Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig
302 SZABÓ GYULA Véghatározat A fent bejelentett ünnepély megtartását a 2481—1914. M. számú rendelet 1. §-a alapján nem engedélyezem. Nem volt engedélyezhető a kért ünnepély megtartása, mivel az idézett miniszterelnöki rendelet tiltja mindennemű politikai jellegű összejövetel megtartását, politikai kérdések nélkül pedig a „Nők Napja" jelentősége nem fejtegethető. De nem engedélyezhetem az ünnepély megtartását azért sem, mivel annak hirdetése a „Munkás" f. évi március 18-án megjelent 12. számában olyan szövegű felhívással történt, mitha az egybehívok rokonszenvet erezhetnének ellenségeink iránt s ezen rokonszenvet kívánnák az ünnepélyen kifejezésre juttatni, ez pedig a mai gondterhes időkben midőn annyi vérünk áll fegyverben, ellenségeinkkel szemben, nem tűrhető még. Végül a napirend összeállítása sem látszik a való helyzetet fedni, mivel az ünnepi beszéd tartására jelzett Buchinger L. Szeréna ugyanazon időben Budapesten tervezett ünnepélyen ugyancsak a „Nők Napja" jelentőségét fogja a Népszavában közzétett felhívás szerint méltatni. Miről az egybehívókat azzal értesítem, hogy ezen határozat ellen csak birtokon kívül van fellebbezésnek helye, mely a város tanácsához címezve, nálam 15 nap alatt nyújtandó be. Pécs, 1916. március 23. Oberhammer Antal rendőrfőkaitány. A fenti indokolásra nézve a következő adatokat jegyezzük meg: 1. A rendőrségnek semmi köze ahhoz, hogy egy időszaki lapban, amely ma még történetesen cenzúra alatt is áll, milyen szövegű felhívás jelenik meg. Annyi bizonyos, hogy a cenzúrának nem volt kifogása a felhívás szövege ellen. 2. Minden józan embernek el kell ismernie, hogy az ellenséges államok nem kombattáns lakosságát, tehát elsősorban a nőket, nem lehet annyra lealacsonyítani, hogy ők is ellenséges érzülettel kötelesek viseltetni az ellenséges államok női iránt, Az ő sorsuk,- szegényeké, közös fájdalmakban, a szenvedések özönében. Ök nem üzentek hadat egymásnak. Beleszólásuk sincs sehol az állam ügyeibe, tehát nem lehetnek közösségben a férfiak államának veszekedéseiben. 3. Ami Buchingerné kettős szereplését illeti: erre nézve ez a megjegyzésünk: az ünnepély előkészítésének bevezető stádiumában mi ígéretet kaptunk felülről, hogy ő fog Pécsre jönni. A bejelentésben és felhívásban tehát őtet kellett megneveznünk ünnepi szónokul. Hogy közben fent másként határoztak, erről bennünket csütörtökön estefelé kézbesített levélben tudattak. Nekünk tehát ezen értesítésig ragaszkodnunk kellett az ő személyéhez. De különben is ez nem lehet ok egy ünnepély betiltására. Ami már most az ünnepély politikai jellegét illeti, e tekintetben is rácáfolhatunk a helyi hatóság érvelésére. Mert hiszen azt mi is tudtuk, meg a hatóság is tudhatta előre, hogy politika belekeverése nélkül nem igen lehet egy ilyen ünnepélyt megtartani. És a fővárosi rendőrhatóság is tudta ezt és mégis megadta az engedélyt és az ünnepélyre kiküldött hatósági közeg el engedte mondani Budapesten Buchingérnének a következő politikai beszédet: „Lelkünkben mélységes gyász, szívünkben keserűség, agyunk, a gondoktól terhes, testünk roskadozik a sok munka alatt és egyre kérdezzük: miért és meddig? Az utolsó Nők Napja óta mennyi ember pusztult el, mennyi asszony jutott özvegységre, mennyi gyerek árvaságra. Összejöttünk, hogy egy jobb jövő előkészítéséhez, megteremtéséhez társakat, új harcosokat leljünk, hogy az ünnepély hatása alatt minden jelenlevő ügyünk agitátorává váljék. A háború új helyzeteket teremtett, elavultak a régi jelszavak és helyükbe újak keletkeztek. A házba zárták, a tűzhely mellé állították a nőt azok, akik a háború kitörésekor a gyárakba és műhelyekbe utasították. Dicséretekkel halmozzák el a jól teljesített munkáért, dicsérik mindaddig, amíg — jobb fizetést nem kér. A mi új jelszavunk: „Egyenlő munkáért — egyenlő bért!" De a kapitalista nem lett humánusabb, mert erre azt válaszolja: „nem a nő keresete kevés, hanem a férfié sok!" Ez a válasz mutatja nékünk a jövőt..." (Törlés) (Megjelent a Népszava hétfői számában) Nem dőlt volna, össze tehát össze a világ, de még a pécsi városháza sem, ha mi, pécsiek, ugyanúgy ünnepelhettük volna meg a Nők Napját, mint fővárosi elvtársaink. Most rátérünk a helyi sajtó viselkedésének méltatására. A „Pécsi Napló" hat-nyolc soros hírben, csak a száraz rendőri megállapítást közölte, ti. hogy a rendőrség ilyen és ilyen indok alapján