Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig

A SZOCIALISTA NŐMOZGALOM 3Ô3 nem engedélyezte az ünnepély megtartását. Ehhez nincsen több szavunk. Ami azonban a klerikális „Dunántúl" és „Pécsi Űjlap"-ot illeti, erről többet beszélhe­tünk. Ez a két kitűnő papi újság azonos szö­vegű, hasábos cikkben írtak a betiltással kap­csolatosan, eszeveszetten tapsolva a rendőr­ség eljárásának. Cikkük a következő: „A pesti szociáldemokraták szócsöve, a Munkás, nagy hangon március 26-ának dél­utánjára a nagy vigadóban összejövetelt hir­detett. A háború alatt természetesen nem is kérhetik politikai jellegű népgyűlés engedé­lyezését, azért ártatlan Ünnepély címén akar­ták téves eszméiket terjeszteni. Bevettek a programba szavalatokat, sőt éneket is. (Ott, ahol a Dnyeszter vize zúg.) Az összejövetel állítólagos fénypontjaként azonban Buchinge : L. Szeréna beszédét ígérték be. (Ez a hölgy Buchinger Manó felesége.) Ezt az ártatlan ünnepélynek címzett össze­jövetelt azzal reklamirozta a Munkás, hogy a nők jogaiért most van legjobb alkalom síkra szállni, mert a nők el vannak nyomva, nincse­nek jogaik. Annyi igaz magyarral együtt a férfi elvtársak közül is sok a harctéren küzd és nemcsak feletti az itthon hangoztatott kó­tyagos elveket, de nagyon sok végleg ki is áb­rándult azokból. A fronton tehát nem lehet propagandát csinálni a szociáldemokrata esz­méknek. Ezért az itthon maradt asszonvok kö­zé kell hinteni a konkolyt, — gondolták. Hangoztatja továbbá a Munkás, hogy az ő táboruk az ellenséges államok asszonyait nem tekinti ellenségnek, mert ők nemzetköziek Hát hiszen természetes is, hogy csak a har­coló felek az ellenségek és a nem kombattán­sokkal szemben még a mi harcoló csaoataink sem viselkedtek soha ellenséges módon De az már mindenesetre különös, hosv a nemzet­köziségüket éppen most hangoztatiák. A ió öreg béke napjaiban hangoztatott frázisoknak meg csak hagyján volt a nemzetköziség. De hogv üres szó volt akkor is, mutatia az, hogy a háború szele az első percben elfúita. A világ­háború feloszlatta ezt a tábort, Színt kellett vallani mindenkinek, hova. melyik táborba tartozik. Nemzetközi elvekkel mennek talán a frontra harcos katonáink? Vagy ha a józan­eszű, felvilágosodott férfi nem lehet nemzet­közi, legyenek legalább a nők azok? Szóval a meghívóból kilátszott a lóláb. Ami­ért is Oberhammer Antal rendőrfőkapitány az ünnepélyt nem engedélyezte. A betiltás indító oka elsősorban az, hogy a reklamírozás politi­kai jellegű gyűlésnek tüntette fel az összejö­vetelt. Gyanúsnak látszott az egész program azért is, mert a Népszava több számában hir­dette, hogy Buchingerné ugyancsak vasárnap délután budapesti összejövetelen szólal föl. Végül csak azt jegyezzük meg, hogy a Nép­szava is csak a hét első napjaiban hirdette a vasárnapi nők napját, tegnapi és mai számá­ban azonban már elhallgatott, Űgy látszik. Boda Dezső budapesti rendőrkapitánynak is ugyanaz a felfogása, mint a pécsi rendőrség vezetőjének." Noha a következő háborús esztendő, az 1917-es, veszélyesebb előjelekkel indult, mint az előző, 1916-os, vagy talán éppen ezért (az oroszországi február forradalomra gondolunk) nem akarván a feszültséget a robbanásig szo­rítani, ebben az évben megtarthatták a pécsi munkásnők a nemzetközi nőnapról való meg­emlékezésüket. Az első felhívás március 25­én, vasárnap du. 3 órára, a Munkásotthon nagytermében jelezte az ünnepély helyét és időpontját, 22 amit későbben április l-re módo­sítottak. 23 Az ünnepség előestéjén megjelenő cikk azt fejtegeti, hogy „a nők felszabadítása nagy­fontosságú a nevelés szempontjából is. A nő az, aki a gyermekeit neveli, aki velük legtöb­bet foglalkozik, tehát ha új eszmékkel kell 'már a nevelés kezdetén is a gyermek mellé állni, akkor az anyákat új meggyőződésűvé kell nevelnünk, hogy modern nevelőkké le­gyenek." 24 A lezajlott ünnepségről a Munkás mellett a Nőmunkás is beszámol. Utóbbi részletesebb lévén, azt idézzük: ,,A pécsi szervezett munkásnők — engedélyt kaptak arra, hogy április 1-én Nők Napját ren­dezhettek, melyen vagy 200 nő jelent meg. A megnyitó után Schmidtmayer Vilma elvtárs­nő ismertette a Nők Napja ielentőségét. Rámu­tatott arra, hogy a nők vallásossága mely nem az istennek, de a papoknak az imádata, milyen akadály a szervezkedésnél. Megemlékezett azokról az elvtársakról, akik most távol, a harctereken küzdenek, akiknek a megkezdett munkálat folytatni a munkásnők köteles­sége." 25 A pécsi nőmozgalom ebben az évben a béke követelésének irányában fejt ki tevékenysé­get. Két cikk is tükrözi ezt a folyamatot. Az egyikben (Választójogot kapnak az angol nők) arra figyelmeztet, hogy „a többi országok is kénytelenek lesznek követni idővel az angol 22 Munkás:, 1917. március 17. 23 Munkása 1917. március 24. 24 A nőkhöz. Munkás, 1917. március 31. 25 A nők napja a vidéken. Nőmunkás, 1917. április 15., 4—5. p. — Munkás, 1917. április 7.

Next

/
Thumbnails
Contents