Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig

306 SZABÓ GYULA nem mindennapi elvtársat takar és hamarosan megismertettem őt sok akkori jó elvtársnővel, így Nehr Fülöpné, Stampfer Janka, Nánási Arankával. Csorba Mária annyira érthetően és kedvesen tudta megmagyarázni, hogy a nők is tudnak és akarnak küzdeni a kizsákmányolók ellen és mennyire fontos a saját szakcsoportunkon kívül egy külön női szakcsoportot is alakítani. Azután már hamarosan mindenki hozta magával a maga női ismerőseit, úgy hogy voltunk már 18—20-an. — Nehéz idők voltak különösen annak az emigránsnak, aki nem tudta megszerezni a mindennapi élelmet sem, viszont Mari néni sokat utazott, ment mindenhová megszervezni az asszonyokat és lányokat. Sokszor el is tűnt Pécsről és mikor már visszajött, tudtuk meg, hogy ismét átmerészkedett a határon különböző megbízatásokkal. — Már készültünk a női szervezet megalakulására, már a nap is ki volt tűzve a megalakuláshoz. Pritzné, ä szociáldemokrata párt tisztviselője lelki beállítottságánál fogva sem tűrhette, hogy egy jött-ment, erősen baloldali kommunista nő vezető legyen és megszervezze a nőcsoportot. El is gáncsolta, mert úgy határoztak, hogy a nőcsoport csak Pritzné vezetésével működhet .s hogy át kell adni az ideiglenes szobánkat Pritznének és egy Nasztazovics nevű nőtársnak. Doktor Ilonkánál

33 volt a kulcs, aki átadta nekem a kulcsot, hogy adjam át Pritznének, mi viszont nem adtuk át és csak egy hét múlva hozta Radó elvtárs a határozatot írásban, hogy önálló női csoportot nem engedélyeznek. Ha nem Pritznét, hanem Csorba Máriát akarjuk, hát inkább ne legyen semmi. Mi természetesen folytattuk saját szervezetünkben a munkát és összejöttünk, ha nem is ott, de másutt és máskor is. Közben Csorba Máriával mind kevesebbet találkoztam fent említett útjai miatt. Viszont jugoszláviai emigrációnk alkalmával ismét találkoztunk Belgrádban. Többször meglátogatott bennünket azon rövid idő alatt is, míg Belgxádban voltunk, és amikor elment és elbúcsúzott tőlünk, úgy éreztem, hozzám legközelebb álló barát és elvtárs hagyott volna bennünket el." A szerb katonai megszállás megszűnése után Csorba Mária előbb Jugoszláviába, majd Bécsbe emigrált. Innen illegálisan visszatér Budapestre, majd Szeged környékén szervezi az új kommunista sejteket. Ezt a szervezkedést azonban a rendőrség felgöngyölítette s Csorba Máriát is elfogták. Két és fél évi fegyházbüntetésének letöltése után 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol töretlen energiával folytatta most már nemzetközi téren is 33 17 éves if júmunkásnő, Doktor Sándor leánya. azt a munkát, amelyre egész életét ráállította. Az egykori zsellérleány igen jelentős agitációs irodalmi munkába kezdett. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Franciaországban megjelenő magyar munkáslapok állandó cikkírója. A magyar emigráció mindvégig igen megbecsülte a magyar nőmozgalom e kimagasló veteránját s születésnapjairól mindig nyilvános ünnepségek keretében emlékeztek meg. Különös figyelemmel kísérte a szovjet nők felemelkedésének útját. Barátságával tisztelte meg Lenin élettársa, Krupszkája asszony és Clara Zetkin is. JVtadarász Emiiné értesítése szerint a Nagy Honvédő Háború éveiben halt meg Tomszkban. (Egy eddig meg nem ellenőrzött kortársi értesítés szerint hamvait későbben a Kreml falában helyezték volna el.) Ha élne, most éppen 90 éves volna. E szerény megemlékezésen túl megérdemelné talán, ha a pécsi és baranyai dolgozó nők, akiknek mai és holnapi boldogabb életéért nemcsak a haza határain kívül és nem is csak Magyarországon, de itt, e város falai között, és a megye területén sok-sok faluban is oly jelentős, alapozó munkát végzett, — az elrepülő szavaknál maradandóbb formában is megörökítenénk harcos, példamutató egyéniségének emlékét.

34 Ezzel, úgy érezzük, akkor is tartozunk neki, ha a történelem által is igazolt tényként valljuk az ő rendkívüli életét megörökítő munkáspoéta szavaival: Ismeretlen, néma harcos, ismeretlen Csorba Marja: unokád az már a büszke teljesülés útját járja. Széles az út, nagyságos út fut a napos, szebb holnapba. Ezt az utat a te kezed, a te körmöd nyomdokolta . . . 34 Csorba Mária életrajzához felhasznált irodalom: Szegedi TSZK., 1922—B—2166. jelű iratcsomó. (Párttörténeti Intézet Archívuma.) — Kubitsch Imre archivum vezető levélbeli tájékoztatója. — Sarló és Kalapács, 1934. október 1., 17. sz. (Csorba Mária 60 éves.) — Csorba Mária: Negyven éve. (Visszaemlékezés az 1894. évi hódmezővásárhelyi földmunkás-zendülésre) Sarló és Kalapács, 1934. ápr. 15.) — Aranyosi Magda: Mari nénf. (Nők Lapja, 1954. szept. 15.) — G. Soós Katalin: Tíz év a szegedi kommunistia mozgalom történetéből. (Acta Universitatis Szegedimensis Sectio Hungarica. Történelem VI. Szeged, 1959, 5—6. p. — Madarász Emil: Legendák. (Szépirodalmi kiadó, 1957, 133—'171. p.) — Madarász Emiiné levele. (Budapest, 1963. fetor. 20.) — Madarász Emil: Megy a csendőr Csorba után. (Magyar pokol. Magvető, 1964., 166— 189. p.