízta meg a szükséges szervezési teendőik elvégzésével. Berze Nagy rövidesen nyomtatott tájékoztatót adott ki, amelyben pontosan megjelölte, hoigyar/*és mit kell összegyűjtenie annak, aki erre az áldozatos hagyciniánymentő munkára vállalkozik.

7 A gondosan összeállított füzetét, amelynek teljes cíime »-Tájékoztató Baranya vármegye (magyar népe szájhagyományainiak és szokásainak gyűjtéséhez. Kiadta Baranya vármegye közönsége, iPécs 1933«, megküldte ímámdazokinak, — főként a pedagógusoknak, — akikről felteheitte, hogy ezt a szép és nagy vállalkozást személyes közreműködésükkel tudják ísegítenli és ő maga is megkezdte az intenzív gyűjtőmunkát. A néprajzi gyűjtőmunka, a nép kallódó szellemi kincseinek »mentése« tehát hivatalosan fémjelezve is megindult Barianya megye területén a Hontihy-korszeklban, a vészesen közeledő háború előszeleinek eltakarására. Népbarát 7 BARANYAI MAGYAR NÉPHAGYOMÁNYOK. Gyűjtötte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Berze Nagy János ár. Kiadja Baranya vármegye közönsége. Pécs 1940, I. kötet: VII. p. (A bevezetés oldalszámozása római számokkal történt.) Bibliográfiai adatokat éis recenzióikat ld. Berze Nagy János: Égigérő fa. 2. feted. 330. p. Vö. DUNÁNTÚL с napilap 1933. mov. 10. (XXIII. évf. 255. ez. 5. p.) mozgalomnak (mutatkozott, de nem mentette jnmeg a magyar népet semmitől; a néphagyoimányck rnentésével nem segített seimmit a nép sanylarú sorsán, legfeljebb levezette azoknak a keveseknek a féltésiát, akik képesek lettek 'volna a 'tömegeket ás megmozgatni. Berze Nagy is a. hatalmas (munkáiba temetkezett. Az egykori újságírók szerint, akik ímeg-meglátogatták Berze Nagyot hivatalában, »zakatoló írógépek, kibejáró emberek, a munka .megszokott ritmusa lüktet a kis szobában, ahol Berze Nagy János intézi a tanfelügyelőség ügyeit, s ahonnan van .mégis ideje a néprajzi gyűjtés vezetésére.«

8 (Berze Nagy hivatali helyiségeinek elhelyezése, berendezése szegényes volt, méltatlan ahhoz az álláshoz, amit hetöltött. Ö azonban a saját egyéni előnyeiért nem tudott soha harcos ember' lenni.) Berze Nagy ekkor megemlítette a barianyai skansem tervét is, »amely svéd imintára fialuként rendezett állandó kiállítás lenne, ahol összegyűjtenék a lokális érdefcességű és népi kincsekéit. Egyelőre nép rajzi szobát rendezünk be a népművészet jellegzetes tárgyaiból ...« — mondotta. A »falumúzeumok« (honismereti gyűjtemények) képe már ekkor ott rezgett a pusztuló eimlékanyag megmentése, »gyűjtése« iránti lelkesedéstől fűtött /baranyai levegőben. Erinek a lelkesedésnek fáradhatatlan »fűtője« volt Berze Nagy János. Nélküle nem történt volna semmi a néphagyományok »mentése« terén. Berze Nagy 'beismerése szerint is kezdetben a nagyszerű gyűjtíőimozgalom munkája vontatottan indult .meg; nem sok sikerrel kecsegtetett a divatos szellemi áramlatoktól is támogatott munka. Ezért kezdett 1934-ben maga is alaposabban gyűjteni, de főként azért, mert hihetetlennek találta azokat a bejelentéseket, hogy leglelkesebb gyűjtői sem találnak elég feljegyzésre méltó anyagot. A helyszmen maga is tapasztalhatta, hogy valóban voltak olyan baranyai falvak, ahonnan 1—2 napi fáradozás, 10—12 egyén meghallgatása után is üres kézzel kellett távoznia. Nem szívesen álltak akkoriban szóba a falusiak a nadrágos emberrel még akkor sem, ha általuk jólismert jóember kíséretében kereste fel otthonaikat. Nem volt kedve az embereknek 'beszélni arról, mi volt, hogy volt. Örültek, ha nem zavarta őket senki, annyi mindennel zaklatták őket: »Idefizetni, odafizetni, imindig csak fizetni!« — mondo^gatták keserűen. Másrészt Berze Nagy megfigyelései szerint egyes helyeken a falusi nép problémáitól távólálló iskola, mozi, rádió, színház, sajtó, könyWk romboló hatása oly erős 8 DUNÁNTÚL 1934. január 28. (XXIV. évf. 22. sz. 2. p.)