Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Gáldonyi, B.: Adalékok Baranya és Pécs felszabadításának történetéhez

BARANYA ÉS PÉCS FELSZABADÍTÁSA 315 szabadítása előtt a 3. Ukrán Front csapatai — még 1944. szeptember 28-án — megkezdték a Belgrád felszabadításáért folyó hadművele­teket. Csaknem egyhónapos harc és hadmoz­dulat után 1944. október 20-án szabadult fel a jugoszláv főváros. Csak ezután csoportosí­totta át erőit Tolbuhin marsall a magyar határ felé. A német hadvezetés úgy vélte, hogy a szov­jet csapatok a romániai gyors előrenyomulás­ban kimerültek és nem képesek hasonló ütem­ben folytatni a hadműveleteket. Ezért elhatá­rozták, hogy ellentámadással a Déli—Kárpá­tok vonaláig vetik vissza a szovjet csapatokat és itt „megmerevítik" a frontot. Ennek bizto­sítása, mintegy előkészítése képpen három védelmi vonalat alakítottak ki Magyarország területén. Felhasználták a természeti adott­ságokat, elsősorban a folyók alkotta akadá­lyokat, így az első védelmi vonalat a Tisza je­lentette a német hadvezetés számára. Máso­dik vonalként használták fel a Dunát. Még tervbe vették a harmadik védelmi vonal kiépí­tését is Érd—Velencei tó—Balaton—Barcs— Dráva vonalán. Budapest körül védelmi öve­zeteket építettek ki, elsősorban magyar mun­kaszolgálatosok segítségével. Ennek felsorolása annál is inkább fontos a jelenlegi tanulmány keretében, mivel a 3. Uk­rán Front csapatai a második és harmadik vé­delmi övezet szétzúzásában részt vettek, hi­szen Pécs és Baranya a két övezet közötti te­rületen volt. Érdemes megemlíteni, hogy a középső — a Bjelorussz Frontok alatt — a szovjet front dé­li részén foglalt helyet a négy Ukrán Front. Felül az l.-es, ezután a 4-es, majd a 2.-es és végül a 3. Ukrán Front, amelyik Baranyát és Pécset is felszabadította. Hazánk területén a 2., a 3., és a 4., Ukrán Front csapatai harcol­tak. Magyarország felszabadításának lehetősé­gét a 2. és 3. Ukrán Front csapatai Debrecen­nél és Temesvárnál alapozták meg azzal, hogy szétzúzták az ellenség jelentős erőit. így szi­lárd arcvonalat létesítettek Magyarország ke­leti részén, amely lehetőséget nyújtott meg­állás nélkül üldözni az ellenséget egészen Ber­linig. Éppen ezt támasztja alá a szovjet had­vezetés parancsa, amelyet a döntő jelentősé­gű debreceni csata után adott ki a 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokainak: „A támadást hadműveleti szünet nélkül folytatni kell." Ez azt jelentette, hogy a front csapatai „menet­ből" — 1944 október 29-től 1945 május 9-ig feltartóztathatatlanul — üldözték a fasiszta csapatokat, amelyek most már alig vállalkoz­tak nagyobb ellentámadásra, inkább csak he­lyi jelentőségű ellenlökésekkel próbálták men­teni, ami még menthető, elsősorban csapataik visszavonulását, a gyűrűbe szorult egységek kiszabadítását igyekeztek biztosítani. Ebben a hadműveleti időben igen fontos feladat hárult a 3. Ukrán Front csapataira. El­ső feladatuk volt a sikeres átkelés a Dunán, hídfő kialakítása a jobb-parton, majd pedig a 2. Ukrán Fronttal — összehangolt támadás­sal — biztosítsák Budapest teljes bekerítését és felszabadítását. Így mintegy Budapest fel­szabadításának kapuja lett Baranya és Pécs. mint amelyik a megerősített Margit vonal tö­vében van. Nemcsak a katonai, de a politikai helyzet is a szovjet hadműveleteket támogat­ta. A katonai helyzet lényegében eldőlt azzal, hogy a szovjet csapatok a Tiszán, széles fron­ton átkeltek és a német hadvezetés számára kiismerhetetlenné tették a főcsapás irányát. Hiszen a debreceni csata idején a déli hadse­reg egységei már a Duna partjánál álltak. A politikai helyzet viszont kapkodóvá tette a német katonai vezetőket. Horthy kiugrási manőverei, fegyverszüneti tárgyalásai, Dál­noky Miklós Béla hadserégparancsnok hatá­rozott intézkedései a szovjettel való megbé­kélés irányában, a nyilas hatalom-átvételi puccs, Szálasi halálra ítélt intézkedései meg­bontották az egységet és a német katonai ve­zetők már nem számíthattak a magyar kato­nákra, még akkor sem, ha utolsó csatlósuk volt a kormány. Bár a 2. Ukrán Front jelentős erőfölénnyel rendelkezett — gyalogság tekintetében két­szeresen, lövegek és aknavetők számában 4 —4,5-en, harckocsikban és rohamlövegekben 1.9-szeresen, repülőgépekben pedig 2.5-szere­sen múlta felül a szemben álló német egysé­geket — mégis szükség volt a 3. és a 4. Ukrán Front aktív támogatására. A 4. Ukrán Front hadseregei Csehszlovákiában nyomultak elő­re gyors ütemben, hogy ezzel is visszavonu­lásra kényszerítsék a Budapest körzetében védekező német egységeket. A 3. Ukrán Front a Duna jobb-partján üldözte tovább az ellen­séget. Az előretolt 75. lövészhadtest, amelyik az 57. hadsereg kötelékében harcolt nem várta be a Front főerőit, hanem menetből még no­vember 7.-én átkelt a Dunán és Apatinnál, majd pedig két nap múlva Batinánál két ki­sebb hídfőt képzett ki a folyó jobb-partján. Ez azért volt lehetséges, mivel itt viszonylag kisebb német erők helyezkedtek el a szovjet csapatokkal szemben. A hídfők egyesítése már sokkal nehezebb volt. Ezért szükségessé vált újabb szovjet egy­ségek harcbavetése. Így november 13-án be-

Next

/
Thumbnails
Contents