Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

266 SZÉKELY GYÖRGY lőjenek madridi tárgyalása ennek előjelei. Kocsi bej munkája 1623-ban már aggódva ve­tette egybe a dicső török multat az új idők helyzetével. A szpáhik szerepe és szolgálat­készsége lehanyatlott, az udvari klikkek, sőt háremhölgyek erősödtek a szultánnal szem­ben. A szultánok visszavonultak az állam­ügyektől a kegyenc vezírek javára s csak kül­ső jeleit őrzik korlátlan hatalmuknak. Egyes történetírók 1578—1656, ill. 1595—1687 kö­zött a szultánfeleségek és anyák tulajdonkép­peni kormányzati hatalmáról írnak. Ennek a birodalomnak bukását a horvátok és magya­rok erejében bízva jósolta már meg Ivan Gundulic horvát költő, akinek figyelme az 1621-i lengyel—török háborúra is kiterjedt. Ebben a háborúban a szultán a janicsárok ko­rábban elképzelhetetlen fegyelmezetlensége miatt nagy csatát veszített. Amikor a szultán meg akarta büntetni a vétkeseket, Isztambul­ban janicsárlázadás tört ki, s egy közember mert hurkot vetni „Allah árnyékának" a nya­kába. Ezzel a nagy társadalmi megrázkódta­tást fejezi ki a török forrás II. Oszmán szul­tán megölése kapcsán. Trónját és életét vesz­tette utóda, az idióta I. Musztafa is. Hatalom­ra a szoldateszka jutott, egyes tartományi kormányzók a szultángyilkossá'gok miatt kel­tek fel. IV. Murád (1623—40) 1632-re helyre­állította a szultáni hatalmat, de a kegyetlen önkényt is (két nagyvezír megöletése). Fel­lépett a háremhölgyek uralma, a korrupció ellen. De 1635—38 években perzsa háború kötötte le, ami sikereket hozott a hadszínté­ren, ám perzsa—lengyel kapcsolatot a dip­lomáciában és perzsa területszilárdulást a békében. I. Ibrahimot pedig 1648-ban megöl­ték. Ilyen janicsárzendülést Zrínyi még a Szi­geti Veszedelembe is beleszőtt. Ez ellen a korhadó, perzsa háborúktól lekötött és ál­lamcsínyektől gyengülő birodalom ellen sür­gette a harcot a válságot olvasmányai és el­fogott levél alapján ismerő Zrínyi. 21 Azt vár­21 Richard Peters: Die Geschichte der Türken (Stuttgart, 1961) 69—71. о.; Rohonyi G. i. m. 04. o.: Colonel Lamouche i. m. 104—5, 117— в, 133. о.; D. M. Vaughan i. m. 203, 207, 209, 210i, 212—1 o.; P. Baudin d'Allauch i. m. 61—65. o.;Lord Eversley i. m. 132—3, 151—3, 160—1, 166 o.; Klaniczay T. i. m. 59, 213, 346. o.; Ferónyi Józsefnek a török „abszolutizmus" problémájáról 1961-ben tartott előadására is utal R. Várkonyi Ágnes: Vita az abszolutizmus kérdései­ről (Történelmi Szemle, 1962) 93. o. és H. Balázs Éva: Az abszolutizmus történeti kérdései (Századok, 1962) 847. o.; Fekete Lajos: Török nyelvű forráskiadásaink kérdéséhez. (Magyar Nyelv 1961) 322. o.; M. M. Szmi­rin stb. (szerk.) : Világtörténet IV. k. (Bp., 1963) 540— 543. o. (A. Sz. Tverityinova munkája), 547—9. o. (B. N, Zahogyer munkája); Medzibrodszky Endre: ta, hogy ha jelentősebb külföldi erőket nem is lehet nyerni a törökök elleni harcban, a bé­csi király hajlandó lesz a magyar és horvát hadak élére állni és az új erőviszonyok között legalább nem fogja akadályozni, hogy a tö­rökellenes küzdelem kibontakozhassék. Az oszmán hatalom kiszorítására irányuló remények az 1640-es évek végén egyre erő­södnek. Ez az érzés egyre jobban eltölti Zrí­nyit, de megtalálható az uralkodóosztály más tagjaiban is. A legtöbben azonban tétlenked­ve várták, mikor jelentkezik a királyi segít­ség, míg Zrínyi az 1645/6 telén írt Szigeti Veszedelemben összefogásra és harcra buz­dít, s egyéni példáját költeményével is alá­támasztja: „De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal: Míg élek, harcolok az ottoman hóddal, Vígan burittatom hazám hamujával". A költő azt remélte, hogy a tervezett felsza­badító hadjáratot a nemességgel együtt vív­hatja meg — a Szigeti Veszedelmet egyene­sen a magyar nemességnek ajánlotta. 22 Nem a nagynevű ős dicsőítése volt csupán a nagy költemény, hanem történetileg hite­lesen kiválasztott és megírt tárgya volt s egy már kialakulóban lévő történeti felfogást emelt még magasabbra, fejezett ki utolérhe­tetlen tökéletességgel. A Szigeti Veszedelem hősének és írójának együvétartozása annyira régen élő tudat, hogy az öreg Zrínyi Miklós, a hős lovag haláláról kiadott röpiratot a szi­léziai Boroszlóban 1664-ben újranyomták. 2 ' 5 A szigetvari Zrínyi Miklós történeti közép­pontba állítását már megkezdte az oszmán hatalom megdöntésének ideológusa, István­ffy Miklós neves humanista. Ez utóbbi ki­sebb-nagyobb hadi vállalkozásokban nem­csak vitézi tapasztalatokat, hanem feledhe­tetlen élményeket is szerzett Szigetvárott Zrí­nyi Miklós alatt. Istvánffy 1566-ban költe­ményben dicsőítette, alig néhány hónappal halála után a szigetvári Zrínyi Miklóst, a ha­za reményét. 24 Történeti munkájában pedig A XVI— XVII. századi török—perzsái háborúk törté­netének kérdéséhez (Acta Historica Tomus X, Sze­ged, 1962) 25—34. o. 22 A Szigeti Veszedelemre alapvető Klaniczay T. i. m. 75 s köv., 155 s köv, 317. o. V ö. T. Kardos: Il nesso... 248—249. o. ; Markó Á. i.m. 28, 60. o. 23 Heinrich Wendt: Schlesien und der Orient. (Breslau, 1916) 82. о. 24 Nicolaus Istvánffy: Carmina. (Edi derűn t Iose­phus Holiub et badislaus Juhász. Lipsiae, 1935) 26—27. o.

Next

/
Thumbnails
Contents