Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A MISINA- ÉS TUBESTETÖN GEBHARDT ANTAL Néhány évtizeddel ezelőtt a Misina- és Tubestető csendjét a madárdalon kívül egyéb hang még alig zavarta. Nagyon kevés turista járt erre, mert egész napra terjedő kirándulásra kellett magát rászánnia annak, aki a tetőkről nyíló kilátásban gyönyörködni akart. A terep eléréséhez és bejárásához hozzávetőleg annyi időt kellett számításba vennie, mint mostanában a Jakabhegy megmászására, természetesen figyelmen kívül hagyva azt a könnyítést, hogy a kiránduló az utóbbi hegyet napjainkban Magyarürögig autóbusszal közelítheti meg. A Misina déli lejtőjén épült műutak még gondolatban se születtek meg, a kényelmes sétautaknak pedig nyomuk se volt. Ma már használaton kívül helyezett és lassan feledésbe menő útcsapások („Krumplivölgy", „Cingolány-út" stb.) vezettek a tetőkre, ahol a vándor fáradt idegeit a változatos természet néma csendje nyugtatta meg. Abban az időben az alig 40 000 lakost számláló városban még kevés természetjáró élt és hetek múltak el anélkül, hogy bárki is elindult volna „a nagy és fárasztó útra". Csak amikor a „Kardos-út" szerpentinje elkészült és a „Kardos-úti menedékház" (ma vadászlak) felépült, szaporodott meg a Misina — és Tubes látogatóinak száma, de ezek is szórványosan, inkább csak munkaszüneti napokon járták be a Középsővagy Pécsi-Mecsek magasabb terepeit. Eddig az időpontig a hegytetők növényzete és állatvilága zavartalanul élt, mert az emberi beavatkozás alig járt hátrányos következményekkel, A természet háztartásában az egyensúly akkor kezdett megbomlani, amikor a műutak elkészülése után az autóbuszforgalom a dömörkapui menedékházig megindult, a Misina déli lejtőjén a „Mecsek-szálló", a tetőn pedig a Kiss József kilátó felépült s ezzel egyidejűleg a látogatók számának fokozása érdekében a város és megye idegenforgalmi hivatalai a fejlesztés munkájába ugyancsak bekapcsolódtak. Különösen állt ez az utolsó évtizedre, melynek tartama alatt a város lakossága ugrásszerűen, jóval 100 000 fölé emelkedett, az idegenforgalom pedig — különösen a nyári hónapokban —, városunk és természeti szépségekben bővelkedő környékének megtekintésére a látogatókat tízezres tömegekben ontotta. Ennek a fokozott forgalomnak káros befolyása az állat- és növényvilág életére már kétségtelenül megállapítható volt. A Misináról a Tubestetőre jól kiépített út („Misina-Tubesgerinc") vezet, melyről a ritkás karsztbokor erdőből lépten-nyomon a legszebb kilátás nyílik a városra. Annak ellenére, hogy a szóbanlevő terepet illetékes hatóságok hivatalosan parkerdőnek és mint ilyent védett területnek nyilvánították, mindennapos esetté vált, hogy a kirándulók az utakról letérve, a bokrok és sziklák által övezett, kora tavasztól késő őszig vadvirággal hímes pázsitokra telepedtek. Ez a múló jelenség még nem okozott volna pótolhatatlan kárt, mert a növények és állatok mindaddig, amíg létfeltételeikben nem támadják meg, veszteségüket rövid időn belül pótolják. A természet egyensúlyában a végzetes fordulat 1959. év nyarán következett be, amikor műút épült és rendszeres autóbuszforgalom nyilt meg a Misinatetőre. Esztelen elfogultság volna azért sopánkodni, mert a kiránduló 20 perc alatt éri el azt a terepet, melyet korábban csak nagy időveszteség árán, jelentékeny fáradsággal közelíthetett meg. Ellenkezőleg a környék és az ország turista társadalmának régi óhaja teljesülit, amikor tetemes anyagi áldozattal a mecseki közlekedés nagyarányú fejlesztése révén lehetővé vált, hogy a hegység legszebb kiránduló helyei jelentékenyen közelebb kerüljenek a városhoz. Ez az örvendetes fejlődés azonban semmit sem változtat azon a kedvezőtlen viszszahatáson, amely a hegytetők vegetatív életében hamarosan jelentkezett. A gépkocsi járatnak a Misinatetőig engedélyezett meghoszszabbítása rendkívül örvendetes volt a turisták kényelme és az idegenforgalom rohamos emelkedése szempontjából, de nagyarányú pusztulást idézett elő az élővilág összetételében. Nem lehet kétséges, hogy ilyen viszonyok között a kényesebb környezetigényű -— tehát a terepre legjellemzőbb és legritkább — nővé-