Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Dankó, I.: Gerecze Péter élete és munkássága

292 1DÀNKÔ IMftË lönböző harctereken, vagy váltak a vérengzések áldozataivá. 1849-ben a családból egyedül Gerecze Péter édesapja maradt életben. Gerecze Péter iskoláit szülővárosában, azután Szamosújvárott, majd a kolozsvári líceumban végezte. Középiskolai tanulmányai elvégzése után a kolozsvári egyetemre iratkozott be, a bölcsészettudományi karra. 1881ben a kolozsvári egyetemen magyar—német szakos középiskolai oklevelet és röviddel utána bölcsészeti doktorátust szerzett. Bármenynyire is élte ebben az időben a kolozsvári egyetem a maga virágkorát és tanítottak benne tudósabbhál tudósabb, az esetek többségében nagyszerű pedagógiai érzékkel is bíró professzorok, Gerecze Pétert nem tudta az egyetem teljes egészében kielégíteni. Már mint egyetemi hallgató is széleskörű tudományos érdeklődésről tett tanúbizonyságot. A szünidőkben bejárta az egész Erdélyt, megfigyelte a népéletbeli sajátságokat, gyűjtötte a régi hímzéseket és megismerte a régi építményeket. Érdeklődése először a néprajz, a folklore tanulmányozása felé vonzotta, s bár ilyen irányú érdeklődése egész életében megmaradt, hamarosan a művészettörténettel, közelebbről a műemlékekkel és ezen belül a középkori építészet és szobrászat kérdéseivel kezdett behatóbban foglalkozni. Kisebb írásai már diákkorában jelentek meg különböző erdélyi lapokban. Ezekhez az anyagot a szünidőkben tett nagy kirándulásai szolgáltatták. Tanári működését a pécsi főreáliskolánál kezdte meg. Ez az iskola 1857. október 1-én nyílt meg és második volt az országban. Csupán a pozsonyi előzte meg. Maga az iskolafaj is új volt, a Thun-rendszer hívta életre, a szabadságharc leverése után. Minthogy ezt az iskolafajtát a közvélemény az osztrák törekvések egyik eszközének tekintette, nem örvendezett valami nagy népszerűségnek. Gerecze azonban nem ezt látta benne, hanem azt a haladást, amit a korábban meglehetősen rendezetlen magyar közoktatási viszonyokhoz képest jelentett. Azokat a pedagógiai lehetőségeket látta elsőrenden benne, amit a reális ismeretek tanításával inkább magában hordott, mint minden más korabeli iskolafajta. Nemcsak Gerecze vélekedett így, hanem sok más korabeli érdemes pedagógus is. Ezzel magyarázható, hogy mind a pozsonyi, mind pedig a pécsi főreáliskolának és a későbbiek során létesült főreáloknak is nagyszerű, mondhatni válogatott tanárokból álló nevelőtest ilete alakult ki. Gerecze Péter igen jól érezte magát az iskolában, ahol a tehetséges Dischka Győző igazgatása alatt tanított. Tisztelte és becsülte igazgatóját, tanártársait, akik készségesen segítettek a messziről jött fiatal tanárnak munkája végzésében, a Pécsett való meggyökerezésben. Legkedveltebb és legműveltebb tanártársa Katona Lajos volt, akit már régebbről ismert, Katona később került a pécsi f őreálba, mint Gerecze, neki már ő segített a letelepedéssel járó nehézségek leküzdésében. Igen sok közös vállalkozásuk volt, amelyek egyrészéről Katona Lajossal kapcsolatban már van tudomásunk.

3 Amíg a tantestületen belül, az iskola falai között, jól érezte magát Gerecze Péter, és igazi barátokra talált, addig a város közvéleményéről, közéletéről kevésbé mondható el ez. Itt Gerecze Pétert is úgy tartották számon az egészségtelen lokálpatriotizmusban felejtkezett „tükék", mint egy „jött-mentet." Szorgos kitartó munkával, állandó közszerepléssel igyekezett beilleszkedni a város közéletébe. Kitartó munkájának eredménye is volt, mert működésére felfigyeltek, munkásságát megbecsülték, elannyira, hogy amikor Katona Lajos Pécsre került, Gerecze már mentora tudott lenni. Mindazonáltal bizonyos tartózkodás mindig érezhető volt vele és Katona Lajossal szemben, ahogy azt Dömötör Sándor is megállapította, már említett tanulmányában/

1 Dömötör úgy véli, hogy a Gerecze—Katona által tartott előadásokat, általában közéleti szereplését „alaposan megrágta a pécsi polgári közvélemény, mely nem nélkülözte a fejlettebb nyugati országokba való kitekintés tapasztalatait, s így a Gerecze—Katona „népies" vonal egészséges visszahatást szült".

5 Ezen a visszahatáson az sem változtatott, hogy Gerecze letelepedett Pécsett és eredeti elképzelései szerint élete végéig itt akart maradni. Pécsi polgárlányt, Miller Lujzát, vette feleségül, 1887-ben. Sajnos, házassága tragédiába torkollott, mert felesége 1888. június 12-én szülés következtében meghalt. Családi életének tragédiája is nagyban hozzájárult aztán ahhoz, hogy elhagyta Pécset, Pedig a fiatal tanár Pécsre kerülve — amint már említettük is, — nagy lendülettel vetette magát bele a város közéletébe. Természetszerűleg elsősorban Pécs kulturális élete érdekelte. Felolvasásokat tartott, erőteljesen kivette részét a korabeli ismeretterjesztésből. Közérdekű, valamint tudománynépszerűsítő újságcikkeket írt a pécsi lapokba és maga is rendezett különböző népművelési alkalmakat, Előszeretettel forgolódott a pécsi Kereskedő Ifjak Egyletében, ahol több felolvasást is tar3 Dömötör I. m. 5. 4 Uo. 5 UO. : ,