Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig

300 SZABÓ még alig felderített szervezkedésük történetéből annyit már tudunk, hogy 1913-ban az öszszes nőmunkások fontos ügyben értekezletre gyúlnék össze, szeptember 25-én (csütörtökön) este 6 órakor.

14 Az eddig előkerült adatok arra utalnak, hogy a pécsi szocialisták — legalább is kezdetben — bizonyos mértékig a riválist látták a nőmunkások egyre nagyobbszámú jelentkezésében. Erre mutat az 1914. évi Nők Napja alkalmából megjelent újságcikkszemelvény: „A nő a mai társadalomban már nem az, ami volt régen. Nem a háztartás angyala, mint régen nevezték, legalább is a nagy többsége nem. A társadalom nőtagjainak óriási hányada ma már csak olyan saját erejére utalt, önálló tagja a társadalomnak, mint a férfi, aki ha vagyona, tőkéje nincs, kénytelen munkaerejét áruba bocsátani, hogy a létéhez szükséges eszközöket megszerezhesse magának." „A nő mindenütt ott van ma már. ahol a létért való küzdelemben emberek harcolnak a létükért. Ma már láthatjuk, hogy az ipari termelés terén a nők olyan térhódítást értek el, hogy a férfiak méltán tarthatnak a teljes kiszorítás veszedelmétől. A nők ma már elözönlötték az ipari és kereskedelmi termelés összes ágait. A „csendes családi tűzhely" mellől a gyár, a bánya gyilkos levegőjében, kábító zajában találhatjuk a „gyenge" nőt, A kereskedelemben, az üzletekben, irodákban a nők szinte dominálnak."

15 Ugyanakkor, amikor érezhetően kicsendül a cikkből a rivalitástól való félelem a férfi-kenyér féltésében, nem tud elzárkózni a cikkíró a szocialista munkásszolidaritás törvénye alapján annak kinyilatkoztatásától sem, amit a nők szájába adva így proklamál: „Jogot követelünk, teljes ember jogokat mi is, ha a terhekből egyformán kivétetik a részünket!" Az 1914-ben megtartott Nők Napját az alábbi híradásban méltatja a pécsi Munkás с újság és — nyilván a központi kiküldött beszámolója alapján — a Nőmunkás: A múlt vasárnapra hirdetett és megtartott nőgyűlés igen fényesen sikerült Pécsett, amennyiben a Munkás Kaszinó nagytermében mintegy 4—500 munkásnő jelent meg a nők napján, hogy kivegye a részét abból a világraszóló tüntetésből, amelyet az elnyomott proletárnők rendezték március 8-án a nők felszabadítása érdekében. — A megjelenteket Szabó elvtárs üdvözölte, ajánlatára elnökké Boór József, jegyzővé Magyar József elvtársak választattak. A hatóságot Soós Nándor rendőrkapitány képviselte. A gyűlés előadója Timár Szeréna 14 Munkást 1913. szeot 21. 15 A nők napja. (Munkás, 1914. márc. 1.) GYULA elvtársnő volt, aki másfélórás beszédben fejtegette a nap jelentőségét. Amikor az előadó az elnyomó hadsereggel kapcsolatban tett megjegyzést, a kiküldött rendőrkapitány dühösen fölpattant, hogy az elnök figyelmeztesse a szónokot, ne izgasson a hadsereg ellen. A tömeg persze, lehurrogta és a szónok folytatta beszédét. „A munkásosztályt fölszabadítása — mondotta — csak a munkásosztály feladata lehet és ez áll a munkásnőkre is." — Szabó József elvtárs kért szót; rövid beszédében ostorozta a nőket az eddigi közömbösségükért. Kikelt a feministák ellen, akik a vagyonos nők jogait követelik ugyan, de a munkásnőket is szeretnék erre a célra felhasználni, akiknek a jogtalansága nekik egy cseppet sem fáj. Végül felhívta a figyelmet a NÖK NAPJA с alkalmi emléklap hasznosságára."

16 A nőnapi ünnepséget megelőzte a pécsbányatelepi és mecsekszabolcsi bányásznők értekezlete, melyről a NŐMUNKÁS-ból értesülünk:

17 A bécsbányatelepi és mecsekszabolcsi munkásnők (mint a NOMUNKÄS előfizetői) március 1-én értekezletre jöttek össze. Egyik társuk ismertette a nők gazdasági helyzetét és a szervezkedés szükségességét. Elhatározták, hogy oda fognak hatni, hogy az öszszes nőket a bányatelepeken szervezzék és a férfiakkal együttesen fognak harcolni a kapitalizmus ellen, örömmel tölt el bennünket — írja a beszámoló írója — a bányavidékeken élő nők osztálytudatra ébredése. Előre! Sok sikert és kitartást! Vész jós tünetek jelezték már akkor az imperializmus mohó háborús készülődését. Bokányi Dezső az első magyar nőnapon egy közelgő világháború lehetőségeit fejtegette: „A proletáranya adja a katonát, de a proletárférfivaü együtt készíti a fegyvert is fiai megölésére! (Szenvedélyes felkiáltások: „Nem adunk több katonát!") (Kelen Jolán — Barabás Gyula: A néptribun. Kossuth könyvkiadó, 1964., 178—179. p.) A pécsi és baranyai nőmozgalom életéről az 1915-ös évből csupán az alábbi újságcikk ad tájékoztatást: „A modern női mozgalom Magyarországon még meglehetősen gyönge és sok hiányossága mellett nem utolsó az, hogy a szakszervezetekben igen kevés a női agitátor, A háború nagyon is aktuálissá tette a női munka ügyét. A hadbavonult százezrek pótlására nem maradt itthon elegendő férfi és így természetszerűleg a női munkát kellett fokozottabb arányokban igénybe venni. 16 Munkás, 1914. március 15. — Nőmunkás, 1914. március 15., 5. p. 17 Nőmunkás, 1914. március 15., 8. p.