Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Múzeológia - Mándoki, L.: Néprajzi múzeuológiánk és a központi nyilvántartás
NÉPRAJZI MÜZEOLÓGIÁNít 37i aíatt baloldalon betűrend szerint, jobboldalt pedig sorszám szerint soroltuk fel a 416 községet. E térkép szövegezése tehát nemcsak a visszakeresésre, hanem az adatok felrakására is alkalmas, ugyanis a községnevek ABC rendszerű felsorolásánál (az egyes betűcsoportokat a jobb kezelhetőség érdekében halbfett szedés és kis köz választja el) minden községnév után megtaláljuk a térképen néki megfelelő számjegyet is. E munkatérképek különféle jelenségek szemléltetésére is alkalmasak, többek között a Baranya megyei Regionális Néprajzi Atlasz előmunkálatainál is ezeket használjuk. 12 Osztályunk további térképeket is készített (mind műnyomó papíron): a Kárpátmedence Bukovinával és Moldvával bővített vázlatos vízrajza kicsiben 13 és nagyban 14 — ezek a térképek, különösen a második, a központi nyilvántartás számára is használhatók, éppen úgy, mint az a Mercator-projekciójú világtérkép, amelynek szakmánk követelményeinek megfelelően az űjvilág keleten szerepel. 15 Ezen szélesebb körben is használható térképek kliséi a pécsi JPM Néprajzi Osztályán találhatók, újabb levonatok készítéséhez bárkinek szívesen rendelkezésére bocsátjuk. Tárgynyilvántartásunk és munkatérképeink ismertetése után vissza kell térnünk a központi nyilvántartás problémáira, hasznára és feladataira, amelyek egyébként szorosan összefonódnak. A nyilvántartás lényegében csak a kartonok besorolásából, a földrajzi utalók elkészítéséből és besorolásából, továbbá az adatok térképezéséből állana, mindössze egy tisztviselő és egy adminisztrátor munkáját igényli, tehát lényegében azt a személyzetet, amelyet (legalábbis elvben) eddig is biztosított számára a Néprajzi Múzeum. A tisztviselőnek mindenképpen a lehető legsokoldalúbb muzeológusnak kell lennie, hogy a központi nyilvántartás 12 A Baranya megyei Regionális Néprajzi Atlaszról először Mándoki László adott hírt — Művelődési Tájékoztató 1961. december, p. 97. — a tervek azóta sokban módosultak (1964. október 13-án Barabás Jenő vezetésével ankét foglalkozott a végleges tervek kialakításával a Hatvanéves Janus Pannonius Múzeum Tudományos Ülésszaka keretében). 13 E térkép mérete: 29,8x21,2 mm (A/4) — 1000 példányban készült. Levonatát lásd 4. képünkön. 14 E térkép mérete: 50x34 cm (B/3) — 1000' példányban készült. 15 E térkép mérete: 60x42 cm (A/2) — 500 példányban készült. egyben a közgyűjtemények fejlődésének állandó kontrollálását is biztosíthassa: ez tükrözné a gyűjtések ütemezését, szakmai és földrajzi arányainak helyességét, a nyilvántartás időben történő elvégzését, 16 hű képet adna ennek minőségéről is, ugyanis leíró kartonjaink a, jótól (tökéletesről ugyanis sosem beszélhetünk) az elfogadhatatlanig igen széles skálát mutatnak. Éppen ezek az utóbb felsorolt tényezők teszik még sürgetőbbé a központi nyilvántartás létesítésének igényét: más módon nem lehet koordinálni és ellenőrizni a tárgygyűjtést, amely egyre inkább kisiklik a központi irányítószerv, a Néprajzi Múzeum látóteréből. Nyilvántartásunk minőségi fejlesztése jónéhány segédkönyvet igényelne, 17 továbbá a leíró katalógusok sorát 18 és módszertani cikkeket is jócskán. Hogy csak egy példát említsünk, elengedhetetlenül szükséges lenne főleg a textíliák, kerámiák, díszített bőrruhák stb. színeinek meghatározásához egy egységes kulcsrendszer bevezetése: a Néprajzi Értesítőben color táblán közölni kellene egy részletes színskálát, s ebből a szükséges mennyiségű különlenyomatot kellene készíteni (kb. 1000 darabot) és a jövőben mindenféle néprajzi tárgy színeit az ezzel való összehasonlítással kellene megállapítani és a leíró kartonokon rögzíteni, esetleg csak sorszámával. Így elkerülhető lenne az, hogy amit az egyik kolléga téglavörösnek határoz meg, a másik narancsra javítsa, vagy okkerként jelölje meg (mert ez is előfordul!). Ezzel egyben megoldhatnánk például a fakulás okozta problémákat is: nem évülnek el a kartonok, ha a tárgy színei megváltoztak, mert a karton a leíráskori állapotot rögzíti természettudományos szabatossággal, s éppen ezért a fakulás foka is megállapítható lenne a későbbiekben. i6 Javasoljuk, hogy a régészeti adattár példájára a megszervezendő központi nyilvántartás számára minden múzeum a tárgyévet követő esztendő február havának 28. napjáig juttassa el a leíró kartonok másolatait (lehetőleg fényképpel; vagy a tárgyról készült rajz reprodukciójával ellátva), a Néprajzi Múzeum anyagát pedig a központi nyilvántartás juttassa el (szintén a jelzett időre) a területileg illetékes múzeumokhoz. 91 A Bátky Zsigmond szerkesztette kötet (Útmutató néprajzi múzeumok szervezéséhez —• Bp. 1906.) már elavult, értékeinek elismerésié ellenére is már régen újjal kellett volna pótolni! 18 Szerénytelenség nélküli mondhatjuk, hogy e téren a Néprajzi Múzeum mellett a pécsi JPM jár az élen. A nyers feldolgozást jelentő leíró katalógusok szükségességét (más szempontok alapján) az ún. „Eszköztörténeti Archívum — vitán" is többen hangsúlyozták. 24*