Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

SZABADGONDOLKODÔK A TÖRÖK ALATT 249 iskola széniora volt, 1572-ben azonban már Pécsett találjuk Jászberényi György, akkori unitárius vezető pap mellett, akinek 1588. elején történt halála, utána annak örökébe lép. Skaricza nem tartotta könnyű ellenfélnek Válaszutit, ami abból is kitűnik, hogy noha egy ilyen utazás veszélyes volta is megkívánta volna, kíséret nélkül, egyedül érkezett Pécsre. Legyőzetése esetén ugyanis attól tarthatott, hogy kíséretének tagjai is az unitárizmus mellé állnak. Nem lett volna okos dolog, hogy a saját házának eresze alá maga dugjon égő csóvát. Előrelátó óvatosságát igazolta a pécsi disputa kimenetele. * Skaricza Máté érkezése nem kis izgalmat okozott a Tettye-alján. Válaszuti György, az unitáriusok vezető papja e napon kora reggel István plébánossal egyetemben tisztelegni ment az új török bég vajdájához (jószágigazgatójához), s innét visszatérőben Szabó András nevű hívétől értesült a jeles vendég megérkezéséről. Skariczát a katholikus Rácsai János deák látta vendégül. Itt kereste fel nyomban Válaszuti Bereki Istvánnal, a kollégium egyik tanárával együtt s az örvendező üdvözlés után együtt mentek fel István plébánoshoz, akivel Skariczának régi ismeretsége volt István deák is igen megörvendett a híres vendégnek s másnapra mindannyiukat meghívta ebédre. Közben Rácsait „boltjához elhívták", Berekinek is akadt valami dolga s így „István, paptól kijövet legott kezde a két prédikátor a magas hegyre hágni . . . Mikor azért a beszélgetésekkel eljutottak a híres vízfőhöz, a Tettye forrásához, mely 32 malmot éjjel-nappal forgathat és ennek vízében Máté megmosdózott volna", Válaszuti felkérte a kitűnő teológust, hogy a pécsi unitáriusok gyülekezetét prédikálásával megörvendeztesse. Skaricza azonban szabadkozik, mondván, hogy ő csak „föld- és várost látni jött ide . . ." Két dolog ragadja meg ebben az epizódban a figyelmünket. Az egyik a hangulatos turisztikai leírás a tettyei kirándulásról, mely mint ilyen, az első a magyar irodalomban.

52 A másik pedig Skaricza „város-nézése". Nem számított volna üres kifogásnak, ha valóban csak a városban való gyönyörködés lett volna egyedüli célja ideérkezésének. Pécs volt 52 Fábián István: A Pécsi Disputa. (Dunántúl, 1943., okt) ugyanis a magyar középkor legnagyobb városa! 697 000 m

2-nyi területet zártak körül falai. A városfal által megszabott keretek már a hódoltság alatt is szűknek bizonyultak, annak ellenére, hogy a középkori Pécs város területe az akkori Bécs kereteivel (597 000 m

2

) vetekedett; ennek oka különleges belső elrendezésében rejlett éspedig abban, hogy a városfallal körülvett területnek aránylag kis része állott rendelkezésre már a középkorban is a polgári település céljaira, a többit az évszázadok folyamán betelepített szerzetesrendek foglalták el s ez a rendszer fő vonásaiban a hódoltság alatt is fennmaradt. Hiszen Evlia Cselebi még 1664-ben is földi paradicsomnak nevezhette, ahol a szokásos túlzsúfolt beépítés helyett a városfalakon belül pompás kertek, ligetek, gyümölcsösök sora foglalt helyet az egykori szerzetesrendi és egyházi területek helyén.

53 Érdemes felfigyelni Válaszutinak a város ipari életére jellemző, azon feljegyzésére, mely 32 malomról tesz említést; 1664-ben pedig az ostromlók 45-öt találnak működésben. Skaricza Máté csak ebéd után, „a város eleinek" kérésére egyezett bele Válaszuti kérelmébe, hogy prédikáljon a pécsieknek az ősi Mindenszentek-templomban. Ezt is ahhoz a feltételhez kötötte azonban, hogy a város adjon pecsétes írásbeli kezességet személyi biztonságának védelmére, István deáktól és Szabó András polgártól. „Velők együtt én is fejemig kötöm magamat — jelenti ki ugyanekkor Válaszuti is — hogy kegyelmednek bántása nem lészen. Miérthogy énnékem is nincs arra természetem, hogy efféle dolgot törökkel fogjak és törökkel igazítsak." Skariczát meghatja a pécsiek őszintesége és becsületes készsége s bár elkészül a pecsétes írás, nem reflektál arra, elég neki a pécsiek adott szava.

54 Augusztus 27. és 28. (kedd, szerda) a disputa előkészületének napjai. Az első napon Rácsai Jánosnál, a második nap István deák asztalánál találkozik Skaricza Máté a pécsi polgárság vezetőivel. E második napi vendégség leírása rendkívül jellemző a pécsi polgárság szellemi felkészültségére. „István deákhoz — 53 Gosztonyi Gyula: A barokk Pécs. (Sorsunk, 1942., 4. sz., 295. p.) —< Szabó Pál Zoltán i. m. 9. p. — Haas: i. m. 262. p. — Ruzsás Lajos: A török Pécs. (Pécs, 1958., 6. p.) 54 Mindenképpen jelentős és a pécsiekre nézve igen megtisztelő gesztus ez, mert 14 évvel ezelőtt, Nagyharsányban rendezett hitvitán a vesiztes unitárius papot a győztes kálvinista püspök nyomban felakasztatta. Nem. tudhatta Skaricza, hogy miként végződik reá nézve a vita s hogy nem avátikozik-e a disputába a török? y