Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

268 SZÉKELY GYÖRGY tengeri csata a vizeken is megtépázta a török verhetetlenség nimbuszát. Szigetvár hősi védelme, a törökök többtízezres embervesztesége a szárazföldön már évekre megállította a nagyobb török támadásokat, a dunántúli védelmi vonal megszilárdult, noha a harc béke idején sem szünetelt. 1568-ban a drinápolyi béke mindenesetre viszonylag nyugodt negyed évszázadot vezetett be. Nem volt elég erejük a törököknek asztrahányi 1568 évi hadjáratuk sikeréhez sem.

27 Ilyen értelemben történeti fordulópont a szigetvári török katonai, de magyar-horvát erkölcsi győzelem. Ezért is volt jogosult és célszerű, hogy a török feletti győzelmet szervező későbbi Zrínyi Miklós mint költő a szigeti veszedelemhez nyúljon vissza, ott pusztítsa el a szultánt a költői szabadság jogán a halni készülő Zrínyi fegyverével és jövendölje a török hatalom bukását; „Vérszopó szelendek, világnak tolvaja, Télhetetlenségednek eljütt órája" Az 1645—46 telén írt Szigeti Veszedelem, a magyar irodalom legnagyobb eposza, Zrínyi dédapjának, a szigetvári hősnek áhított méltó emléket és ezen keresztül juttatta érvényre a maga korának szóló mondanivalóját. Ebben az eposzban Zrínyi a művészet erejével, a valóságos történelmi folyamatok, tendenciák mély ábrázolásával mutatta meg, hogy a hódító ellenség bukásra van ítélve, ha vele szemben a hazáját védő ember önfeláldozóan lép fel. A barokk eposz végén ezért nem üres pompa, hogy a szigetvári hős öli meg II. Szülejmánt, a legnagyobb hódító török szultánt.

28 A Sz'geti Veszedelem hősi, eredeti és sok tekintetben realista szelleme

29 egyre jobban áthatja a költő egész lényét és visszaszorítja azokat a felületesebb vonásokat, amelyek kó27 R. Peters i. m. 65., 68., 71. o.; Camillo Pellizzi: Emianuéle Filiberto (I Savoia dalle origini al 1900, a cura di Jolanda De Blasi. Firenze, 1940) 77. о.; H. Wendt i. m. 69. a; Sinkovics István: Végvári harcok (Az idegen hódítók elleni harcaink XI—

XVII. századi történetéből. Bp. 1954.) 59. o.; Rohonyi G. i. m 108. о.; P. Bandin d'Allauch i. m. 53—56, 61. o.; Lord Eversley i. m. 127—128., 136., 138—142. o.; Medzibrodszky E. i. m. 25—26. o.; Colonel Lamouche i. m. 101 — 1Щ 116., 121. o.; D. M. Vaughan i. m. 154—5., 159— 61 o. ; Raffaello Morghen: Profile» storico délia civiïtà europea (Firenze, 1955) 306—307. o.; M. M. Szmirin — stb. i. m. 541—1542., 547. o.; Klaniczay T. i. m. 130—1. o. — A XVI. századi török—perzsa háborúkra és euró- * pai összefüggéseikre már rámutatott Pauli Iovii Novocomeinsisi... E'logia Virorum bellica virtute illustrium (Basel, 15715) 373., 375—6. o. 28 Marko A. i. m. 62. a; Kl&niczay T. i. m. 191—2. o. 29 T. Kardos: II nesso... 252. o. rabban Zrínyi barokk lírai költeményeiben ragadhatok meg. Előtérbe lép egyre jobban a hadvezér és politikus. 1647-ben a Somogy megye jobbágyfalvait dúló Ali basát Zrínyi Miklós és Péter öntevékenyen szorították vissza Kanizsa falai mögé.

30 A következő évek fontos felismeréseket hoztak Zrínyi számára és hozzájárultak a magyar uralkodóosztály különféle csoportjainak lassú kibontakozásához. 1648-ban befejeződött a 30 éves európai háború és ezzel elestek mindazok az érvek, amelyeket a török elleni harc felfüggesztésével kapcsolatban a nyugati háború kötelezettségeihez fűztek. Valójában semmi jele nem volt a Habsburg udvar török elleni háborúra készülődésének, sőt 1649-ben megújították a törökkel fennálló békét. Ezzel pedig nagy lehetőségeket szalasztottak el. A hanyatló birodalmat egyre jobban gyengítették a belső zavarok (janicsáranarchia 1648— 56), szorongatták az 1650-es években a Dardanelákba is győztesen benyomuló velencei tengerészek, a perzsa és lengyel harcosok. A Földközi-tenger nyugati medencéjében az oszmán hatalom szemmelláthatóan zsugorodott: 1650 körül függetlenül tőle Algír és Tunisz. 1655ben angol hajóhad számolt le a tuniszi flottával. Zrínyi hiába ismerte fel, hogy élni kellene az alkalommal, ebben szinte egyedül maradt. Az udvar magatartása Zrínyiben felháborodást szított, de az uralkodóosztály jelentős részében is legalább csalódást keltett. Míg azonban a Habsburgok és a magyar-horvát uralkodó osztály egy része között még csak kezdődtek feltűnni az ellentétek, addig Zrínyi, aki a török elleni harc ügyét már a korábbi helyzetben is annyira lelkén viselte, most fokozottan elidegenedett a császári udvartól. Míg mások most vették észre, hogy az udvar nem segíti a török elleni harcot, annak ellenére, hogy a nagy európai küzdelem már lezárult, Zrínyi Miklós ezen a szemléleten már messze túljutott. Felismerte, hogy JBécs urai tulajdonképpen akadályozták az oszmán hatalom elleni küzdelmet. Péter is szembefordult az udvar politikájával és Velencével, Raguzával kapcsolatban 1654 évben Dalmáciában harcolt a törökök ellen.

31 Zrínyinek mint horvát és dunántúli, nagybirtokosnak azt kellett tapasztalnia, hogy a Habsburgok békepolitikája belpolitikai irányzatot takar és azzal szorosan összefügg a török béke fenntartása. Ezidőben kezdődött a Habs30 Markó A. i. m. 29. o. 31 Klaniczay T. i. m. 345, 525. o.; Benczédi L. i. m. 17—18. o.; Lord Eversley i. m. 165—166. o.; Colonel Lamouche i. m. 132. o.; D. M. Vaughan i. m. 245. o.; P. Baudin d'Allauch i. m. 65. o.